Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 25. szám

Pest, 1867. péntek mart. 39. 25. szám. Kilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Turulom; Örökösödési jogeset. (Folytatás.) — Váltójogi eset. — Büntetőjogi eset — Irodalmi szemle — Hivatalos tudnivaló. Az évnegyedes előfizetési időszak e hó végével lejárván felkérjük tisztelt előfizetőinket, hogy az előfizetés megujitása iránt mielőbb rendelkezni szíveskedjenek— évnegyedre 2 frt.— fél évre 4 frt. egész évre 8 írttal. A eodificatió ideje beállván, mint eddig ugy ezentúl is kiváló figyelmet fordítunk a codif. kérdéseinek tüzetes fejtegetésére — és pedig következetesen eddigi működésünkhöz a legszabadelvübb irányban — az európai előhal adott eodificatió szin vonalán - s ha kell küzdveabalitéletekkelsáltekintélyekkel. Örökösödési jogeset. (Scharfenéder — Venczel ügy.) Közli Csemegi Károly ügyvéd ur. (Folytatás.) Az első kérdést illetőleg eddig a közvetlen bizonyítás érveit fejtettük ki az egyesség ereje mellett; azonban a jogi vélelmek terén is hason eredmény áll elő. Minden kötésről, mely alakilag helyes, azt kell vélelmezni, hogy a feleknek szabad rendelkezhetési állapotában jött létre. A kiskorúság nem vé 1 e 1 m eztetik, valamint az e 1 m ehá b or odo ttság sem. A birtoklásból jogszerűen vélelmeztetik az érvényes czim, és a tulajdoni jog. E két vélelem nagy fontosságúvá válnék a jelen esetben, ha az idézett okmányok már előre nem tennék fölöslegessé a vélelemhezi folyamodást. De habár nem szükséges alperes jogának kimutatása végett a praesumtiokat igénybe venni: annyi azonban bizonyos, hogy az ellenkező praesumtiot felállítani, s az okiratokkal ellentétben egy puszta combinatiót jog és törvény gyanánt az előtérbe helyezni, semmi szin és semmi körülmények között nem lehet. Mondassák ki a köté9 kiskoruságbelinek, mint kívánja azt az ellenfél. De mi volna ez? Praesnmtio a bizonyítékok ellenére. Praesumaltassék felperesnö kiskorúnak. Ámde itt van a férjhezmeneteli tény; a C. alatti okirat; az A. alatti legfelső rendelet. Bizonyítsa felperesnő, hogy ó a C. alatti egyesség keltekor kiskorú volt. Ámde ez lehetetlen; az egyházkonyvi kivonat után még csak mégsem kisérthető. Tehát nagykorú volt az ellenfél! Mit akar ezentúl ? A nagykorúnak kötése kötelező. Ezzel vége szakad minden okoskodásnak. Szomorú helyzet az, melyben tények ellen szavakkal kénytelen harczolni az ember. A tények döntenek ; a szavaknak üres pompája hatástalanul elpárolog. A birtokból vont praesumtio még erősebb érvet nyújt. De minek fejtegessem tovább, midőn az eddigi alapok többet igazolnak, mint mennyire szükség van. Ö Felségének fentidézett legmagasabb elhatározása folytán az egyesség jogervényesen megkötöttnek lévén tekintendő, ez által azon vélelem, sőt azon jogszerű meggyőződés ébresztetett mindenkiben, miként néh. Wenczelné az egyesség által részére jutott vagyonnak vitatlan tulajdonossává vált. Ezen jogi meggyőződés a törvényen s a törvény által 0 Felségének tulajdonított sajátságon alapulván, mindenki, ki hazánk törvényeitismeri, kénytelen volt Wenczelnét a kérdéses vagyon egyedüli jogalanyának tartani. Ekként jogszerűen lehetővé vált e vagyonnak más általi megszerzése, akár adás-vevés, a kár más a törvényben megengedett szerzési czim által. Alp. „perennalis fassio" által szerezte meg e vagyont. Lehet-e a szerzőt, ki a fentemiitett, és mellékelt tények és sanctiók következtében jogos tulajdonosnak volt kénytelen tartani azt kivel szerződött: lehet-e e szerzőt egyszerűen kimozdítani birtokából, azon szempontból, hogy a hatóságilag és fejedelmileg megerősített egyesség nem egyesség? E lehetőség kimutatásának titáni munkájával fárassza magát az ellenfél; s ha neki kedve van sysiphus kövét tovább is hengeríteni, ám tegye. Tehát minden tekintet találkozik, mi az egyességet önmagában és folyományaiban megdönthetienné teszi. A nagykorúságában kelt szerződést az árvaszék és a tanács biztosítja, sőt maga Ő Felsége is oltalmazza. Okiratok vannak, melyek erósebbek minden okoskodásnál, minden fejtegetésnél; mely okiratok egyetemben és külön-külön, de az okiratokon kivül még a praesumtiók is azt igazolják, miként: Az 1839-ik évi jul. 9én felperesnő f ér j hez m e n e t e 1 e után kötött egyesség nem semmis. A második kérdés ez: Meggyengült-e ezen egyesség az által, hogy ezt Pozsonyiné visszavonta? A helyes rendszer legbiztosabb eriterionja az, hogy az elv valamennyi kérdésekben, melyek abból felmerülhetnek, változatlanul helyes marad, s a logicai következtetések minden stádiumai visszavezethetők ugyanazon elvre, mint az elmélkedés minden viszonylatain uralkodó tételre. E most kitűzött második kérdésnek szoros kapcsolatossága az elsővel rögtön belátható. A H. K. I. r. 128CZ. l.§-a megengedi a kiskorúságban kötött kötések visszahúzását. Ugyanezen törvény 3. §-a a kitűzött időben vissza nem húzott kiskoruságbeli kötésnek erőt és hatályt tulajdonit. Már most fel lehetne állítani a kérdést: Ha a kiskoruságbeli kötés hallgatás által erőssé válik: mennyivel inkább áll ez azon esetben, ha a nagykorúvá vált egyén által nyíltan és határozottan megerősíttetik és ismételtetik? E kérdéssel a helyzet van jelezve, azonban még egy rövid ideig a visszavonással kell foglalkoznom. A törvény hermeneuticájának egyik uralkodó szabálya, miként: „Ha valamely törvény alkalmazásának esetét különösen (in specie) kijelöli: az alkalmazás csupán a kijelölt esetre szorítandó minden egyéb esetek kizárásával.l< A törvényt tartva szem előtt, ebből kitűnik, miként a visszavonhatás csupán a kiskoruságbeli kötésre van kor25