Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 37. szám - Az igazságügyministeri bizottmány működése

^Pest, I8f>7. kedd máj. 14. 37. szám. Kilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK, T»rinloin; Az igazságügyministeri bizottmány stb — Báró Josinczy László gyilkossági esfte (Folytatás.)— Jogeset.(Vége)— Hivatalos. ")(Az igazságögyministeri bizottmány működése. Mielőtt fejtegetéseinket e bizottmány polgárjogi re­form javaslatai körül tovább folytatnék, kell,hogy bün­tetőjogi működésére tegyünk egy pár szerény észre­vétel', *) miután erről tüzetesebben még meg nem emlé­kezheténk. Köztudomású, mikép az illetőket a kitűzött idő rop­pant rövidsége — alig egy pár hét — vissza nem ijesz­tette attól, hogy az ugy is sok oldalú és komoly megros­tálást igényelő polgárjogi törvénykezés, továbbá a bíró­sági rendszer, peres ügyeken kivüli eljárás stb. kérdésein kivül, még a büntető jogot is mind anyagi, mind alaki részére nézve a bizottmány munkakörébe bele ne vonja. A feladat itt az 1844-i bünt. codex tervünk életbe­léptetésére szorítkozik. Aziránt, hogy ezen jeles codex tüzetes revisió mel­lett, vagy a nélkül hozattassék-e be, lehetnek különböző nézetek ; de aziránt, hogy az alapelveiben fentartassék, nem lennének ellenkező vélemények megengedhetek. A revisió mellőzése meílett hivatkozhatni azon fontos kötülményre, mikép az 1844-i codex-tervvel csak összehasonlításba sem jöhetnek jelenleg érvényben levő magyar büntető törvényeink, melyek szorosan véve in­kább nem lételük, mint létezésük által tündöklenek. Je­len büntetőjogi állapotaink oly abnormisak, mikép nem vonakodunk kimondani, miszerint azok a müveit Euró­pában minden államnak szégyenére válnának. Büntető jogi törvényeink elavultsága, részint elégtelenségük mi­att, továbbá hiányában azon biztosítékoknak, melyek a személyi szabadság biztosítására nélkülözhetlenek, a leg­szentebb jogok naponta a legkorlátlanabb bírói önkény­nek vannak mártalóczul odadobva. Hogy ily jog — vagy inkább jognélküli állapot­nak a leggyorsabban véget kell vetni, hogy tehát van­nak kik ezen szomorú helyzetnek az 1844-i codex általi eltávolítását minden egyéb érdekeknek elébe teszik — ezt lehet érteni és indokolni. Mi azonban, bár ezen érvek nagy fontosságát két­ségbe nem vonhatjuk, mind a mellett e terv életbelépte­tése előtt, annak tüzetes és részletes revisiója szükséges­sége mellett emeljük szavunkat. Ezt igényeli szerintünk már azon tekintet is, misze­rint úgyszólván nemzeti becsületünk, tudományos kifej­lődésünk és szellemi haladásunk jó reputatiója, mely amazzal szoros kapcsolatban van, igényeli, hogy a most behozandó 1867-i bünt. codex tökélye s kitűnősége ne legyen csekélyebb, mint volt az 1844-i codex tervé; hogy az a tudomány képviselői előtt oly elismerésben részesül­hessen, a milyenben az lv44-i terv részesült európaszerte. Már pedig ez csak alapos és tüzetes revisió utján ér­hető el. Ezt minden bővebb indokolás nélkül éléggé ért­]) Azon feltevésben, mikép azok igazságügyministeriink ál­tal nem fognak — rudnyánszkiasan — durva kifakadások­nak vétetni. | hetővé teheti már azon tény körülmény is, mikép ama nagy becsű codex-terv munkába vételétől már 27 év telt el, több mint egy század negyed. Ez idő alatt a bün­tető jogtudomány és törvényhozás oly nagy haladást tett, mikép azon terv számos szabályai jelenben elavul­taknak mások hiányosoknak,'a mai tudomány kellékeit ki nem elégitőknek bizonyulnának be. Ez okból a mint 1844-ben a codex tervünk a tudomány s codificatió szín­vonalán állónak méltán tekintetett; ugy az most 25 év lefolyta után eredeti szerkezetében behozatva jelenleg már hátramaradottnak nyilvánitatnék. De nem csak az elméleti tudomány, hanem a polgá­risodás, a társalmi kifejlődés is nagy változásokon ment át az utóbbi 25 év alatt. Oly uj társalmi mozzanatok, és tényezők léptek előtérbe, melyekről a régibb törvényho­zások nem is intézkedhettek, de a melyek most már el nem mellőzhetők. Ezen hiányok pótlása is szükségeli sze­rintünk a revisiót. Az igaz, ily revisió néhány hét alatt alaposan nem eszközölhető; de szerintünk néhány hói elhalasztás, ab­normis büntetőjogi törvénykezésünk addigi megtartása, teljesen indokolt lenne a tökéletesb codificatiónális vív­mányok által, melyek az által eléretnének, s melyek a polgárisodás s jogbiztosság mai érdekeinek megfelelőleg csak is ily uton — ily revisió által — lehetnek elér­hetők. Akár azonban ezen, bár fontos tekintetek háttérbe­szoritásával, a revisió mellőztessék, akár ez mint mi sür­getjük eszközöltessék, az minden esetben elkerülhetlenül szükségeltetik, hogy azon szabadelvű alapelvek, melye­ken ezen codexterv alapszik fentartassanak és szentesites­senek. Ezen méltán oly nagy mértékben kitüntetett codifi­catiónális mü jelessége s kiváló érdeme, nem szerkezeté­ben, nem szabályai megalapításában, nem is az egyes fo­galmak kifejtésében, hanem előhaladott, kora legtöbb codificatióját túlszárnyaló szabadelvű irányában rejlik, mely különösen azon elvekben érvényesíttetett, melyek e codex-terv büntetések s következéseik rendszerében, a bünösségi beszámításban, a büntető hatóság és eljárásá­nak szervezésében stb. vannak megalapítva. — Ezen el­vek a kifejlődött polgárisodásnak, s polgári szabadság­nak — eddigelé legfőbb biztosítékaiul szolgálnak. Hogy tehát ezen alap-irány elvek fentartassanak, tartozuuk vele nem csak régibb törvényhozóink küzdel­mei iránti pietásnak, nemcsak a szabadelvű haladástól el nem választható jó reputatiónknak, hanem a jogbiztos­ság s szabadság igényeinek is. És most még is azt kell tapasztalnunk, hogy ezen irányelvek nagy részbeni mellőzése, megváltoztatása czé­loztatik. A revisió eszközlése mellőzendőnek találtatott, de egyszersmind nagy részben félretétetnek, mellőztetnek azon elvek is, melyeken a codex-terv alapszik, fénypont­jaival és szabadelvű törekvéseivel. *v A*' ' V»" . /' 37 f

Next

/
Thumbnails
Contents