Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 3. szám

Fest, 18ft7. kedd jan. 8. 3. szám. Kilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK, Tartalom; Nézetek a Törv. Csar. 96 sz. orökcidési jogesethez. — Szerződés betöltési jogeset. — Kúriai ítéletek Lapunk f. évi 2-ik száma tőlünk nem függő akadály mia'4 annak idejében meg nem jelenhetvén, egy nappal később küldetett szét. Ily akadály többször is előfordulván, kérjük t. közönségünket, hogy az igy eredt késedelemért minket felelőssé ne tegyen. Szerh. Nézetek. A Törv. Csarnok. 1866 évi 96. számában közlött örökösödési jogesetet illetőleg Mihailovics Miklós udvari tanácsos úrtól a rn\gyar kir. u. kanczellariánál. Lupsor született Koseja Máriának Szeus Lázár elleni örökösödési perében hozott, és e lapok múlt évi 96-ik számában közlött két öszvehangzó Ítéletnek alapossága, és törvényessége felett véleményem szerint igen kevés jogtudós Ibg kételkedni, s igy nem a jogeset bonyolultsága s elintézésének nehézsége, hanem az határozott el nézetemnek a közlő nézetevei ellenkező iránybani közlésére , mert a küzlő kinyilatkoztatta , miszerint mind addig , mig nézetének alaptalanságáról meg nem győződik, a felperesnő keresetét alaposnak tárta ndja. Kétséget nem szenved ugyan, hogy felperesnő Lupsor született Koseja Mária, é* testvérje Szeus született Koseja Paraszkeva között 1845 évben a reájuk örökségi jogon szállott egész telek iránt tett osztály által közöttük a magyí.r törvények szerint kölcsönös örökösödési viszony alapíttatott meg; de kétséget az sem szenved, hogy Szeus születt Koseja Paraskevának két gyermeke Mária és Szalomia között anyjuk halála után szinte kölcsönös örökösödési viszony állott be, miután Koseja Paraszkeva 1848-ban alkotott végrendeletében a törvényes örökösödést gyermekei irányában nem változtatta meg, hanem csak a hagyatéknak birtokba vételét az által korlátozta, hogy férjének Szeus Lázárnak az osztály utján nyert félteleknek haszonélvezetét, és pedig felének haszonélvezetét gyermekei férjhez meneteléig, másik felének haszonélvezetét pedig férje haláláig hagyományozta. Ebből következik, hogy midőn a két gyermek egyike Szeus Mária leszármazó örökösök nélkül, sőt mint hajadon lí-52 évben elhalt, ennek részét vagy is a féltelek felét nem attya Szeus Lázár, mint ezt a későbben hatályba lépett oszt. pt. k. 736 §-a rendeli, hanem testvérje Szalomia a magyar törvények szerint öröklötté, s igy annya Szeus Paraszkéva egész hagyatékának tulajdonosává lett. Minthogy azonban Szalomia az osztr. pt. k. uralma alatt szinte mint hajadon, s végrendelet nélkül halt meg, ennél fogva az egész féltelek, melyet Szeus született Koseja Paraszkeva osztályrészül kapott, Szeus Szalomiának attya Szeus Lázár (az alperes) öröklötté, és igy az ő személyében a neki hagyományozott haszonélvezeti jog, az örökségi j°ggal> és ennek alapján szerzendett tulajdoni joggal öszpontosult, s ez által az osztr. pt. k. értelmében, de az általános elvnél fogva is elenyészett — megszűnt. A mondottak alaposságát az ezen jogesetet közló maga sem látszik in abstracio kétségbe vonni, de a concret esetben felperesnő Lupsor született Koseja Maria örökségi igényét védő nézetét két körülményre alapítja. Először azt állítja, vhogy az alperes a kérdéses félteiket neje Paraszkévának végrendelete alapján vette birtokba haszonélvezeti jogon, a végrendelet tehát reá nézve törvény; a végrendeletben pedig ki van mondva, hogyő csak birlaló, és pedig a féltelek felének gyermekei férjhez meneteléig birlalója, másik felének pedig saját haláláig. ,,Ezen állítás alaposságát senki sem vonhatja kétségbe, tehát az alperes sem, és ez utóbbi csakugyan a végrendeletet meg nem támadta, sem ellene nem cselekedett. De ebből nem következik más, mint az, hogy. miután a végrendeletben Szeus Paraszkeva gyermekei után senkit sem helyettesitett örökösül, azok halála esetében a törvényes örökösödési rend vala megtartandó. Azon örökösödési jog, melyet felperes vesz igénybe, nem a végrendeleten, hanem a közte és testvérje Paraszkéva között tett osztály alkalmával érvényben volt magyar törvényeken alapul. Ezen törvények azonban időközben, mig Paraszkévának egyik gyermeke Szalomia élt, s igy mielőtt azon eset állott volna be, melyben felperesnő örökségi jogát érvényesíthette volna, megváltozván, ezek szerint a törvényes örökségi jog már nem felperesnőt, hanem az elhunyt gyermekek attyát illette. Másodszor azt állítja a közlő és erre legnagyobb súlyt látszik fektetni, ,,hogy Szeus Szalomia az oszt. pt. k. uralma alatt haltel ugyan, de miután hagyatéka iránt senki sem nyilatkozott örökösül, az oszt: pt. k. 547 §-a szerint pedig a hagyaték addig, mig az örökös örökségi nyilatkozatát nem adja át a bíróságnak, ugy tekintendő, mintha még az elhunyt kezén volna, a kérdéses örökösödési eset nem az oszt. pt. k. hanem az időközben ismét életbe lépett magyar törvény szerint Ítélendő meg; ez utóbbi törvény szerint pedig nem az alperest mint az elhunyt hajadon lestvérek attyát, hanem a felperesnőt illeti az örökségi jog.1' Ezen nézet szinte téves. Ugyan is az örökségi jog, ha végrendeletben másként nincs rendelkezve, azou pillanatban száll által az Örökösre, melyben az örökhagyó meghal, az örökségi jog tehát azon törvény szerint megitélendő, mely az elhunytnak halálakor hatályban volt. Abból, hogy a törvény azt rendeli, miszerint örökségi nyilatkozat, és ennek folytáni bírói átadás nélkül senki sem veheti birtokba a hagyatékot, nem az következik, hogy az örökös, ha örökösül nem nyilatkozott, örökségi jogától megfosztatik, és hogy az azon személyre száll által, a kinek az örökhagyó halálakor semmi joga sem volt a hagyatékhoz, és a ki szinte nem nyilatkozott örökösül, mint felperesnő. Az örökös 3