Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 76. szám

Pest, I8ti7. péntek oct.. 4. 76. szám. Kilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: A megítélt eskü módosításáról (Folyt.) — Jogeset. — Hivatalos tudnivaló. A megitéit eskü módosításáról. K ü I 1 e y Ede váltó tszéki ülnök úrtól. (Folytatás.) Visszatérve a városi tszéknek fentebbi végzésére,annak szövege után Ítélve azt gyanítom, hogy a városi tszék felperest tekinti nyertesnek, mint ki az Ítéletnek a póthit letételével eleget tett, mert ama végzés súlypontja épen azon értesítésben látszik feküdni,hogy felperes a ni elitéit pótesküt, noha némi módosítással, letette. Ha felperes a meg ítélt pótesküt tette le, akkor természetesen csak ő lehet a nyertes. De épen ennek praemissája nem áll, mert a módosítás folytán nem a megitéit, hanem egy a perben kifejtett bizonyítékoktól, és a jogérvényes Ítélettől lényegesen eltéró, maga a fél által utólag önkényesen formulázott és igy minden tekintetben jogosan semmisnek tekintendő eskü tétetett le. Megfoghatatlan ellenmondást látok tehát a végzés ama szavaiban, melyek szerint a megitéit eskü azon módosítással, miszerint a köve telés helyesebben 151 frt. 82 krt. tesz ki, felperes által letétinek kimondatott. Vagy tán oly csekély jelentőségű ezen módosítás, hogy általa a per állása változást nem szenved? Egy részről tagadom, hogy a jogérvényesen megitéltélt esküt egyátalában módosítani lehessen, szerintem ugy kellvén azt letenni, miként az ítéletben formuláztatott,mert ezen formulázás a per bizonyítékain alapszik, s mert előre ki van mondva annak következménye, ha a megítélt, az az a szószerint formulázott, és utólag korántsem önkényesen módosítható eskü le nem tétetik; de más részről semmi kétséget sem szenved előttem, hogy a kérdéses eskü módosítása által a per állása, az előállított próbák bizonyító ereje, lényeges változást szenvedett. Az ítélet indokaiból nem tűnik ki ugyan tisztán, váljon a megitéit póthit törvényes alapját a felperesi kereskedői könyvek félpróba ereje, vagy azon egy tanú vallomása képezi-e, ki felperes 1G1 frt. 82 krnyi követelésének fenállását erősítette? Az ítélet indokaiban hivatkozás történik ugyan a vtk. II r. 115. §-ra, de ezen §. szerint a póthit csak az irántlett volna megítélendő, hogy a szám vitelben megjelenőtételek mindjogczimükre,mind mennyiségükre nézve hely esek."A felperesi követelés mennyiségének számszerinti kitétele szerintem nemcsak felesleges, dea fent mondottak szerint, helyén sem volt. Tán kiegészítése czéloztatott a fentérintett tanúvallomás által a követelés számszerinti mennyiségére nézve előállított félbizonyitéknak? Ez is feleslegesnek mutatkozik, mert a tanuhallgatás — tekintve, hogy az alperes a ff-lperesi követelés valódiságát tagadta, az 1840. évi XVI. t. cz. 1G. §. szerint csuk I az áruk megrendelésének, és a vevő kézéhez jutásának I j bebizonyítására szükségeltetvén, a követelés mennyiségének kimutatására felperes kereskedői könyvei , melyek azon esetben , ha az idézett czikk 13. 14. és 15. §§-aiban előirt kellékekkel birnak félpróbát képeznek, és a XV. t. cz. II. r. 115 §. szerint megitéit póthit elégséges és törvényes bizonyítékot szolgáltatnak. De legyen bármiként, fektetett légyen a megitéit póthit akár felperes könyveire, akár az érintett tanúvallomásra, általa a könyvek, vagy a tanúvallomás által megalapított félpróba csak a szószerinti letétel által volt kiegészíthető, mert első esetben felperes, mihelyt bevallani kénytelen, hogy követelése nem 161. frt. 82 krra, miként a beperlett künyvkivonat mutatja, hanem csak 151 fr. 82 krra rug, hogy tehát a számvitelbe 10 frtnyi hiba becsúszott, jó lélekkel már nem teheti le a hitet arra, hogy a számvitel tételei helyesek, s ily körülmények közt felperes könyvei sem szolgáltatnak fél próbát, — miként azt a közlött első esetnél kimutatni iparkodtam, — s a bizonyítás e neme egészen elenyészik; utóbbi esetben pedig a tanúvallomás kiegészítésére megitéit póthitnek magával a tanúvallomással tökéletes összhangzásban kell lennie, a teljes próba csak igy alapíttathatván meg. H» <* t<*o» 161 frt 82 krnyi követelést bizonyít, a póthitben nem lehet szó 151 ft. 82 krnyi követelésről, kivéve természetesen az időközbeni részfizetés esetét, melyről alantabb bővebben fogok szólni, s mely a részfizetés előtti ügy állás jogszerűségét nem alterálja, mint ez az első esetből szintén kitűnik. Egyébiránt én a jelen esetben a póthit megitéltetésének szükségét egyáltalában nem látom fenforogni. A könyvek félpróba ereje csak akkor egészítendő ki a 115. §. szerinti póthittel, ha a hiányzó félpróba más alakban elő nem állitható. De itta tanuk nemcsak az áruk kézhez vételét bizonyították, hanem az egyik közülök a követelés mennyiségére nézve is határozott, és a beperlett könyvkivonattal Összhangzó vallomást tett. Tehát fél próbát nyújtván a könyvek, feltéve, hogy azok a XVI. t. cz. 13. 14. és 15 §§-ai szerint vezettetnek, mit pedig fel kell tennem, mert ellenkező esetben nem a könyvek bizonyító erejének kiegészítésére előirt 115. §. hauem az általános félpróba kiegészítésére szolgáló 103. §. szerinti póthit lett volna megítélendő; — félpróbát pedig a töbször érintett tanúvallomás szolgáltatván, nemcsak az áruk átvételére nézve, melyet az itelet indokai szerint két tanú bizonyított, hanem a követelés mennyiségére nézve is teljes bizonyítékot szolgáltatott felperes s igy a követelés szerintem feltétlenül t. i. póthit alkalmazása nélkül lett volna megítélendő, kétséget előttem nem szenvedvén hogy — habár a törvényhozás könyvkivonati perekben ! a kereskedői hitel emelése tekintetéből a bizonyítás módI iát könnyíteni akarta is, a követelés nemcsak ezen kön'76