Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 60. szám

Pest, I8H7. péntek aug. 9. 6íh szám. Kilenezedik évfolyam. TÖRVtiMSZÉKI (SARVOh, Tarfalom: Vidéki észrevételek az igazságügyi reformokra. — Kezességi jogeset. — Hivatalos tudnivaló. Vidéki észrevételek az igazzágügyi reformokra.1) Felső vidék. jul. 9. 1867. j. II. Mi, kik az igazságszolgáltatási szenvedések közvetlen forrásánál vagyunk, kikre a törvénykezési ba­jok özöne egész súlyával, majdnem a kiállhatatlanságig nehezedik, kiknek ebbeli állapotját a pesti kartársakéval összehasonlitani sem lehet; mi nem vagyunk képesek felfogni, mi okozhatja azt, hogy épen az igazságügymi­nistérium életjelét legkevésbé adja, hogy épen az igaz­ságszolgáltatás — ezen legfőbb állami tényezőnek érde­kében ugy szólván semmi sem történik, semmi, legki­sebb javitás sem eszközöltetik. Közel fél éve, hogy az uj kormányrendszer létre­hozatott, és még mindig semmi nyoma a kormány ab­beli gondoskodásának, hogy igazságszolgáltatásunk zord kopár mezején legalább a legégetőbb bajok orvosoltdtná­nak és lehetőleg elháritatnának. Mi tehát ez az igazságszolgáltatás, hogy az minden­nek utánna tétetik, hogy érdekei annyira háttérbe szori­tatnak ? Minden osztály kebeléből, minden üzlet részéről mindenfelé azt haljuk hangoztatni: jó, gyors, és olcsó igazság kiszolgáltatást. Ezen három szóval kifejeztük óhajtásainkat, ezen háromsággal karöltve jár a hitel, mely alapja az ipar, kereskedés és nemzetgazdászat fel­virágoztatásának 5 ezek szülik a vagyonosodást, ez ismét alapja a jólétnek és megelégedésnek; s innen van, hogy méltán mondatik ,,justitia regnorum fundamentum." Mikor az igazság kiszolgáltatás ily hatalmas tényező a nemzet boldogitására, óhajtásunk volt, hogy az igaz­ságügyminister okvetlenül terjesztett volna egy némely szükségesb reformjavaslatokat az alsóház elébe ; és óhajtottuk, hogy az országgyűlés mindaddig el ne na­poltassék, mig várokozásainknak legalább egy irányban meg nem felel. Ily várokozásra annál inkább valánk jo­gosítva, mert ha csak ezen század folyama alatt tartott országgyűléseinken tekintünk is végig, alig találunk egyre, melyen annyagi vagy alaki törvénykezésünk érdekében valami nem történt volna. Pedig mindenki beismerheti, mikép jogéletünk jelenlegi nyomorúságait, törvénykezé­sünk mostani ziláltságát egybevetni sem lehet azon ré­gibb jogállapotok szükségeihez, melyek jelenünk irányá­ban egészen eltörpülnek. Fokozta várakozásunkat azon tu­dat, hogy az igazságszolgáltatás elleni panaszok egész az országházáig eljutottak, ott pedig tudva lehetett, hogy a baj forrása magukban a törvényekben, illetőleg kirivó hiányosságukban van. Hiszen a48-iki törvényekben nem csak egy uj alkotmány alapelvei vannak lerakva, ha­nem ugyanazon törvények régi igazságszolgáltatásunk rendszerét is ugy felforgatták, hogy a merre csak tekin­tünk, romokkal találkozunk, melyek tehát gyors építke­zésre vártak. - ­Lásd lapunk f. é. 48. számát. Mellőzzük az egyes törvényczikkelyekből kifo­lyó szükséges változtatásokat, csak a 11. törv. czikket emeljük ki, mely az uri törvényhatóságot szüntette meg. Ezen egyetlen törvényezikk szükségessé tette, hogy már 1861-ben mind a megyei, mind a felső bíróságaink a leggyorsabban átalakitassanak és szerveztessenek. Nem lett volna szabad feledni, hogy az urihatóság megszűntével azon teendők, melyek elébb egy egy me­gyében 10 —12 urodalmi ügyvéd és ugyan annyi uri­székek által intéztettek el, 1848 illetőleg 1860 óta a me­gyei törvényszékre nehezülnek; az árva és birói számo­dásoknak felebbvitel utján a kir. itélő táblára történt uta­lásával pedig oly felső bírósági számvevői széknek szük­sége mondatott ki, melyet akár csak hónapokig is a köz­ügy kára nélkül alig nélkülözhetünk. Nem vizsgáljuk, váljon helyesen járt-e el a 48-iki törvényhozás, mikor korunkban, hol minden nemzet tör­vénykezését a közigazgatástól elkülönitteni törekszik, ak­kor a magyar országgyűlés a község birói, tehát a szó szoros értelmében közigazgatási perenkivüli számadások vizsgálatát is felső bíróságaira bizza. De a törvény meg van, azt tehát végre kell hajtani; azonban sem arra nem ügyeltünk, hogy megyei törvényszékeink oly rendezést nyerjenek, melynél fogva a törvény végrehajtását eszkö­zölhessék, sem felső bíróságainkat ezen és az ideiglenes per­lekedési rendszerben megengedett végtelen felebbezhe­tés által előidézett szükséghez, a roppant ügyhalmazhoz képest, ki nem egészítettük. Innen van nagyrészt, ha nem egészen és minden tekintetben is, hogy sem első sem felső bíróságaink a közvárakozásnak meg nem felelhetnek. Ezen bevezetés után, megkisérfcjük a feltett kérdé­sekre, legalább főbb vonásokban, felelelet adni. Vége köv.) Jogeset. A kezességből eredő jogi kötelezettség terjeme. A kezeslevélben az áruszállításért kitett összeg erejéig elválalt kezesség az egész üzlet tartamára értendő-e vagy csak azon összegnek megfelelő egyszerű áruszállításra szorittaudó-e, midőn utóbbi a kezes­levélben ki nem tétetett ? A kezesség ily esetben csak a kezesség vállaláskor átsző 1­gáltatott — vagy az egész üzlet tartama alatt átszolgál­tatandó árukért vállaltatott-e el a kitett összegig ? A kezes készfizetési kötelezettségének az összeszámolás idejével való összekapcsolása, az összeszámolást a kezesség feltételévé alakítja- e ? Közli: Barthal József ügyvéd ur (Zomborból.) 1863 évi decz. hóban Adler Vilmos zombori szabó­mester és ruhakereskedő Herzog Mór, ó-becsei szabómes­terrel olyatén üzleti összeköttetésbe lépett, hogy az előbbi az utóbbi számára nyers kelmét, valamint kész férfi és gyermek ruhákat hitelbe szállítani fog. Hogy az ezen üz­60

Next

/
Thumbnails
Contents