Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 75. szám

-~ f^íMifmnífcn IIIMHH HHMi4 > HtJÍTÜ IX |U( >í>4 J <^^U i I Wí -I. <2 í i OÍ_VÍ^Í f l>^J*VUí >*wW7"CT U » . • — Pest, I8t>7. kedd oct. 1. 75. szám. (íilcnczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: A. megítélt eskü módosításáról (Folyt.) — Arányosítást jogeset. (Vége.) — Hiv. — Törvényjavaslat apolg. sbt. (Vége.) Folyó évnesryedi előfizetés lejárván, tiszte!e*"«,l felkérjük előfizetőinket, hogy annak megújitása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjél ek. — ' előfizetési dij egész évre § frt. félévre >i frt. évnegyedre 2 frt. A megítélt eskü módosításiról. Külley Ede váltó tszéki ülnök úrtól. (Folytatás.) A per ugyanis, miként az a keresetlevél beadásától az utolsó tárgyalásig lebonyolódik, az érdemleges határozat alapját képezi. A felek eléhozzák bizonyítékaikat, vitatkoznak a lelett, váljon mennyiben lehet azoknak törvény szerint helyt adni, formulázzák, például: az eskümintát, s nyilatkoznak az iránt, mennyiben készek az ajánlott vagy kinált esküt elfogadni, s a biró csak ezen kölcsönös bizonyítékokhoz képest hozhat határozatot. Ezen határozatot, még annak jogesetre emelkedése után is,'akár a felek meghallgatása után, akár a nélkül, folytatólag, tehát perujiitás nélkül, a perben megvitatott, és a határozatban alkalmazott bizonyítékoktól eltérő uj alapra fektetni, s ehez képest módosítani annyi volna, mint a per lebonyolítására a törvény által bizonyos formalitások felállításával kiszabott korlátokat egyszerűen lerontani, a per mikénti lebonyolítását a törvényes formák mellőzésével a biró egyéni belátására bízni. Ily formán a perújítás jogorvoslatára nem is volna szükségünk, mert mind az, mit az újított per nyújt, az ítéletnek akár uj tárgyalással, akár a nélkül lett, egyszerű kiigazításával elérhető volna. Ha megengedjük, hogy azon fél, melynek bizo nyos hit megítéltetik, az Ítéletnek jogerőre emelkedése után is azt kérhesse, hogy a hit szövege kiigazittassék, illetőleg, hogy neki más eskü Ítéltessék meg: lehet-e— anélkül, hogy következetlenek ne legyünk — egy feltétlenül és jogérvényesen elmarasztalt alperesnek abbeli kérelmét visszautasítani, hogy ugyanazon perben folytatólag, tehát perújítás nélkül, uj bizonyítékot érvényesíthessen? Én e két eset közt semmi különbséget nem látok. A feltételes marasztalást tartalmazó jogérvényes határozat szintúgy mint a feltétlenül marasztaló jogérvényes határozat minden további perbeli vitatkozást egy és ugyanazon perben berekeszt, s csak a perújítás nyújt alkalmat a per tárgya körüli vitatkozás folytathatására. Nemde az elsőben határozni kell a megitélt eskü le nem tételének következményei felett is? És mért? Egyszerűen azon okból, mert a bírónak azon esetben, midőn érdemleges határozata jogerőre emelkedik, ugyanazon perben a vitás kérdéshez szólni többé alkalma nincs, mert miként az érdemleges jogérvényes határozat — mint fentebb mondatott — a felek további vitatkozásának véget vet, ugy a biró is abban utolsó szavát hallatta, mely a perújítás esetét kivéve, a vitás kérdés felett véglegesen dönt. Miként tehát a feltétlenül marasztaló jogérvényes határozatnak, külömbeni végrehajtás terhe alatt, a marasztalási összeg kifizetésével eleget kell tenni, épen ugy kell a feltétes marasztalást tartalmazó jogérvényes határozatnak | is érvényre jutni, némileg a megitélt esküt az itéletileg kimondott következmények terhe alatt letennij mindkét esetben csak a végrehajtást nem gátló perújítás utján lehetvén uj ítéletet kieszközölni. Hogy már most mi a véleményem az e lapok f. é. első számában közlött esetre nézve, a fenfcmondottakban, önként következik. A megitélt póthit szerintem csak az Ítéletben kitett szöveg szerint volt jogosan letehető. Tagadhatatlanul hibás eljárás volt tehát a megkeresett bécsi országos tvszk részéről, hogy a felperest a megitélt póthitnek általa önkényesen tett módosításával meghiteltette. A nevezett tvszék a megkeresés határain tul nem mehetett, s ha felperes a megitélt esküt letenni vonakodott, erről egyszerűen jegyzőkönyvet kellett volna felvenni, s ezt megkereső tvszékhez, mint a per bírájához további illetékes eljárás végett áttenni, miben állt volna ezen illetékes eljárás ? Egyszerűen a feleknek az iránti értesítésében, hogy felperes a jogérvényesen megitélt póthitet letenni vonakodott. Minthogy ezen eset fenn nem forgott, nem tudhatom, mit tett volna az eljáró városi tvszék, váljon t. i. a fentebbi végzést hozta volna-e — vagy ugy járt-e volna el, mint a pesti váltótvszék, a fentközlött esetben, vagy a póthitnek felperes módosítása szerinti letételét tárgyalás, illetőleg a felek meghallgatása nélkül megengedte volna-e, vagy sem? A városi tszéknek ez iránti nézetei felett még azon végzésből sem lehet biztos következtetést vonni, mellyyel a felek értesíttették, hogy „felperes a megitélt pótesküt a kitűzött határnapon azon módosítással tette le, miszerint követelése helyesebben 151 frt. 82 krt teszen." Szerintem oraculum szerű ezen végzés, mert alapos kétségben hagyja a feleket az iránt, váljon melyik közülök nyertes, és melyik vesztes? Hogy e fontos kérdésben a nézetek eltérők, ezt a közlött esetek, s a hírlapi fejtegetések igazolják. E kérdésben a városi tszéknek tehát határozott állást kellett volna elfoglalni, s a fentebbi végzésben egyenesen kimondani, váljon ily körülmények közt a jogérvényes Ítéletnek elég lett-e téve, s hogy különösen a felek közül, melyik tartandó nyertesnek, és melyik vesztesnek? Ez annyival szükségesebb lett volna, mert a végzésnek csak ily félreérthetlen szövege hozhatta a feleket tisztába az iránt, váljon közülök melyiknek kelljen e kérdésben felebbezéssel élnie? Bróde ügyvéd ur czikkéből nem tűnik ki, váljon e kérdésben az ugy felment-e a királyi táblához, vagy sem? Ha igen, valóban igen érdekes és kívánatos volna a felsőbb bíróságok határozatait megismerni, illetőleg azokat utólag közölni. (Folyt, köv.) 75