Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 66. szám - Az igazságügy ministeri reform javaslat 2. [r.]

270 A tárgyaláskor alperes közbirtokosok azt adták elő, hogy a kereset tárgyát tevő Szennyetó területe oly viz borította tér, mely az ezen tó körül fekvő községek birtokosait közösen illeti, és miután ezen közös tér még eddig arányosítás tárgyát nem tette, a közbirtokosság az urb.biróságilletékességétel nem ismerheti, scsak az arányositási rendes bíróság eljárása után lehet az egyes községek és azok birtokosai közötti viszony megállapításába bocsátkozni. Felperesa keresetlevélhez ragaszkodik, mert felp. éslíigyós község közt urb. viszony állott feü, hogy pedig ezen egyesség végrehajtathassák, szükséges az ezen egyesség alapjául szolgált Szennyemocsárt biróilag meghatározni. Tehát urb. viszony forogván fen, urb. törvszék az iletékes bíró. Alperesek el nem ismerték, mintha a Szenye-tó területe mindenhol uri viszonynyal volna összekapcsolva, sőt a felp. és Kígyós község közt fenállott ily viszonynak a többi közbirtokosok jogaira való kihatását is tagadták. Ezen tárgyalás után az urb. törvszék 1857. febr. 19-ről 242. sz. a. hozott Ítélettel a bíráskodást megalapította, de felperest keresetétől elmozdította, s ezen ítélet gr. Károlyi György fölebbezése folytán az urb. főtörvényszék által is helybenhagyatott, Ezen ítéletek következtében gr. Károlyi György 1857. márt. 27. a beregszászi cs. k. törvszékhez folyamodott s azzal a Szennye mocsári terület iránt az arányossági pert folyamatba tette, kérvén a Szennye-mocsári területből Kígyós helység határának érintkezési terjedése után felperest illető, ugy a többi helységek közbirtokossait is, minden egyes helység határának érintkezési terjedése után illető osztalékot az 1836: XII. t. cz. 5. §. szerint az eddigi használathoz képest biróilag meghatároztatni, minden helység közbirtokosainak illetőségét külön tömegesitve kiadni, s ekkép a törvényes arányosságot létrehozni, — kívánván a költségeknek aránylagos viselését is kimondatni. Tárgyalás alkalmával felp. az 1836 : XII. t. cz. 5. §-a nyomán kijelölt eddigi használat szerinti kulcsot kérte aránykulcsul megalapittatni. A tárgyalásra megjelent alperesek a felp. által a Szennye-mocsár feloszsására felhozott kulcsot elvileg elfogadták, s azt biróilag is megalapitatni kérték. Gróf Schönbornak a mocsár leísapolására tett ajánlatát elfogadták, s felperesnek azon ellenvetésére, hogy a canalisatio kérdése nemidé tartozik, azt nyilvánították; hogy a viz borította tér arányos felosztása máskép nem is képzelhető, mintha előbb a viz lecsapoltatik, ily értelemben intézkedett az 1840: X. t. cz. 10. §-a is, a viz lecsapolással a tér arányos felosztását is megrendelvén az 1807: XX. t. cz. értelmében. Erre e mtörvéDyszék által kitűzött ujabb tárgyaláson Bereg város részéről előterjesztetett, hogy a város már II. József császár uralkodása alatt a Szennye-mocsár használatában volt. Ezt igazolja az is, hogy a Szennye-mocsárból Bereg várost illető részletért a Tiszaszabályozás részére maga a város fizetett mint Szenye-mocsári birtokos, miután az 1836: XII. t. cz. 1. §. csak a gyakorlati arányosítást engedte meg, ezen gyakorlatára támaszkodva, az elkülönítésbe megegyezik, de ugy, hogy az elkülönítés utján illetőségébe esendő 4552 hold Beregvárosnak adassék. Beregujfalu részéről előadatik, hogy ők nemcsak József császár idejében, hanem jelenleg is aSzenriyemocsár tettleges birtokában vannak Bereg várossal közösen ; miért is az érintkezési kulcs szerint kiadandó mocsári illetőség Beregujfalu községének közvetlenül k iadassék. (Foyt. köv.) Hivatalos tudnivaló. Ministeri rendelet. Zala-, Vas-. Sopron-, Mosón-, Pozsony-, Trencsén-, Árva-, Liptó-, Szepes-, Sáros-, ZemplénUngh-, Beregh-, Mármarosvármegyék, továbbá Kőszeg. Kis-Marton, Ruszt, Sopron, Bazin, Modor, N.-Szombat, Pozson, Szt.-György Trencsén, Késmárk, Lőcse, Bártfa, Eperjes, Kis-Szeben sz. kir. városok és a XVI. szepesi város-kerület közönségeihez. Gyakrabban fordulván elő oly esetek, hogy a büntető-törvények s a közbiztonság fentartására irányzott rendeletek áthágói, közvetlen üldöztetésük közben, az osztrák birodalomnak a magyar korona területéhez nem tartozó, de Magyarországai határos országaiból Magyarországba, s viszont innen oda menekülnek : tekintettel a változott közjogi s ebbőf kifolyólag közigazgatási viszonyokra, kérdés merült fel az iránt, váljon és mily feltételek alatt lesz a cs. kir. közbiztonsági közegeknek, s nevezetesen a cs. kir. csendőrségnek megengedve, az üldözés közben Magyarország területére menekülő gonosztevők üldözését ez utóbbi területen folytatni, s viszont váljon és mennyiben leend a magyarországi közbiztonsági közegeknek, nevezetesen csendbiztosok- és pandúroknak megengedve, a törvény áthágóinak üldözésénél a magyar koronához nem tartozó országok határait átlépni? Minthogy a közbiztonság fentartása mindkét résznek egyiránt érdekében áll, a viszonosság alapján a bécsi cs. kir. ministeri tanács elnökségével abban állapodtam meg, hogy a közbiztonsági közegeknek mindkét részről engedtessék meg.a büntetőtörvények s egyéb közbiztonsági rendeletek áthágóinak üldözését az illető szomszédságok határ-megyéibe s kerületeibe is kiterjeszteni, olyképen azonban, hogy ezen közegek ily üldözéseknél az illető területen fenálló törvényekhez általában szorosan alkalmazkodni, s eljárásukat kizárólag az ily áthágok üldözésére szorítani tartozzanak. Miről ezen határszéli törvényhatóság tudomás és megfelelő további intézkedés végett oly megjegyzéssel értesittetik, hogy addig is, mig a mindkét részrőli közbiztonsági közegek által ily esetekben megtartandó rendszabályok iránt, kölcsönös megállapodás alapján tüzetesb utasitás fog kibocsáttathatni, — alárendelt közbiztonsági közegeiknek utasitásul adandó, miszerint oly esetekben, midőn ily szolgálatban az ország határát túllépni kénytelenitvék, magukat a szomszéd ország területén, az üldözés*közben elért legközelebbi helyen, a közbiztonság fentartására hivatott cs kir. hatóságnál vagy csendőri állomásnál, s hol helyben ilyenek nincsenek, a helység elöljáróságánál jelenteni, s a további üldözésnek ki által és miként leendő folytatása iránt egyetértőleg megállapodni tartozzanak. Részemről a bécsi cs. kir. ministertanácsi elnökség egyelőre megkerestetett, miszerint az ottani közbiztonsági közegeknek viszont kötelességül tétessék, hogy hasonló esetekben magukat a magyar területen, a legközelebbi helyen, még pedig sz. kir. városokban a városi kapitányi hivatalnál, megyékben pedig a szolgabírónál, vagy csendbiztosnál, s hol ilyenek nincsenek, a helység elöljáróságánál jelenteni, megjelenésük okát előadni, és a további üldözésnek ki által, s miként leendő folytatása iránt kölcsönös megállapodásra jönni tartozzanak. Ez utóbbiak tehát ezen értelemben utasitandók. (1867. aug. 8. 1332. sz. a.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN, Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt. — félévre 4 frt. negyedévre 2 forint ausztriai értékben. — Szerkesztői szálás: belváros^aldunasor és kalap-utcza szögletén'1-ső szám a. Pesten, /*t>7. Nyomatott Kocsi S á ni o r által. (Érkovy, Üalgóc.yés Kocsi nyomdájába^.) Hnt-piao és al-dunasor sarkán <*. „. a. ' "