Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 46. szám - Nézetek az 1863. 12848. sz. a. kelt udv. rendelvény 7. pontja iránt

Pest, iMZ kedd jun. 18. 46. szám. Kilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI (NtlIVOk, Tarí.tlom : Nézetek Az 1863. 12848 sz. alatt stb. — Gran=, Menkos. Ludányi — Dobler ügy (Vege) — Arányossági jogeset. — Hiv. Folyó hóval lapunk fél évi s évnegyed! előfizetést időszaka lejárván, tisztelettel felkérjük előfizetőinket, hogy annak nieuójitása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek — Az előfizetési dij egész évre 8 frt. félévre 4 fr(. évnegyedre 2 frt. Nézetek az 1863. 12848. sz. a. kelt udv. rendelvény 7. pontja iránt. Fábián János úrtól. E szaklap f. évi 28. számában megjelent, s az ingatlanok végrehajtását egy jogeset előadásával tárgyazó értekezés a volt k. udv. Cancellária — 1863. Szent-Mihály hó 19-ről 12848. sz. alatt kelt rendelvényének különösen 7. pontját megtámadva — bebizonyítani törekszik azt, hogy az ideig a sommás pereknek azon megmaradt csekély előnyén is csorba ejtetett, — miszerint a marasztaltnak ingatlan javai végrehajtás alá vételével,— ha a biró i? ugy akarta, — biztosítás nyerethetvén — a gyors kielégítést gátló — az ideigl. törv. szab. 117. és 118. §-ainak következményei veszély nélkül bevárathattak. Taglalva a hivatkozott §§-okat, a hitelező illetőleg nyertes perben alló félre a gy°rs kielégítés reménye igaz, hogy veszélyeztetik; — de a vesztes és igényt támasztható félre méltányossággal van egybekapcsolva. Azon veszély ellen azonban a honi joggyakorlatunkból kifolyó biztosítási végrehajtás, — mely ugy a véghatározat előtt — mint után a veszélyezett követelés biztosítását megengedi — annak ellenében teljes biztosítékot szolgáltathat. Azonban ama állítólagos veszélyt a sommás pereknek 1863. év előtt bírt, — s a fent hivatolt értekezésben veszélyezett — s majdnem elenyészettnek feltüntetett előnyt az udv. rendelvény 7. pontja el nem oszlathatta, — miután a sommás perbíróságok által az ingatlanra vezetett végrehajtás koránt sem nyújthatott teljes biztosítékot a telekkönyvi intézmény behozatala, — s az ezzel kapcsolatban joghatályában fentartott osztr. ptk. 321. §-a ellenében, — miután a nevezett bíróságok — mint az azok ellen általánosságban emelt panaszok igazolják, — késedelmezés, és nem akarom mondani épen járatlanság — vagy pedig a régibb idő szelleméből kifolyólag lidércz nyomásként nehezülő tág hatáskör fenálltának vélelmezéséből, — a történt jogcselekvény bejelentését, illetőleg feljegyzését az illetékes hatóságnál annak idejében eszközölni — mint a hivatkozott jogesetben is történt — elmulasztották, — s ez által a végrehajtást szenvedett félnek az oszt. ptk. 322. §-ában biztosított, s az 1863. év előtti eljárás szerint fentartott jogon a hitelező kijátszására igen tágtér nyitva hagyatott. A felmerült panaszok folytán ily ok késztethette tehát a volt udv. Cancellariát fenébb hivatkozott 12848. számú rendelvényének kibocsátására, — s mert szükség volt, hogy asommás bíróságok hatásköre szabatosan körvonaloztassék — annyival inkább — minthogy azok a naponta megújult s fenhangon emelt panaszok folytán a törvénytudománybani járatlanság miatt — nem értem hogy mindenütt — illetékességük körével vajmi kevéssé voltak ismeretesek?! — De szükség volt annak különösen 7. pontjára, mely a jelenleg még közhasznúnak általánosan el nem ismert telekkönyvi intézmény követelményeinek teljesen megfelelő ; — mennyiben azonban a Hétszemélyes tábla m. 1866. évi decz. hó 15 én 21380. sz. alatt hozott döntvénye által ezen idézett 7. pont tiszta és kételyt fen nem hagyó rendeletét — daczára a kir. itélő táblának az alattas bíróságok határozatát megváltoztató végzésnek — hogy figyelemben nem tartotta s tudva mellőzte, — az alattas bíróságok önkényének tág tért nyitott, — és a törvény ismeretet gyűjtő bíróságokat nem csak zavarba ejtette, — hanem a különben is zilált törvénykezésünk számos kételyeit még többre szaporította; mert az 1840: XV. t. cz. II. R. 191. §-ából kifolyólag — tekintettel azonban a telekkönyvi intézményre alkotott ideigl. törv. 126. §-a — ha a kérdéses udv. rendelvény 7. pontja taglaltatik — kiderül, — hogy ez által hallgatólagosan mellőztetvén, részben megszüntettetett, — s azon módosítást szenvedte, — hogy a sommás per bírája az ingatlanra vezetendő 1-ső s 2-od fokú végrehajtást többé saját hatáskörében sem el nem rendelheti, — sem nem foganatosíthatja — mielőtt az ingatlanokra vezetendő végrehajtás a jogosított által írásban nem kérelmeztetett. És ekkor is ezen tényt, habár az határozottan ki sem mondatik, — de szelleme, — s azon czélból, hogy a követelő fél biztositassék — titokban tartva, és mint perbiró megbírálva a követelő kérelmének jogos és helyes voltát, — annak helyt ád, — s az ügyiratokat további illetékes intézkedés végett a telekkönyvi hatósághoz k ése de 1 em n é 1 kü 1 beterjeszti; S itt kezdődik és rejlik ezen 7. pontnak joghatálya és a követelő fél teljes biztosítása az 1855. évideczember hó 15-én 223. szám alatt kelt telekkönyvi rendelet II. R. 61. §-a szellemében, — mely a bejegyzés hatályosságát azon időponttól feltételezi, — melyben az az iktató hivatalba beérkezett, — s melylyel a végrehajtást szenvedőre az osztr. ptk. 322. §-ában biztosított jog elé válaszfal emeltetik. És ezen §-a kulcs, — melylyel a már többször idézett 7. pont alapja fellelhető: — s mely elleni felszóllamlás — ugy vélem — nem a rendelvény tiszta értelme és helyes czélja — mint inkább a hazai bíróságok szervezete — s törvénykezésünk zilált állapota ellen intéztetik. — Azonban ezen bajok orvoslását várjuk jövő törvényhozásunktól, s még nem annyira attól — mint a közszükségletként általánosan elismert, sa ,T örvényszéki Csarnok' folyó 1867. évi mavtius hó 15-ről 22. szám alatt. „Sürgösb törvénykezési teendőink" — czim alatt, megjelent —s alaposan megvitatott ügy r endtartás behozatalától 46