Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 38. szám - Az igazságügyministeri bizottmány működése

Fest, INt>7. péntek máj. 17. 38. szám. Kilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, r.'irtaloin : Az igazságügyministeri bizottmány stb — Jogeset. — Báró Josinczy László gyilkossági esete (Folytatás.) Az igazságügyministeri bizottmány működése. Mit akarunk tehát mi? Ezen kérdést látszanak némelyek hozzánk intézni azon kritikai megjegyzések után, melyekkel az igaz. bizottmány működését követtük; mihez néhányan még azt is hozzáteszik: váljon tud-e jobbat ajánlani?') Mi azt hisszük ugyan, mi kép feladatunknak megfelelünk már az által is, ha a bizottmány javaslatait komolyabb tanulmányozás tárgyává tevén, azok hiányait felderítjük, s kimutatjuk: azokból mi nem szolgálhatand igazságszolgáltatási bajaink orvoslására, tehát hogy jogi érdekeink tekintetében mitszükséges mellőzni mint olyat mitől nem várható kedvező siker s előmenetel. — Azt hisszük tőlünk jogosan nem követelhetni, hogy a teendők iránt mi adjunk kész tervezetet — a mi csak a felelős kormány hivatásához tartozhat. Mi a parlamentarisraus lényeges fogalmát abban véljük rejleni, mikép a kormány a nemzet többségének, mely a parlamentben képviseltetik, kif ilyása levén, abban a közbizalom épen azért központosul, mert feltételeztetik, hogy nemcsak törvényesen kormányozand, hanem a közigazgatásban és törvényhozásban meg is teendi — kész tervek s javaslatok alapján — mindazt, mi a közügyek, s közjó előmozdítására szükségeltetik. Továbbá azt hisszük és pedig világos tapasztalások nyomán, mikép positiv javaslatok hiányában, igen sokszor maga bizonyos teendők elhagyásának javaslata is nagy hasznú lehet. Nem való-e hogy igazságszolgáltatásunk ügye 1861-ben sokkal többet nyerendett, ha az or. birói működés helyett, a codificationalis cselekvés elmaradt — ha e munkalat helyett az illetők inkább semmit sem tettek volna? De azt is meg kell jegyeznünk, mikép fejtegetéseinket nem kisérhették kellő figyelemmel azok, kik azokban csak ellenzést s kifogásokat fedeztek fel. — Mert nem kisértünk egy tárgyat sem kritikai jegyzeteinkkel a nélkül, hogy ezek mindenike ne foglalt volna magában oly eszmét , mely tényleges javaslatot tartalmaz a jelen teendők iránt. ') És utóbbinak czáfolatul is kellene szolgálni irányunkban! A helyett ugyanis hogy sokféle és számos érveinkreellenérvekkel lépnének fel, vagy személyeskednek és gorombáskodnak — mint Rudnyánszky — vagy az* mondják: „pedig egy szóval sem tud jobbat felhozni'1! (Wünsch lapja 19. sz.) mi igen könnyű vitatkozás! mód — de felette könnyű ellenérv is! — De némely sühider emberkék, czáfolat helyett, még ahhoz is folyamodnak, hogy s z ab a d e 1 v ü s é gü n k e t kétségbe vonják. (Wünsch. lap. 19. sz.) És miért ? Mert a kerületi táblák illetőségének terjesztését, sokfélesitését, a tkezési egyszerűség s egyformaság ro vására szolgálót— ellenezni merészeltük! Valóban most halljuk először, hogy a magyar szabadelvüség igényei közé tartoznék, nemcsak fentartani a ker. táblákat, hanem hatóságukat még nagyobbra is emelni! — Valóban sitacuisses. ... És pedig e tekintetben, igazságszolgáltatási állapotaink jelen stádiumán, javaslataink következők u. m. hogy mindenek felett a rögtönzésektől óvakodjunk. — E tekintetben nem szabad figyelmen kivül hagynunk, mikép ha valahol, ugy az oly szövevényes magánjogi viszonyok szabályozására vonatkozó jogi reformoknál az elhí.markodás kivánt sikerre sehol sem vezethetett. Mennyivel inkább áll ez a mi rendkívüli, abnormis joghelyzetünkben, mely az ősi feudális magyarjog és a democraticus alapokon nyugvó 1848-i reformoknak, a codificált jogszabályok és a bizonytalan szokások s traditióknak, a magyar s másrészt az osztrák törvényeknek legtarkább egyvelegét képezi, melyek egymással folytonos súrlódásban, legkirívóbb ellentétben forognak; melyeknek egy intézménye sem érintethetik a reform által, a nélkül, hogy azonnal a többi tényezők akadályt ne gördítenének elő, a nélkül, hogy egy más téren jogi zavar s összeütközés ne állna elő. Mennyi vizsgálódás, mennyi tanulmányozás szükségeltetik tehát a czélszerü reformok felfedezésénél, és a javaslatok megbirálásánál, hogy az, mit a javalt reform egyfelől orvoslana, másfelől még inkább el ne rontson; hogy minden javítási eszköz a rendszer többi tényezőivel összhangzásba hozattathassék. —Ne feledjük tehát, mikép különösen jelen állapotainkban nem az képezi a legfőbb és leglényegesb feladatot, hogy azonnal, rögtön rendeljünk orvosszereket súlyos jogi bajainkra, hanem hogy a valódi, és legalkalmasb szereket feltaláljuk; nem az, hogy túlságosan gyorsan, hanem alaposan intézkedjünk; nem az, hogy siessünk, hanem hogy biztosan működjünk. A sürgősség fontosságát reánk nézve mi is elismerjük, de tagadjuk annak hasznosságát, ha az rögtönzéssé, elhamarkodássá fajulna. — Pedig ugy látszik, hogy a kormány s bizottmány jelen eljárásánál épen attól kell tartanunk. — Körülbelöl a ministérium kinevezésétől másfél hó elvesztésével, s a hivatalos közlöny nyilatkozataként néhány conversationalis ülésezés után, a bizottmány april közepén kezdett a munkához, és april vége felé azzal már készen volt. Ettől alig telt el néhány nap és május elején már litografirozták a ministeri tervezetet, mely az or. gyűléseiébe terjesztetik. Utóbbi, mint más államokban szokás, nyilványosságra eddig nem hozatván, felette előlegesen Ítéletet hoznunk nem szabad. De tekin tve ezen munkálatra fordított idő rendkívüli rövidségét, tekintve ajogrendszerünk ziláltságából eredő rendkívüli nehézségeket, azon munkálat sikerére nézve némi kételyeket s aggodalmakat alaptalanoknak épen nem tarthatunk.2) Visszaemlékezhetünk itt ismét az or. fei*) E tekintetben nyilvánított több rendbeli kritikai megjegyzéseinkre — persze czáfolatul — ökrös lapja (Jogtud. Közi. 19. sz.) azt feleli :hogy a ministernek is csak 24 órája van naponkint! — No azt még nem tudtuk hogy egy ministérium eljárási rendjét, ügykezelését, s codificationalis 38