Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 22. szám

Pest, 1866. péntek márt. 16. 22. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Az első évnegyed e napokban lejárván, évnegyedes előfizetőink tisztelettel felkéretnek, évnegyedes előfizetésük megújítása iránt mielőbb rendelkezni, Szóbeliség s nyilvánosság. A polgárjogi törvénykezésben. XVII. Az elöiratozásban, a határidők rendszere mellett, figyelmünket különösen az előir a tok tartalmának szabályozása veszi igénybe. Valamint az előirati határidők, mint az előbbiekben láttuk; ugy az előirati tartalom szabályai is lényeges befolyással vannak mind arra, hogy alapos igazságszolgáltatás eszközöltessék, mind arra, hogy a szóbeli közvetlenség elvei valósitassanak; mit ismét a következőkben fogunk kimutatni. A codificatió az előiratok tartalma körüli elvek megalapítása által is oda vezethet, mikép az előiratozás szóbeliség helyett az Írásbeliség érvényesítésének eszközévé fog válni; de másrészt azon pontra is vezérelhet, hol az előiratozási rendszer által az igazságszolgáltatás élet feltételei: az alaposság, gyorsaság, tökéletesség meg fognak hiúsulni. Az első elő áll, ha a tartalom alakítása periratokat állit elő, az előiratok tartalmának lekötöttséget, változhatlanságot, s peremtorius jogi hatályt biztosítván ; az utóbbi pedig, ha a törvényhozás a tartalom szerkesztését épen semmi korlát, semmi ellenőrködés alá sem vetette, arra nézve a feleknek, illetőleg jog-képviselőiknek szabad önkényt, korlátlan rendelkezhetést engedvén. Ezek folytán, mint az előirati határidőknél, ugy az előirati tartalomnál is, ugyanazon elv áll elő, melyet az igazságszolgáltatás magasb érdekei szempontjából okvetlenül kell követnünk s valósitanunk. Ezen elv az: hogy az előiratok tartalma által az előiratok periratokká ne alakuljanak : de az alapos jog kiszolgáltatás érdekei is biztositassanak. Az első az írásbeliségnek, mi a szóbeliség közvetlenségi elvével össze nem férhet, eltávolítását teszi lehetővé; mig a másik a közvetlenség valósítását s biztosítását eszközli, mi t i. pontos s kielégítő igazságszolgáltatás nélkül biztos, állandó alapokkal nem birhat. Az előiratozás, azon szóbeliségi rendszerben, melyet mi vitatunk, s ajánlunk jövő codificatiónk számára, csak kivételül szolgálhat. Igazolhatását csak az által lelheti, ha bizonyos nehezb, bonyolódottabb ügyekben, az ügynek előiratok általi kiderítése, tisztára hozatala hasznosnak, sőt szükségesnek mutatkozik. Innen következik meghatározása annak, hogy ezen előiratoknak mikép, mily alakban kell előállitatni. Miután ugyanis az előiratoknak egyedüli czélja s hivatása, miben lelik egyedüli igazolhatásukat, abban áll, hogy a felek az ügy tényleges állása iránt előleges kellő felvilágosítást s tájékozást nyerjenek; következik, mikép azelőiratoknak oly tartalmat, oly szerkezetet kell szerezni, mely az ügy felvilágosítást lehetővé tegye nemcsak, hanem azt kitelhetőleg elő is mozdítsa. Ha tehát a codificatió nem gondoskodik alkalmas szabályokról ily tartalom előidézésére, ha erre nézve mindent a jogvédek önkényére hagyna; akkor az előiratok különbféle mellék érdekek hatálya alatt könnyen oly alakot nyerendnek, melyben a czélzott felvilágosítást elő nem állitandják, s így megszűnnek hasznosak s czélszerüek lenni; mig további következéseikben a gyors és alapos igazságszolgáltatás érdekeit is veszélyeztetik. És épen ezen nagy nyomatékú hiányokat s kinövéseket találjuk fel a franczia jogrendszerben. Itt az előiratok minden egyebet képezhetnek, csak megfelelő eszközt nem a vitás ügy felvilágosítására, mi pedig egyedüli rendeltetésük lenne. Tartalmuk olyan, mely legkevésbé vonatkozik a felhozott tényállás vitatására, s körülményei kifejtésére. A procuratorok, kik készítik, nem ai ra gondolnak, hogy egymásnak viszonosan könnyítsék a védelmet, az ügy tisztázását; hanem csak arra, hogy irataik minél nagyobb tömegre szaporodjanak, ezek képezvén jövedelmeik főforrását. Innen a franczia előiratok átalában ismeretesek arról, hogy egyedül a legterjedelmesb szóhalmazban, véghetetlen ismétlésekben, tárgyhoz nem tartozó idézésekben s történeti fecsegésekben tűnnek ki.') És ennek oka nem egyéb, mint az, hogy a franczia törvény valamint a határidőket, ugy az előiratok tartalmát, szerkesztését sem szabályozta; tehát azt korlátlanul a procuratorok szabad tetszésére, önkényére hagyta. Innen azon kinövések, melyek nemcsak súlyos vádaknak teszik ki a franczia rendszert,2) hanem a szóbeliség hite') Ez magoknak a legkitűnőbb franczia jogtudósoknak ítélete. „C'est dáns la maniére de fairé ces défenses — mond az egyik — que consiste un de plus grands abus; ces requéte3 sont faites pour grossir les émoluments. Apropos d'une action hypothecaire, on citait des passages de la Politique d' Aristote, et du prophéte Jérémie." Delzers: Cours de procédure Civile p. 259. .,De cetté maniére les avoués se ménagent réciproquement la faculté de donner h leur requéte une longueur excessive ou raodérée suivant que les circonstances l' exigent pour leur intéréts. C'est aux magistrats a reprimer un abus aussi blámable... Chauveau: Loisdelaproced. Civile I. pag. 551." — Aussi le seul but qu' il se propose,dans leur préparation, C'est d' atteindre le nornbre de rőles necessaire pour kii procurer 1' emolument qu' il croit lui étre dű. Pour remplirle nombre de rőles voulu, Ceux-ci dressent une amplification plus ou moins polixe des motifs de 1' exploit. Cetté amplification est encore enűée, s'il le faut, de Copiés des piéces, de citations d' auteurs. et mérne de futilités étrangéres á, la cause." E. Regnard: De la Proecd. Civile, p. 290. Ugy, hogy a tudós R. Bordeaux őszintén bevalja, hogy: etje doute mérne que dans aucun tribunal de Francé il sóit resté des avoués assez oandides pour fairé de ces défenses une piéce sérieuse du dossier." PhilosophiedelaProoed. Civile p. 452 2) így a hires porosz tudós Koch: Entwurf einer Civil Processordnnngf. Preussen. Berlin 1848. p. 12. G e i b : Reform cl. dcutschen Rechtslebens p. 70—74. 22