Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 19. szám

75 váljon elzálogositotta-e G-ruber József a kérdéses biztosítéki kötvényeket felperesnek az A. B. és C. alatti adóslevelek biztosításául, s váljon ezen elzálogosítás az alperesek részére eszkozlött végrehajtásokat megelőzte-e ? Hogy különösen a 100 frtos kötvény felperesnek, az 101)0 frtos pedig felperesnek és Linkának közösen lettek Gruber által elzálogosítva, s jelesül utóbbi oly kijelentéssel, hogy az már korábban Linkának átadva lévén, felperesnek 270 frtnyi követelése biztosítására is zálogul szolgáljon, s hogy ezen elzálogosítás az alperesek részére eszkozlött foglalásoknál jóval korábban történt, ezt bizonyíthatják a már fenthivatkozott tanuk, névszerint Dolanszky,Starczer és Linka. Való ugyan, hogy a biztosítéki kötvényeknek nem eredetiéi, melyek hivatalos zár alatt tartattak, hanem a/oknak hitelesített másolatai lettek Gruber által felperesnek, illetőleg Linkának átadva; de hogy ezen másolatok az eredetiekkel mindenben egyenlők, hogy azok az eredetiek helyett elzálogosíthatok és eladhatók, s hogy ezen átruházások hatással vannak az eredetiekre is, melyek a zár feloldása után csak a másolatok birtokosainak kiadatnak, miként ez a jelen esetben történt, mindezeket a már fentnevezett Dolanszky tanún kivül még Lechner ellenőr és Berger pénztárnok is fogják bebizonyítani Nevetséges a B. alatti kötelezőre tett észrevétel. A ki németül ért, tudja, hogy: zur Hypothek dienen annyit jelent mint biztosítékul szolgálni, és a közbeszéd ez alatt nemcsak jelzálogot ért. De, ha csak jelzálogot jelenthetne is, az übergeben, zurückgeben szavak a kötelezőben kétségtelenné tennék, hogy itt valóságos kézi zálogról lévén szó, az Hypotheknak csak tévedésből mondathatott. Alperesek a zálogjog természetéből igyekeznek bebizonyítani, hogy legalább az 1000 frtos kötelezvényre nézve felperesnek zálogjoga nem lehet, mert az neki át nem adatott, át nem adathatott, nevetségesnek állítván azt, mit felperes a Linka Károlylyal való közös birtokról mondott. Felp. viszont szomorúnak tartja, hogy az ellenfélnél a legelemibb jogi kérdésekre, mint: a traditió, possessióra nézve ily fogalmakkal kell találkoznia. Igaz, hogy a zálogjoghoz szerződés kívántatik, — s hogy ily szerződés a jelen esetben létrejött, felperes tanukkal fogja igazolni; — igaz, hogy ingóságoknál átadás — traditió — kívántatik; igaz, hogy az 1000 frtos kötvény Linka Károly szekrényében van: de nem áll, hogy ennélfogva törvényes traditió nem történhetett, s felperes birtokot nem szerezhetett. Alperesek — ugy látszik —• azt képzelik, hogy ingóságoknál másnemű traditó nem létezik, mintha A. B-nek valamit markába nyom: de ki csak kissé jogilag gondolkodott, tudja, hogy átadás a tárgyak különfeleségéhez képest sokféle, mit a római jogremekül kifejtett. Felp. nem akar itta traditió brevi manu, longa manu-ról sat. hosszasan értekezni, csak a constitutura possessorium-féle átadásra figyelmeztet, mely valóságos, érvényes átadási mód, és abból áll, hogy a mit az előtt magam nevében birtam, azt most más nevében birom, és az átadást ekkép teljesítem. És ily módon történt meg az 1000 frt09 kötvénynek felp. részére való átadása. Gruber átadta ezen kötvényt Linkának 450 frtnyi követelése biztosítására, Linka tehát azt mint záloghitelező saját nevében birta: de Grubernek azon későbbi kijelentése folytán, hogy ezen kötvény felperesnek 270 frtnyi követelése biztosítására is zálogul szolgáljon, Linka ezen zálogot már nemcsak mint saját, de mint felp. zálogát is őrizte. Ezen momentum által a felp. részére szükségelt traditió megtörtént, megtörtént közvetlenül Linka, de közvetve, mert utasítása folytán, Gruber által; és a zálogjogra nézve egyre megy, váljon a traditió maga a tulajdonos, vagy megbízottja által ment-e véghez. Az 10U0 frtos kötvény — igaz — Linka szekrényében van, de ő azt felp bebegyezése folytán mint saját és felp. zálogát őrzi, neki kötelezettségei vannak felp. irányában és mint depositarius felperes részeért felelős. Annak igazolásául, hogy felperes a 100 frtos kötvénynek is birtokában van, felmutatja azt a tárgyalásnál. Nem áll tehát azon alperesi kifogás, hogy felperes a kérdéses zálogtárgyakat nem birta, s most sem birja. Felperesnek szükségtelen az alperesi tirádákra, a zálogházi főkönyvben történt feljegyzést illetőleg, felelni. Felp. abból csak azt következteti, hogy hivatalosan igazolva van, miszerint felperesnek az 1000 frtos kötvényre már 1864. aug. 23 án volt zálogjoga, mig alperesek javára csak 1864. oct. 15-én, illetőleg nov. 3-án lett a végrehajtás elrendelve, mint ezt az alperesek magok is beismerik. Visszautasítván és tagadván tehát itt felperes, hogy követelése csak a zálogházi igazgatóval szőtt fondorlat, hogy nem maga Gruber zálogosította volna el a két obligatiót; arra, hogy alperesek a cautionalis összegre, s nem az egyes obligatiókra nyertek volna zálogjogot, felperes azt jegyzi meg, miszerint az N. O. P. alatti végzések szerint alperesek részére a cautióra rendeltetvén el a végrehajtás, a cautió pedig nem készpénzből, hanem különféle kötvényekből állván, alperesek zálogjoga is csak ezekre terjedhec ki. Miután továbbá a fentebbiek szerint a két obligatió már a zár előtt felperesnek elzálogosítva s birtokában volt, a zár csakis ezen jogainak épen tartása mellett rendeltethetett el, és azoknak nem praejudicálhatott; minélfogva az eredetieknek a másolatokkal való kicserélése épen nem volt törvénytelen tett, s igy ezen két kötvény törvényes módon jutván felp kezéhez, a megtartási jog a 125 frtnyi váltókövetelésre is kiterjeszthető. Mindezek alapján ismétli felp. keresetbeli kérelmét. (Vége következik.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekber. A kir. Hétszemélyes táblán. 7. Argay Jánosnak —és ennek időközben történt ha lálával örököseinek, neje szül. Klobusitzky Anna elleni, férjétől 1856. jul. 9-én történt távozásakor elvitt készpénz, érték papírok és egyéb ingóságok visszaadása iránti perében ítéltetett: Az A. alatti házasulási szerződés 4. pontjában kikötött azon eset, hogy ha felperes Argay János leendő neje Klobusitszky Anna előtt meghaláloznék, ez annak minden javai és szerzeményeiben éltefogytáig birtokában maradand, egy fele pedig azon javaknak őt minden esetre tulajdoni joggal illetendi, felperesnek a ígírí sz. a. beadvány szerint időközben történt halálával bekövetkezvén, a perbeli adatok szerint pedig azon ingóságok, melyeket alperesnő 1856. jul. 9-én férje házátóli távozása alkalmával magával elvitt, az őtet most már tényleg illető örökösödési összegnek felét sem tévén, alperesnő a felperesi kereset terhe alól annál inkább felmentetik, minthogy a Kozdon és a Mandi Péter-fele 1200 frtos elvitt váltónak értéke felperes Argay Jánosnak, annak az 1857. szept. 29-én kelt saját levele szerint már kifizetettnek lenni látszatván, ezen érték ujabbi kifizetésére alperesnő nem köteleztethetik. És igy a kir. itélő tábla ítélete