Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 93. szám

385 ténykörülményeknek ellenkezője perrendtartásilag be nem győzetik. De különben is tekintetbe véve azt, hogy alperes azon időben, melyből ezen követelések származtatnak, mint haszonbérlő a Szilágyságban lakott s önnön családjával, főkép pedig néhai testvérbátya kereskedő P. A.-lal, mint a ki által állítólag elfogadtattak volna a kérdés alatti váltók, — házassági tervelései miatt egyenetlenségben élt és igy ezen követelések keletkezéséről, kifizetéséről vagy fenállásáról annál kevésbbé birt tudomással, mivel kereskedői ügyekkel soha sem foglalkozott, — hanem csak is mint felállított tömeggondnok lett hivatva a tömeget védeni, melynek érdekeben a felperes által egyéb elegendő bizonyítékok hiányában felajánlott döntő főesküt bátran és minden utógondolat nélkül épen ugy elfogadhatta és letehette, mint. azt ezen gondnoki minőségben bármely más idegen gondnok is köteles lesz vala letenni. Hogy az alaptalanul és inkább ellenséges indulatból, szenvedélyes bosszúból, nem mondom véres verejtékkel szerzett vagyonára áhitozás ürügye alatt alperesre fogott csalás bűnténye mind az egyszer már jogérvényesen megszüntetett, mind pedig az újból felvett vizsgálatra tekintettel, mennyiben található fel — ez kitűnik abból, hogy sem az alperes ellen felizgatott testvérei P. L. és fia A., sem pedig B. S. mint tanuk mi oly ténykörülményeket sem voltak képesek közvetlen tudomásokból bizonyítani, hogy azokból egy elfogulatlan bíró a legkisebb jogos gyanút is következtethesse, hacsak erőszakos megbuktatására nem törekszik, miben meglehetősen czélját vélni érte akkor, midőn a kolozsmegyei volt id. törvényszék a legtörvénytelenebb utón fogságba hurczoltatta, — ezen kiszámított megijjesztés által az alperes által letett fóeskü következtében már elveszett pénzösszeghez remélvén felperesi biztos juthatni, mely czélját azonban a felsőbb törvényszékek igazságos őrködése miatt el nem érhette. Végül az ujabb felvétel indokai körüli tájékozás végett alperes édesanya végrendeletének 6-ik pontját kell felidézni, mely szerint alperesnek L. testvére rosz gazdálkodása és pazarlása miatt az anyai hagyaték */4 évre szoríttatott, mely végrendelkezés őtet nem csak folytonosan bosszantotta, de a mellett mindig azon gyanúval élt, mintha az édesanyát alperes bírta volna reá ezen intézkedésre, holott arra alperesnek legkisebb befolyása és mi szüksége sem volt, — ugy szintén felmutatandó még két szerződés, melyekből kitetszik, hogy alperes említett testvére L. saját és I. testvérei saját anyai örökrész illetőségeiket 10,000 ft. o. értékért, alperes ücscse A. a L. fia pedig hasonló illetőségét 4000 frt. o. ért. ért K. B.nak örökösen eladták akkor, —- midőn a B. Bocsárdi egész jószág mint az anyai örökség főtárgya K. B-ra ezen szerződések következtében bíróilag átruháztatván, K. B. által a Balázsfalvi káptalannak 110,000 ft. o. ó. eladatott és igy alperes emiitett testvérei és fia több mint 80,000 frt. K. B. által nyilván és szembetűnően megkárosittatván, már most hihetőleg alperes ellen kivannak bosszút forralni, ellenségeivel szövetkezni, gonosz gyanúsításokkal fellépni, csak hogy mások által reászedetve könnyelmüleg előidézett szerencsétlen vagyoni állapotukon az alperes rovására valamit segíthessenek , és már innen is kimagyarázhatok minden az alpere9 ellen erőszakolt eljárások. (Vége. köv.) Jogirodalmi szemle. Magyar igazságügyi törvényhozás. Irta Dietiich I g n á c z jogtudor köz- s váltóügyvéd I. Füzet. Pécs 1867. — 63. lap. — (Árát nem tudjuk.) Ueber den Ministerial-Entwurf einer neuen Civilproces-Ordnung für Ungarn, von Anton Dauscher Advocat in Pressburg 1867. — 36. lap. (Folytatás.) Az első mű tisztelt szerzője Dietrich ura fentebbiekben a minis, javaslat eljárási szabályairól való fejtegetéseit ez útttal befejezvén, s azok folytatását egy későbbi füzet számára fentartván — a javaslat e részétől eltérőleg értelezéséhez még a birósági tervezetről néhány rövid észrevételt csatol. Ezek különösen abban összpontosulnak : hogy több fontos ok alapján egyelőre a kir. tábla Pesten lenne hagyandó; hogy a hétszemélyes tábla ketté vágása s egy külön semmitőszé k alakítása semmikép sem helyeselhető; s erre nézve azon nézetet nyilvánítja: „A semmitőszék, hogy létének szükségét s magas hatalmát megmutassa, vagy semmisíteni, vagy büntetni fog: — s bizonyosan olyan eset is lesz, melyben az igazságszoltatás többet nyerne, ha a semmitőszék semmit sem tett, vagy nem — létezett volna." (62. lap.) — Továbbá: hogy az alispáni bíróság megszüntettessék; mire nézve igen találóan jegyzi meg „Nem várható-e hogy a társas biróság kevésbbé lesz elfogult, mint a kiküldetésekre járó alispán, kinek kegyeit az uradalmi elfogadások s megtisztelések, akaratlanul is, egy oldalra bilincselik ? Az alispáni biróság ma, gyakorlatból szólva, csak egy emberből áll; mi a szolgabiró az alispán nélkül s mi az esküdt a szolgabirómellett ? azt minyájan igen jól tudjuk." (1. 62—63.) Es ha szerzőnk e tárgyat tovább fejtegetheté, bizonyosan még hozzá teendi: és egy ily egyes biróság oly fontos hatáskörrel vau felráházva. milyent egy tökéletesb törvényhozás sem merne egyes biróra — és pedig még mily köuyelmü módon alakitott egyes bíróságra ruházni! Jól mondja tehát: Itt lett volna a tér a birósági tervezeten javitani! A kerületi táblák megszüntetését — igen helyesen — üdvözli. — A váltótörvényszékeknek pedig fölosztását, hatáskörüknek a közönséges törvényszékekre való átruháztatását kivánja, (62. lap.) — mire nézve alkalmasint a franczia rendszer lebeghetett szerőnk szemei előtt, mely szerint ott hol váltótörvényszékek nem léteznek a váltói biráskodást a rendes megyei törvényszékek gyakorolják —• mit mi is kívánatosnak találunk. Záradékul becses értekezésének folytatását igéri, feltételezvén, ha müvével még el nem késnék. Azonban reményét fejezi ki: hogy a honatyák fontolóbbak, s nem oly elsietők lesznek, mint 1861. évben. M a g y a r o r s z á g b a n — mondja — még várhatunk; — néhány §§-al lehet segíteni a legsürgetőbb bajokon; Erdély pedig aligha köszönné meg, haatestvér egyesülés első törvényhozási gyümölcsei férgesek 1 e s z n e k , s az ezekre nem éhezőket ilyenekkel kínáljuk meg. Ott is a jobb kedveért szívesen várakoznak. — Ne hamarkodjunk annak dicsőségeért, hogy törvényeket rögtönözni tudunk; én legalább mindig egy versre gondolok, melyet gyermek koromban, s mely nem egészen világos emlékezetem szerint körülbelül igy szól: „Gomha ne kérkedjél, hamar elvész, a mi hamar kész; S a mi kevésbe kerül, többnyire nem sokat ér."" A ministeri javaslatra találóbb, jellemzőbb jelmondatot nem