Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 46. szám - Nézetek az 1863. 12848. sz. a. kelt udv. rendelvény 7. pontja iránt

184 Rejlik azonban az idézett udv. rendelvény 7. pontjabán - az 1840. XV. t. cz. II. R. 190 és 191. §-okból kifolyólag — czélszerüséggel semmiképeti nem indokolható sérelem, — de nem a végrehajtatóra — hanem a végrehajtást szenvedőre nézve, — midőn az csak az esetben — ha az ingók eladási árából bejött összeg a követelés kielégitésére elégtelen — rendeli az ingatlanra vezethető végrehajtást. —: Itt a sérelem mibenléte önként érthető, mert habár az 1-ső s 2-od fokú végrehajtásnál kiderül is, — hogy az összeirt ingók becsértéke a követelési Ö9szeget még csak meg sem közelíti — az árverés még is megtartandó — s folytatólagosan vezethető az ingatlanokra — minek folytán a már külümben is sújtott végrehajtást szenvedőre a költségek kétszeres, sőt háromszoros viselése nehezedik — Ez oly sérelem — mely minden esetben méltatlanul sújtja a végrehajtást szenvedőt, — s orvoslást jövő törvényhozásunktol méltán igényelhet. Gans. Menkes. Ladányi — Dobler ügy. Közli: Mórász Géza ügyvéd ur. Kővetelhetik-e a szerződés betöltését azok, kik a szerződésnek minden őket kötelező pontjait nem teljesítették, vagy pedig azok, kikkel az nem köttetett s ahoz semminemű jogczimmel nem bírnak ? A jelzálogos hitelezők rangsorozata, követeléseikre nézve, az adó által ingadozóvá tétetik-e ? s váljon az ingatlant terhelő egy évi adónak — mely törvényes teher lévén — az ingatlan vagyon állagából való kifizetése kárpótlási keresetül szolgálhat-e a jelzálogos hitelezők részéről feltétlenül, az adó fizetést magára vállalt haszonbérlő ellen ? (Vége.) A közbevetett felebbezés folytán a kir. táblán Ítéltetett: „Alperes azt,hogy a szerződés 5. pontjában kötelezett, és felperesek által keresetbe vett adóösszegeket , akár az adó pénztárba, akár a bérbe adóknak kifizette volna, maga sem állítván, sem pedig hogy annak megtartására törvényes jogczimmel birna, be nem bizonyítván, azt pedig hogy a fizetetlen adó az eladott fekvőség vételárából és igy a zálogjoggal terhelt vagyon állagából elégíttetett ki, maga is elismervén, mivel ezáltal mind a bérbe adók, mind a jelzálogos hitelezők a vételárból oly levonást szenvedtek, mely szerződésileg alperes által viselendő, ezeknél fogva az eljáró bíróság ítélete helybenhagyatik és az iratok illetőségükhöz leküldetnek. (1867. márczius 29. 4038.)" Ez ítéletet alperes, ragaszkodva az elsőbirósági Ítélet irányában kifejtett semmiségi s felebbezési indokaihoz — semmisééi panasszal egybekötve a nagyméltóságú hétszemélyes táblára fölebbezte a következő indokokból. I. Mert nem áll a kir. tábla azon itéletbeli indoka, hogy alperes a kérdésben lévő összeg visszatartására jogczimmel nem birna, s azt ki nem mutatta volna, mert minthogy a bérlet tárgyának bírói eladása minden felmondás nélkül lőn eszközölve, világos dolog, miszerint bérleti joga gyakorolhatásának meghiúsulása, illetőleg annak a bérbeadóktól függő okokból akadályozásánál íogva, a fenlevő bérleti kötelezettség ép ugy biztosítékot nyújt kártalanitására — mely károsulás, a haszonbérleti jog élvezetéből kivettetvén, nem történtnek nem állitható — mint a bérleti kötelezettségnek általa nem teljesitése esetén, minden a bérleti vagyonba helyezett javai hallgatólag zálogul leköíöttnek vétettek volna felperesek Ludányi Ferencz és Anna birtokosok részére. E kapcsolatos elv igazolja a fenforgó követelés tekintetében visszatartási jogozimét, s ez azon elv, mely törvényeink abbeli intézményének: hogy a sértett felnek oltalom nvujtassék szerződése alapján, s hogy a szerződési hitel és biztonság kölcsönös jogokkal védelmezve legyen — eleget tesz, nem pedig oly határozat, hogy egy jogerőre emelkedett kielégítési sorrendben, sót jogerőre emelkedett felosztási jegyzőkönyvben érdekelt hitelezők, ha kielégítést nem nyervén, ez alapon csorbájuk miatt, alperest, mint tőlük harmadik személyt, szerződés betöltésésére szoríthassák, akkor, midőn már a kérdéses és betölteni kivánt szerződési pontnak a kielégítés állagából jogosan és törvényesen, de minden ellenvetés nélkül is, elégtétetett. Ily előzmények után — minden a kielégítésre vo natkozó intézkedés jogerejüvé válván — egészen elvonttan és tökéletesen külön áll a kereset, s nem egyébnek tekinthető, mint Ludányi Ferencz és Anna részéről szerződés betöltésére, és Gans Menkes részéről pedig, mint egy a dologhoz nem tartozó kielégítési sorrendben szenvedett csorba helyreütésére irányzottnak. Midőn ily különálló czim alatt szövetkezett hívatlan, de részben jogtalan kereső személyek, kik egyrészt maguk szerződést szegők, s igy szerződés betöltését nem követelhetik, másrészt, kikr.ek se hasznuk, se terhük nincs a szerződésben, ahoz tehát idegenek, a fen forgó követelés tekintetében alperes javára magyarázandó elsőbbségi jogi alapelvet lerontani, s őt szerződési viszonyából végkép kiforgatni akarják, — nemcsak az ő kárával szereznének maguknak hasznot, s igy megsértetnék e jogi elv: ,,más kárával senki se gazdagodjék"; hanem a törvény által ehez hasonló tényből elővéleményezett következő jogelv is: „a ki akarja az előzményt, akarnia kell a küvetkezményt is" megsemmisíttetnék, a mennyiben Gans és Menkes a szerződésben foglalt erőszakosan javukra magyarázott kötelezettség teljesítését alperes ellen érvényre emelni akarják, mig ellenben ő szenvedett kára tekintetéből, ugyanazon szerződés alapján , nem léphetnék föl irányukban. De eltekintve a visszatartási jogczimre nézve eddig kimutatottaktól, még különösen azzal is beigazolja alperes annak helyességét s alaposságát, hogy a haszonbéri szerződés alapján — miként a perhez csatolt kielégítési sorrendből is kitetszik — 6000 ft. óvadéka van Ludányiék kezében, mely összeg oly helyen van az ingatlanon bekebelezve, hogy egy krajczárt sem kapok ; hogy pedií; ez tény, bebizonyítja azon körülmény, hogy Gans és Menkes, kik jóval előtte állnak a kielégítési sorrendben, keresőleg lépnek fel állítólagosán szenvedett csorbájuk miatt. Minthogy pedig e szerint egy alapon nyugvó szerződési viszonyból eredt kölcsönös igények találkoznak össze, melyek jogilag kiegyenlítésül szolgálnak, váljon nem merő igazságtalanság volna, ily körülmények között az alperes kezeiben levő s őt megillető jogot elvitatni s kétségbe vonni tisztán álló jogezimét s más hívatlanokat helyezni abba. Önként következik mindezekből, hogy szerződés betöltését kizárólag s egyedül maguk a szerződő felek követelhetik, s ez esetben is csak szerződés betöltése forog kérdésben s igy kölcsönös jogok megvitatása, illetőleg kölcsönös compensatio áll be, s nem annyira a kielégítési sorrend kiegészítése, miután az ingatlan eladásával fölmerült minden bírói intézkedés végkép befejeztetvén, már rég jogerőre emelkedett akkor, midőn a jelen pert