Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 88. szám

365 1. alatti tulajdonjogi előjegyzés törlése s kiigazítási keresetének írásbeli uton lett betárgyalása után következőkép itélt: „Felperes abbeli keresetével, hogy az l ő rendű alperesnő s 2-od rendű alperes közt kötött kereseti vagyon átruházási szerződés mint semmis félre tétessék, s az annak alapján esz közlött B. 1. alatti tulajdonjog előjegyzés kitöröltessék, és a Tarosai 81. sz. telekjkünyvben felvett 80. sz. ház és i/l telki állomány közös birtokosául bekeblezett 1 ö rendű alperesnő neve kitöröltessék, s felperes mint az egész birtok kizárólagos tulajdonossának neve te'ekkönyvileg bekebleztessék — el mozdíttatik; s tartózik felperes alpereseknek 26 ft. 58 kr. mérsékelt per költségeket 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. „Indokok: Hogy felperes nejének elsőrendű alperesnek az 1845. évi martius 10-én kelt házassági szerződés szerint, mely A. a. mellékelve van a keresethez, tárcsái 81. sz. telekjkünyvben felvett 80. sz. ház és 2/4 telki állományt halála estére lekötötte annak hozománya biz tositására, megismeri; — tagadja azonban, hogy ezáltal neki tulajdoni jogot adott volna,- — de miután felperes az általa kiigazittatni kért tarosai 81. sz. telekjkönyvet annak hitelesítésekor kétszer is sajátkezüleg alá irta, s miután felperes a telekkönyvnek kiigazítására hirdetményileg kitűzött véghatáridő alatt is ezen kiigazítást nem szorgalmazta, — miután továbbá felperes nejével együtt több rendbeli terhes szerződéseket kötött, melyekben nejét közös tulajdonosnak megismeri, s felperes azt, hogy az érdeklett íelekjkönyv hitelesítésekor ravasz uton megcsalatott, vagy erre erőszakoltatott nem igazolván, valaminthogy midőn később nejével együtt több kötvényeket aláirt, melyekben nejét, mint közös tulajdonost elismerte, ez ellen kifogást nem tett, az iratokhoz 1. 2. 3. és 4. alatti mellékletekből kiderül, e szerint felperes saját szabad akaratából cselekedvén s mulasztván el a kiigazításra kitűzött határidőt, — saját tette ellen pedig keresete nem lehet. „Végre felperesnek a telekkönyvi intézet felől a nép körében levő hit, illetőleg az ország népénéli szokásra való hivatkozásnak csak azon esetben lehetne helye, ha erre nézve positiv törvény nem létezne, de miután az id. törv. szabályai XH-ik fejezet 145 § ban az 1855 ik évi decz. 15-én kiadott rendelet jelenleg is hatályban van, ennélfogva felhozott védelme tekintetbe nem vétethetik. „2-od rendű alperes által az l-ő rendű alperessel a kereseti birtok tulajdoni joga iránt kötött szerződés érintetlen hagyatik, s a fenebbiek alapján felperes keresetétől elmozdítandó, s az alperesnek okozott per költségeknek megfizetésében az 1840. t.cz. II. R. 128. §-ként elmarasztalandó volt. (1866. május. 30. 454. sz. a.) (Vége köv.) Jogirodalmi szemle. Magyar igazságügyi törvényhozás. Irta D i e t r i c h I g n á c z jogtudor köz- s váltóügyvéd I. Füzet. Pécs 1867. — 63. lap. — (Árát nem tudjuk.) Ueber den Ministerial-Entwurf einer neuen Civilproces-Ordnung für Ungarn, von Anton Dauscher Advocat in Pressburg 1867. — 36. lap. Teljes joggal azon munkák igényelhetik jelenleg jogirodalmunkban a legkiválóbb figyelmet, melyik a szőnyegen forgó ugy nevezett codiíicaiionalis munkálatokra vonatkoznak. E tekintetben a fent idézett munkákat, melyek nem pesti ügyvédektől, hanem vidéki jogtudósoktól eredtek, annál lelkiismeretesebben s melegebben ajánlhatjuk közönségünknek, mint mindenkinek, kit jogi törvényhozásunk alakulása s jövője érdekel ; minthogy azok nem pusztán legisták müvei, melyek csak az egyes szakaszok átalakításával, toldozása — foldozasával bíbelődnek ; hanem oly munkák, melyek a codiílcatio magasb nézpontjaira felemelkedve, elvi fejtegetéseket tartalmaznak, az egyes kérdéseket nemcsupán a joggyakorlat szempontjából, hanem a tudomány igénybevétlével is fejtegetik, és pedig, mi ily dolgoknál a legfontosabb, s legszükségesebb, a szabad s független kritika részrehajlatlan, meg nem hunyászkodó vizsgálódásai alapján. Ily munkák pedig annál nagyobb elterjedést szükségeinének, minthogy nemcsak az eddig megjelent sa ministeri javaslatra vonatkozó — különben több tekintetben s részletekben jeles szakértői birálatok — hanem magának az or. gyűlési bizottmánynak vizsgálódásai sem mutatkoznak — tudomásunk szerint — olyanoknak, melyek a javaslatot magasb codificationalis nézpontokból bírálnák, mint kellene kiválóan minden codificationalis munkálatnál. E helyütt a kritika nem lehetvén feladatunk, szorítkoznunk kell arra, hogy az idézett becses munkákat csak bemutassuk, s lényegükben megismertessük —azokból el kell vén hallgatnunk több oly tételeiket s nézeteiket, melyekkel nemivagyunk összhangzásban. Az első mű Dietrich Ignáczé — ki a dunántúli vidék egyik legjelesb ügyvéde, kitűnő nemcsak nagy terjemü gyakorlata, hanem alapos jogtudománya által is. — Lássuk tehát mit mond a szőnyegen fekvő minist, javaslatról. ,,Az igazságügyministernek június 18 ik beszédjét s a ház asztalára tett előterjesztését olvasva, részint bámultam, részint megdöbbentem. . . . Nem csekély megütközéssel olvastam, miként már júniusban, némely törvényjavaslatok, mint reform munkálatok, névszerint a ,tkezési rendtartás' a ,birói felelőség' a ,büntető törvény s eljárás1 az írói s művészi tulajdon védelmére vonatkozó' törvényjavaslatok részint készen vannak, részint a befejezés küszöbén állanak. — Az igazságügyminister birhedt jogtudományára sokat tartottam, s hittem, hogy ő lesz az első, ki belátja, miként az igazságügyi törvények csak ugy jók s állandók, ha bizonyos rendszert képeznek; ha a jogelvek, jogfogalmak, a jogi nyelvezet mindenütt, a torvényhozás minden ágában, minden részecskéjében ugyanazonosak, ha az egyes törvényeket, s ezeknek legkisebb részeit is ugyanazon egy szellem köti össze egy egésszé. Hittem, miként az igazságügyminister egyik törvényjavaslata sem fog ily rendszerenkivül állani, s egyik sem képezend oly munkálatot, melyben a rendszeresítő törvényhozás megakadhat, a mennyiben azt vagy elíogadni és követni vagy elvetni kénytelen lenne. — E hitben azt kellett gondolnom, hogy a mikor egyes törvényjavaslatok mint reformmunkálatok elkészülése jelentetik, akkor az összes igazságügyi törvényhozás rendszere, legalább alapelveiben már meg van alapitva! íme ezen bámultam, s ebben találtam aggodalmat. Az idő, melylyel a minister rendelkezhetett sokkal rövidebb volt, minta mennyi a legtermékenyebb jogászi erő feltételezésével is — ítéletem szerint szükségesnek látszott; nem ok nélkül tartottam attól, hogy hirtelenkedés fog elkövettetni!" íme a tisztelt szerzőnek ezen szavaiban rejlenek a ministeri javaslat elleni legfontosabb, legéletbevágóbb kifogások alapjai — a re n dszerességhiányas az elhamarkodás és el hirtelenkedés— oly nyomatékú vádak, melyek minden codificationalis mű életkérdését támadják meg, melyek későbbi javítgatásokkal, átdolgozásokkal sem távolíthatók el, melyek mellett tehát a