Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 91. szám

377 tározatával a bprtás 197. §-sának első pontja értelmében megszüntette és ezen határozatot az erdélyi kir. legí'óbb törvényszék is 1865. jun. 20-án 1175. sz. alatt kelt döntvényével helybenhagyta, a kolozsmegyei volt id. törvényszék felperesi biztos ismételt fellépésére a megyei közügyész által ajánlott ujabb perfelvételt 1865. máj. 30. 490. sz. alatt elhatározta, mely határozat azonban alperes felhívására a kir. itélő tábla által 186'5. nov. 3. 5869. sz. a. meg és oda változtatgatott, miszerint a megyei közügyész által ajánlatba hozott períelvetelnek helyet nem adott, mert a karositási szándék legtávolabbról sem tűnik ki. Ezen kir. itélő táblai határozat azonban a kir. legfőbb törvényszék által 1866. mart. 24 én 550. sz. a. kelt döntvényével az első bírói határozat helybenhagyásával láttatott el, mely utóbbi döntvény következtében ezen bűnügy újból az elővizsgálat szakába lépvén, ennek folytán keletkezett ns Kolozsmegye volt id. törvényszékének 1866. évi nov. 22-én i683. sz. a kelt vizsgálatbirói határozata, melynek alapján alperes Arokalyai jószágáról erőszakos megrohauással a vizsgáló-biró, egy orvosokból és csendőrökből álló bizottmány által letartóztatva esendőifedezet alatt Kolozsvárra hurczoltatott be, — s ottan fogságba tétetett, — mely határozatot a megyeitörvényszék alperes felhívására 1866. decz 1. 1856. sz. a. a személyes vizsgálatnak szabadlábon folytatására változtatott, de a megyei közügyész ujabb felhívása ellátásáig fogva tartatott mind addig, míg a kir. itélő táblának egy 1866. évi decz. 5. 11,030. sz. a. kelt határozatával a törvény és igazság nyilvános diadalával kiszabadittatott s elrendeltetett, hogy alperes az ujabb gyanuokokra nézve tüzetesen kihallgatassék, melynek eredményéhez képest mind a személyes vizsgálat megindítása mind pedig a fogság iránt ujabb határozat hozassék, és egyidejűleg pedig ezen bűnténynek törvényszabta és gyors le'jártaíasa érdekében a kir. itéíő tábla ugyancsak egy 1860. decz. 5. l!,031. sz. a. kelt rendeletével a főallamügyész meghallgatása utan ns Marosszék id. törvényszékét találta biróilag kiküldendőnek. Mely határozatokkal azonban sem a megyei közügyész, sem pedig felperesi képviselő nem lévén megelégedve, mindkettőnek felhívása következtében a kir. legfőbb törvényszék 1867. évi jun. 28. 1191. sz. a. kelt döntvényével a kir. táblai határozatot a tüzetes kihallgatás és vizsgálati fogság iránt teljtartalmilag hélybenhagyandónak, — azonban a Maroszék id. törvényszék helyett a kolozsmegyei volt id törvényszéket mint k ü1 ö n b e n i ! 1 e t é k e s n e k állított bíróságot annál inkább meghaLryandónak határozta, mivel alperes más bíróság kiküldését nem kérte vala, — mely utóbbi állítással szemben ellenkezőt bizonyítanak a kir. táblához beadva volt s a táblai határozattal visszaadott 5373 és 11,135 1866. sz. a. kérvényei alperesnek, mely alperesi kérvények ha szintén nem is jutottak volna a legfőbb törvényszékhez, ugy de azok beadását és hivatalos kezelését a kir. táblai előiratokból látnia és tudnia, kellett volna, sőt szükség esetében czélszerü lesz vala azon kérvényeket a kir. tábla utján alperestől visszakérni, semhogy ezeknek tekintetbe vétele nélkül a biróküldés kérdése jogérvényesen eldöntessék. Mindezek szerint ezen bűnügy az ujrafelvétel szakába jutván és egy merőben illetéktelen bíróság a kolozsmegyei volt id. törvényszék lévén újból a további illetékesnek állított eljárással megbízva, minden tisztelet mellett is ezen legfőbb törvényszéki intézkedés helyesnek és törvényesnek nem tekinthető, egyfelől azért, mivel a legfőbb törvényszék előtt közelebbről és az előtte igen gyakran megfordult bűnügyi iratokból bővebben tudva volt az, — bogy a kolozsmegyei volt id. törvényszék ezen bűnügyben részint felperesi biztos befolyásai, részint pedig a vizsgáló-biró szenvedélyessége miatt törvénytelenül járt el es alperes elfogatását is a leggaládabb módon épen a legfőbb törvényszék székhelyéti hajtotta végre, —másfelől pedig azért, mivel eleve meg volt győződve alperes arról, hogy a kolozsmegyei volt id. törvényszék ezen ügyet újból magához ragadva, minden tudományát, szenvedélyességét, érdekeltségét és erőszakoskodását végletekig fel fogja használni, csakhogy ezen tőle egyszer elvett, de oda újból visszaadatni rendelt ügyben hatal mát és önkénykedő uralmát alperessel éreztethesse. (Folyt, köv.) Jogirodaimi szemle. Magyar igazságügyi törvényhozás. Irta Dietrich I g n á c z jogtudor köz- s váltóügyvéd I. Füzet. Pécs 1867. — 63. lap. — (Árát nem tudjuk.) Ueber den Ministerial-Entwurf einer neuen Civilproces-Ordnung für Ungarn, von Anton Dauscher Advocat in Pressburg 1867. — 36. lap. (Folytatás.) A bírósági illetékesség szabályzata minden törvénykezési rendszerben egyik legfontosabb jogintézményül szolgál; irányelvei kell, hogy a legmélyebb tanulmányozás, leggondosabb megfontolás kifolyásai legyenek — miután a törvénykezés kezelésének sikere, gyakorlati haszna, s tökéletesítése mindenek felett azon illetékességi szabályoktól függ, melyek a különböző forumok hatáskörét mecralapitják. A jogi codificatió történelme tanúsítja, mikép legrégibb időktől jelenünkig e tárgy a legjelesb tehetségeket s elméket nagy mérvben foglalkoztatta, az különböző eszmék feltűnését idézte elő, melyek kiindulási pontul szolgálandottak, s igy a törvényhozásokban különböző rendszerek létesítésére is vezettek. Kiég megemlítenünk i;z alaposság és gyorsaság elveit, melyek a törvénykezésben a legfontosabb irányelvekül szolgálnak, de a melyek mindenikéhez különböző érdekek és feltételek vaunak kapcsolva. Nem említve azon kiváló szerepet, melyet a perlekedési költségek viselnek mindenütt Könnyű belátni ezen elvek mily lényeges befolyással vannak a bírósági szervezet alakítására épen ugy, mint a hatáskor, az illetékesség irányzatára; s ezzel az igazságszolgáltatás menetére, a jogbiztosságra, a törvények s bíróságok iránti bizalom szilárdulására E téren a helyes irányelveket feltalálni annyi mint az igazságszolgáltatás jövőjét biztosítani. Az í g a z 9 á a'ü £ y m i n i s t e r javaslata előterjesztésében ezen itt szóba hozott kiindulási elvekre nézve igy nyilatkozik: ,,A bíráskodás fontossága nem a követelés összege, hanem az ügyek jogi természete szerint mérlegezendő; a szegénynek érdeke pedig, bármily csekély összeget képvisel, nem olcsóbb előttem a gazdagnak ezrein él''— ,,Az egyenlőségi elv nem enged különbséget tenni a forumok számában." Magunk részéről nem teszünk ez úttal észrevételeket ezen kiindulási nézetekre, melyekben könnyű feltalálni a mult század vége felé divatossá vált philantróp irányt, mely azonban az élet gyakorlati viszonyaiban, tényleges körülményeiben a kívánt czélhoz sehol sem vezetett el. — Időzzük inkább saját nézeteink helyett azon figyelemre méltó észrevételeket, melyeket t. szerzőnk Dietrich ur a fentebbi ministeri nyilatkozatra tesz.