Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 91. szám

Pest, mi. kedd nov. 2(5. szám. Kilenczedik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Igazs. perrend javaslat II. — Hamis eskü általi csalás (Folyt). — Jogirodalmi szemle (Folyt.). — Hivatalos tudnivaló. Az igazságügyi perrend-tervezet el nem fogadhatása. II. Az igazságügyoiinisteriuni perrend javaslata, az alsóházi kivételes bizottmány általi átdolgozás után sem ajánlható elfogadtatásra, ha a codificatióban biztos sikerre akarunk számittani, s biztos eredményre el is jutni, ha nemcsak az a czélunk, hogy a törvénykezést kezelőknek egy tömeg §§. adjunk, hanem az is, hogy a törvénykezés tökéletesitessék, az igazságszolgáltatás állapotja valódilag javitassék. Nem ajánlható, — mert mellőzte azon örökigazságu, azon leronthatlan alaposságú elvet, melyszerint, a perrend codificatiója a bíróságok szervezésétói el nem választható; mert tehát a javaslat már kezdetben, keletkeztekor eltévesztett irányú volt s hibás kiindulási ponttal birt, midőn a birósági reform nélkül vétetett munkálatba. Ha pedig a birósági reform azonnal nem volt kivihető, ha az különösen a municipiumok uj rendezésének kérdésétől nem volt elválaszható, min mi sohasem kétkedénk; ugy ezzel annál több ok forgott fenn arra, hogy az eljárási reform csak a legsürgősb, legnélkülözhetlenebb egyes javitásokra szoríttassák, a rendszeres perrend kidolgozása pedig, együttesen a birósági rendszer codifice ti ójával eszközöltessék. E helyett azonban mind a ministerium, mind a codif. bizottmány az európai jogi codificatiónak tanúságait egészen mellőző, azokkal ellentétes eljárást követett. Ha ezeket vizsgáljuk ugyanis, két átalánosan valónak elismert tapasztalat tűnik elő; e 1 ő sz ü r: hogy az államok életében nem egyszer a l'ogi átalakuláskor, a gyökeres jogi reformok szőnyegre kerültével, legelőször is a birósági rendszer ujjá szervezése vétetett elő, és sokszor magában, külön is eszközöltetett; mig arra nincs példa, hogy a perrend ily kivételes előnynek örvendhetett volna; másodszor: hogy a perrend mindig együttesen a birósági rendszerrel vétetett codificatió alá. Ezen tapasztalati adatok, melyeket később részletesen elő fogunk sorolni, mind azon rendkívüli fontosságot bizonyítják, melylyel minden állam jogéletében a bíróságok bírnak; s a mely fontossággal a törvénykezési szabályok sohasem bírhattak. És e nagy fontosságról jelenlegi eodificátoraink megfeledkezni látszanak; midőn a bíróságok szervezését a perend kidolgozásának utánna tették — ellentétben, mint ki fogjuk mutatni, nemcsak az összes előhaladottabb codificatió irányával, tapasztalataival, hanem magának az igazságszolgáltatásnak igényeivel s érdekeivel is. Kétségtelen ugyanis, mint ez napjainkban kétségbe többé nem is vonalik, miszerint a bíróságok minden törvénykezési rendszerben oly tényezőt képeznek, melynek az igazságszolgáltatás magasb czéljait tekintve, legiúlnyomóbb befolyása, legnyomatékosabb jelentősége van. A bírák kétségtelenül azon személyek, kiktől, kiknek kellékeitől s tulajdonaiktól feltételeztetik mindenek előtt a jogkiszolgáltatás valósítása. Nem hivatkozunk e tekintetben a régi kor bölcseire, kik között már Plató nyilvánitotta: „hogy a legroszszabb törvények is elviselhetők jó magistratusok mellett, és hogy a jó Ítéletek inkább feltételezvék az okos bíráktól, mint a jó törvényektől" — mihez több hason szavazatot idézhetnénk a görög — római nagyság korából. De közelebb esnek hozzánk, s jobban is megközelítik szokásainkat, intézményeinket, s haladásunk irányát — az ujabb kor államférfiai s törvénytudói.1) „On a vu des Etats bien gouvernés avec de mauvaises lois par de bons magistrats; — mond azok közül a hires Portalis — mais on n'a jamais vu de pays, quelque excellentes que fussent ses lois, bien gouvernés par des hommes sans lumieres et sans justice." Ugyanezt mondja Dupin is, ki szerint „minden a bírák kiválogátásától függ; mert a jó birák rosz törvények mellett is találhatnak módot igazat nyujhatni, tehetni; mig a legtökéletesb törvények sem akadályozhatják, hogy a rosz bírák azokkal visszaélve roszat ne mivelhessenek." a) Azért igen bölcsen mondja, T rei 1 hard a franczia perrend indokaiban: „Ne palástoljuk el magunk előtt, mikép a code sikere sokat függ mind a hatóságoktól, melyekre végrehajtása bizatik, mind a birósági hivatalnokok viseletétől, kik azzal naponta foglalkoznak. A siker azonban ha feltételeztetik is utóbbiak magok tartásától, ') Csak hogy számos, bár a régibb századokban nyilvánított igazságok jelenben is tanuságosak, figyelemreméltók, melyek mint a franczia felsőbb biróságok egyik kitűnő tagja Lacuisine mondja, minden korra, minden népre, minden törvényhozásokra kiterjednek. Ilyenek azon bátor s nemes szavak melyeket az általa idézett St. Anthost — a roueni parlement hires elnöke 1563. évben épen jelen tárgyunkra vonatkozólag IX. Károly királyhoz intézett „Ce n'est pas sire — mondá— si petité chose que l'on penserait bien, que office d'unjudge; ces judges ressuscitent les morts et font mourir les vivans; ilz font le riche pauvre et le pauvre riche; ils ostent l'honneur a celui qui en a, et en donnent a celuy qui n'en a pas — — en somme, la vie, l'honneur et les biens de vos subjects sont en la main et puissance de vos judges. Cest une grandé et périlleuse charge, et doibt-on bien penser et regarder quelz personnages l'on y comraet. Car si la justice est sincérement adramistrée, l'est la plus belle chose du monde si le contraire se fiiict, c'est une expoliation publique et ruyne apparente — — M. de Lacuisine: Traité dupouvoir judiciaire. p a g. 24. 2) C'est du choix des juges que tout dépend Mérne avec de mauvaises lois, de bons juges trouvent encore le moyen de fairé le bien ; mais les meilleurs lois n'empéchent pas les mauvaises juges d'en abuser pour fairé le mai." Dupin: Des m a g i s t r a ts d'autrefois, des magistrats de larevolution. 4. 91