Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 21. szám

83 teszi, már kezdetben megnyitván a tért s alkalmat a birósági felügyelet gyakorolhatására.9) Jogeset. Adásvevési szerződés érvényéhez. Schon Isidor és Weinberger Jakab 1862. febr. 1-én Zemplénmegye türvszékéhez beadott rendes szóbeli keresetében előadja, bogy alp. br. Luzsénszky József A. a. magát arra kötelezte, bogy br. Luzsénszky Pálnő szül. Tisza Vilma 4000 frtról szóló és felpereseknek eladott kötelezvényét az A. a. okmány keltétől számítandó 4 hét alatt felpereseknek átadandja, különben pedig azon 4000 frt tőke összeget 5% kamataival együtt rajta egy év leforgása után megvehessék. Alp. ezen kötelezvényt mostanig sem szolgáltatván át, köteles az A. szerint 4000 frt tőkét és ennek 18G1. no v. 27-tól járó kamatait és költségeket megtéríteni, mire is itéletileg köteleztetni kérik. Tárgyaláskor alp. ellenveti, hogy az A. a. szerződés a keltének idejekor érvényben volt törvények szerint levén megbírálandó, abban mint két oldalú szerződésben hiányzik felperesek elfogadása, mely az áptkv 17. fejezete szerint a két oldalú szerződés érvényére megkívántatik. Jelen esetben azonban alperesnek ajánlatát felperesek nemcsak hogy aláírásukkal el nem fogadták, de nem is teljesítették azon kötelezettségüket, mely szerint az eladott kötelezvény árát fizetniök kellett volna, s igy kereseti joguk nem levén, méltatlan keresetükkel elmozditandók, s az okozott költségekben marasztalandók. Felperesek a válaszban tagadják, mikép alp. ügyvédjét ugy informálta volna, hogy a 4000 frt értéknek felvételét tagadja. Egyébiránt az A. a. igazolja, mikép alp. felpereseknek egy, br. Luzsénszky Pálnő szül. Tisza Vilma által kiállítandó 4000 frtos kötelezvényt eladott és azt 4 hét alatt átadni tartozik, miből világos, hogy alp. ugyanakkor annak eladási értékét fel is vette, különben nem lett volna szükséges az A. a. okiratnak az alp. részérőli kiadmányozása. Igazolja ezt az A. alattinak további tartalma is, mely szerint alp. kötelezi magát azon esatre, ha a kötelezvényt 4 hét alatt át nem adná, a 4000 frt tőke és kamatai fizetésére. Ezek szerint tehát világos levén,, hogy alp. a 4000 frt értékét felvette, s igy az A. a. okirat kétoldalú kötelezettséget magában nem foglalván, kérik alperest a kereset értelmében elmarasztalni. A viszonválaszban alp. továbbá is ellenveti, mikép az A. a. okirat nem más mint alp. részéről tett ajánlat, melyet felpereseknek utólagosan a 4000 frt lefizetése mellett elfogadni kellett volna, már pedig felperesek még keresetükben sem állították azt, hogy a 4000 frtot alperesnek átadták. Azért ismétli ellenbeszédének végkérelmét. 9)A németközöns. terv is a felek helyeslésének igazolását követeli az isméti határidő kiterjesztésnél (§. 189), mely azonban a bírói ellenőrködés, s az előirati visszaélésekérti felelőség iránt távolról sem rendelkezik a genfi s hannovérai codexet megközelítőleg. — Sajátságosa legújabb porosz codificatio, mely elismeri hogy: Auch ist es geeignet, Verschleppungen der Processe zu befördern, wegen des grossen Einflusses, welchen die Parteivertreter auf d. Procesbetrieb erlangen,'- Motivez. denEntw. p a g. 8. mind a mellett a bírói ellenőrködést s befolyást itt csak a határidők kiterjesztése s megrövidithetésére szorítja (217. 299. 565 SS ) — különben a költségviselés terhén kívül, a visszaélések ellen a főbiztosítékot abban véli feltalálhatni, hogy az ügyvédi osztály becsület érzete, közszelleme kifejtessék, szilárditassék, és ennek megfelelő ügyvédi rendszabály létesitessék. Mi azonban kételkedünk ennek sikerén, ha a bíróság felügyeleti közreműködése hiányzik. Az ajánlott ügyvédi szervezet s rendszabályzat meg van Francziaorszagban, és a perhuzavonási viszszaelések mégis mindennapiak, mert az ellenőrködéai biztosítékok hiányzanak. Zemplénmegye törvszéke által 1862. jul. 28-án 2150. sz. a. hozott ítélettel alp. a kereseti 4000 frt tőke ós járulékai megfizetésében elmarasztaltatott. Mert alp. az A. a. beperlett kötelező irata szerint felpereseknek egy br. Luzsénszky Pálné szül. Tisza Vilma által két év múlva fizetendő,s a most nevezettnek sziteskeresztesi birtokára betáblázott kötelezvényt oly lekötelezés mellett adott el, hogyha az emiitett kötelezvényt 4 hét alatt felperesnek nem kézbesítené, ezeknek joga leend, ezen összeget járulékaival együtt rajta megvehetni; már pedig, hogy az eladott kötelezvényt alp. kiszolgáltatta volna, maga sem állítja, s a kitűzött egy évi lejárati idő, az 1861. nov. 27-én s igy a keresetlevél beadása előtt már lejárt. Mert alp. azon állítása, hogy azon alperesi követelés kétoldalú szerződés, s igy azt felp. magok részről elfogadni, s aláírni tartoztak volna — figyelembe vehető nem volt, mert az A. a. okmány egyoldalú kötelezettséget foglal magában s abban felpereseknek semmi viszont kötelezettségük nincs érintve, sem annak szelleméből viszonyos kötelezettségök nem következtethető. Végre mert alp. által felhozott azon puszta állítás, hogy felp. a kérdéses 4000 frtot alperesnek le nem fizették — sem vétethetett figyelembe, mert alp. kielégítését az A. a. okirat igazolja, mig ennek ellenkezőjét alp. ellenadattal bizonyerőre emelni nem törekedett. Miért is sat. Kelt mint fent. Ezen ítéletet alp. felebbezte, mert —• úgymond — kétségtelen, mikép felp. alperesnek a 4000 frtot soha ki nem fizették, mert azt maguk sem merték keresetükben állítani, és mivel az A. a. okirat csak azt tartalmazza, hogy alp. a 4000 frtos kötvényt eladta, de az, hogy a 4000 frtnyi vételár is kifizetve lenne, egy szóval sememlittetik. Ezen szerződés kétoldalú adás-vevés levén, felp. kötelesek szintén a vételár lefizetését igazolni sat. A kir. táblán ítéltetett: „Az A. a. még a ptkv hatálya alatt kiállított okmány adás-vevési szerződésnek levén tekintendő; minthogy abban az idézett törvkönyv 1054. §-a ellenére a vételár határozottan ki nem tétetett, s az, hogy felperesek a kereseti öszveget valóban kifizették volna,alp. tagadása ellenében nem igazoltatott, az e b. ítélet megváltoztatásával felperesek a költségek kölcsönös megszüntetése mellett — keresetüktől ez úttal elmozditatnak, s a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik." (1863. jul. 23. 1338. P. sz.a.) Felp. ezen másodbirósági ítélet ellen beadott felebbezésükben felhozták, hogy az A. a. okiratot nem lehet pusztán adás-vevési szerződésnek tekinteni, mert abban alperesnek fizetési kötelezettsége foglaltatik, ezen okirat tehát kötelezvényt képez: — hogy az ár az A. alattinak 1 pontjában világosan 4000 frtban határoztatik ; hogy ugy a római, mint az osztrák és honi törvény szerint ki miként kötelezte magát, akként tartozik is, és ennélfogva egy teljes korú férfiúnak ily tiszta értelmű, általa sajátkezüleg irott kötelezettsége a bíróság által fel nem oldható; hogy fel sem tehető, miszerint alp. az A. a. iratot kiszolgáltatta volna a nélkül, hogy értékét fel nem vette volna. Kérik az e. b. ítélet helybenhagyatását. A kir. Hétszem táblán ítéltetett: „Az A. a. szerződésnek azon tartalma, mely szerint alp. a kikötött feltétel nem teljesítése esetére magát a 4000 frtnyi árnak visszafizetésére kötelezte, minthogy ugyan ezen összeg átvételének élismerése világosan kifejezve nincs, arra nézve, hogy felperesek a szerződés kötésekora keresetbeli vételárt azonnal lefizették, magában véve elegendő próbát nem képezvén ugyan, de pótló eskü által teljes érvényre emeltethetvén: az e. b. alperest elmarasztaló ítélet