Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 45. szám - A legszükségesb törvénykezési reformok

Fest, I8tt7. péntek jun. 14. 45. szám. Kilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, tartalom: & legszükségesb törvénykezési reformok. — Gans, Menkes, Ludányi — Dobler ügy — Hivatalos tudnivaló. -/ A legszükségesb törvénykezési reformok. Az iránt, hogy nézetünk s legbensőbb meggyőződésünk szerint, jelen abnormis körülményeinkben, a józan igazságszolgáltatási politika szellemében, mik légyenek a szükséges, és czélravezetőreformok, indokolt véleményünket már több izben részletesen előadtuk és kifejtettük. Ezen nézeteinkhez folyvást szilárdul ragaszkodunk, ellenében azon idióta juristáknak is, kik az ellenvéleményüeket megrohanni s marczongolni tudják, de velők szellemi fegyverekkel szernbeszálni, s velők komoly vitába is ereszkedni teljesen képtelenek. Mi ezek rikácsolásait, melyek kenyér keresetből bennünket faktiosus oppositioról vádolnak, s a ministerium ellenségei gyanánt szeretnek denunciálni — egyszerűen megvetjük s ignoráljuk. — Mi azt hisszük, mikép oly ministerium, mely tettei komoly kritikáját eltűrni nem akarná, mely a felett a szabad független szót meg nem engedné, a felelős kormány nagy fontoságu elvét lábbal taposná, és a fát önmaga alatt levágná. Mik tehát a legszükségesb jogi reformok ez idő szerint? A legszükségesb feladat mindenesetre az, hogy az országgyűlés, mely a közjogi actus lényegesb részét bevégezé, szét ne menjen mindaddig, mig a legsürgősb törvénykezési reformok iránt nem határozott. Mi ismerjük azon, a legújabb napok rendkívül nagy horderejű, nemzetünk egész jövőjére, létkérdésére kiható közjogi munkálatok által előidézett körülményeket, melyek a politikai lapok meggyőződése szerint képviselőink rendkívüli elfáradottságát, majdnem szellemi kimerültségét erendményezték, — ámbár tudomásunk szerint ezen munka súlya csak igen szük körre, csak igen kevés egyéniségre szorítkozott. De ez bármint legyen is, bátorkodunk nyíltan kimondani, mikép képviselőink bármily eredménnyel — lenne bár ez minél kevesbbé színleges, s minél nagyobb életbe vágó sikerű is — térjenek vissza tűzhelyeikhez, küldőjeik, a nép elégültsége, megnyugvása valódi nem lehetend, ha azokkal együttesen igazságszolgáltatási reformokat is fel nem mutathatnának. Ezt nem szükséges bővebben indokolni, miután az igazságszolgáltatás javítása szükségességének mély érzete a társalom minden rétegeit, minden osztályait áthatotta, s nincs ki azok sürgőssége, s elodázhatlan szükségessége iránt csak kétkednék is. Azért mi a legsürgősb szükségnek tartjuk, hogy a képviselőház még ez ülésszakban a törvénykezési legszükségesb javítások iránt tanácskozzék és intézkedjék. És ezen legsürgősb és legszükségesb feladatok közé soroltuk mi mindig egy kimerítő ügy rendtartás életbe léptetését is. Ezen intézmény is olyan, mire nézve állapotaink vizsgálódásánál a szégyen érzetét el nem fojthatjuk ma- | Lban. Szégyenelnünk kell, hogy ezen intézmény s rendszerének hiányában összes törvénykezésünk kezelése kellő felelőség, rendes felügyelet és ellenőrködés nélkül létezik. Oly állapot, melyhez hasonlót nyugot Európában ma már nem találhatunk, nem létezvén müveit állam, mely a jogrend s igazságszolgáltatás legfőbb érdekeit annyira mellőzze, mikép a biróságokat s eljárást egészen magokra hagyja minden elleuőrködés nélkül. És szégyenelnünk kell, hogy nálunk még mindig szükséges ezen intézmény hasznosságát, sőt nélkülözhetlenségét indokolni s fejtegetni. Már pedig épen minálunk még szükségesebbnek és sürgősbnek mutatkozik az ügy rendtartás szigorú keresztülvitele, mint bármely más előhaladott államban. Sajátságos jogéleti körülményeink olyanok, melyek épen ezen intézmény alkalmazását kiválóan sürgetik, s igényelik. Egyrészt azért, mivel törvényeink s törvénykezési szabályaink szokatlan hiányossága mellett el nem kerülhetők a naponta előforduló joggyakorlati tévedések, hibák, és visszaélések. — De különösen azért, mivel bírósági személyzetünk olyan, mely a szellemi képzettség tekintetéből a rendes igazságszolgáltatás igényeit megközelítőleg sem elégítheti ki. Kell hogy főleg utóbbi körülményre kiváló figyelmet fordítsunk; kell ezt tennünk a jogbiztosság, a közhitel legfőbb érdekei tekintetéből. Midőn legújabb években magánjogrendszerünk s igazságszolgáltatásunk minden részről átalános megtámadásoknak volt kitéve, s midőn azok alapján uagy befolyású tényezők, s különösen a hatalom kezelői az osztrák törvényeknek hazánkba való isméti behozatalát tervezték; mi voltunk legelsők kik azon állítással léptünk fel, hogy igazságszolgáltatásunk élnem tagadhatott roppant bajai nem annyira anyagi törvényeinkből, mint mindenekfelett az azokat kezelő személyzet és eljárásuk hiányosságából, szakképzettségi tehetetlenségéből keletkeznek. Ismételnünk kell jelenleg is, mikép a tapasztalt, és szakképzett bírák s bírósági személyek a legelavultabb s leghiányosabb törvények hiányait is képesek pótolni, s megnyugtató , bizalmat gerjesztő igazságszolgáltatást nyújtani; mig ellenben a rosz, képzettség nélküli bírák kezei közt a legjobb s legrendszeresebb törvények is hasztalanok, siker nélküliek. És fájdalom! mi jelenleg is azon helyzetben vagyunk, mikép a bírói állomások betöltésével való elégültségre legkisebb okunk sem lehet, arra nézve a panaszok s aggodalmak folyvást érvényben maradtak. Azokat azonban, kik ebből vádat emelnek azok ellen, kik a ministerium visszaállittatásával az összes megyei bíróságok, igy a törvényszékek választás alá vételét is sürgették, s kik közé hazánk legjelesb, mondhatjuk legbölcsebb állam férfiai is tartoztak, — arra kell figyelmeztetnünk, mikép ismerve szakképzettségünk fokozatát, s a bitói helvekre hivatott elemek szellemi minőségét; 45