Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 97. szám - Törvénykezési állapotaink ismertetéséhez

393 részérói nem fölebbeztetett, ugyan az felperesek felebbe•zésére helybenhagyatik, s ennek folytán alperesek a megállapított 789 frt. 3*^ kr. kár megtérítésében elmarasztaltatnak, — a perköltségek azonban az ítéletek különbözőségénél fogva kölcsönösen megszüntetnek, s e szerint az eljáró megyei törvényszék ítélete, a szavatosság mint szintén az ügy érdemére és perköltségekre nézve megváltoztatván, az iratok további intézkedés végett illetóségükböz visszaküldetnek." (1866 april 16. 5664. P. sz. a.) Ezen ítélet ellen Borsos bites társak törvényes időben beadott fölebbezésükben előadják: bogy ők az eljáró megyei törvszék által elmarasztalva nem levén, annak Ítéletét felebbezni okuk nem volt, s így a kir. t.i. Táblának ezen nem felebbezésre alapított indokolása nem áll, mert az e. b. ítéletében rájok nézve oly meghagyás, mely szerint bizonyos batáridő alatt valamely kötelezettséget telsesiteni kötelesek lettek volna, nem foglaltatik. Hivatkoznak tanúik vallomásaira, melyek szerint beigazoltatott, hogy a kereseti földbirtok nekiek ujabb 6 évre bérbe kiadatott, s igy kétségtelen, hogy Juricskay Mór és társaik, kik főlebbező alpereseknek a kérdéses földet újból kiadták, e tekintetben a szavatosság terhe alól fel nem menthetők, s miután e pert egyedül ők okozták, ha felpereseknek valami károk van is, de minden esetre a perköltségeket is egyedül ők viselni kötelesek; miért is kérik az eljáró megyei törvszék ítéletét helybenhagyatni. A kir. Hétszemélyes Táblán ítéltetett: „Az eljáró bíróság ítélete annak indokaiból hagyatván helybe, az iratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek.Mely ügynek sat." (1866. oct. 16. 15748. P. sz. a.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán: 32. Rubovszky András és Erzsébetnek Vasas György alperes ellen tulajdonjog iránt indított s letárgyalt perében ítéltetett: Alperes a kereseti kitétel, de az alsó bíróságok ítéleteiben kifejtett indokok szerint is a kereseti birtokot, a keresetlevél beadatását megelőzőleg, 18 év előtt adásvevés utján s az úrbéri telken fekvő terhek elvállalása és 2 sz. szerint a volt uradalom tudtával, a szolgálatok teljesítése mellett szerezvén, és felperesek keresete az annak idején elmulasztott tulajdoni igény bejelentése miatt az 1852 nov. 29. kelt nyilt parancs 17 §. értelmében elévültnek tekintendő lévén, — felperesek az alsó bíróságok ítéleteinek megváltoztásával jelen keresetökkel elmozditatnak, a perköltségek azonban viszonosan megszüntetnek s a per. stb. (1866. 11382 sz. a.) A kir. it. táblán. 97. Koronay Matildnak Koronay István ügyvéd e. 4200 fr. o. é. tőke és jár. iránti perében ítéltetett: Felperes keresetét Petrovics György és Radánovits György tanukvallomásáraalapitván, nem tekintve azt, hogy Petrovics György a 7. sz. okirat szerint a keresethez mellékelt A. alatti bizonyítvány kiállításakor alperessel perben állván, vallomása aggályosnak tekintethetik, mind két tanúnak vallomása csak korcsmai beszélgetésről tesz tanúságot, mely nem az alperes és felperes, hanem alperes és Limics Sándor közt folyt volna, és melynek végeredményeként Radánovits György azt vallja, hogy alperes ígért ugyan bizonyos összeget, de mennyiségét nem tudja, és hogy alperes akkor is azt jelentette ki, hogy csak ugy fizet ha akar, Petrovits György ellenben azt is vallja ugyan, hogy alperes ezen alkalommal elismerte volna, miként felperesnek öröksége fejében 4000 ftal tartozik, és hogy az erről szólló okirat már nem létezik, de ezen egyes tanú vallomása a fentebb megjegyzett aggályosságon kivül még azért sem vétethetik bizonyítékul, mivel a B. alatti kérdő pontok akként szerkesztettek, miszerint azokban az adandó felelet is benn foglaltatván, a tanuk aggályosságát ezen körülmény még inkább növeli, ezen két tanún kivül pedig felperes sem arra nézve, hogy alperessel 4200 frt. örökség kiszolgáltatása felett megegyezett, sem hogy az egyességet irásba foglalták, sem hogy ezen iratot alperes elsikkasztotta volna, semmi bizonyitékot sem szolgáltatott; mert az okirat elsikkasztására felhívott Kis Borbála a C. alatti kérdőpontokra adott feleletében csak azt vallja, hogy látta nudőn alperes a maga asztal fiókját kihúzta, és azt abban lévő iratokkal, melyekről azt sem tudja kinek iratai valának, elvitte, azonban hogy azok között a felperest illető kötelező is létezett volna, nem tanúsítja, minél fogva ezen tunu vallomása a 4200 frt örökségrőli okirat elsikkasztására bizonyitékul annál kevésbbe szolgálhat, mivel a 6. sz. okirat arra mutat, hogy a közös iratok között maga felperes is némelyeket birtokába kerített, a 3 sz. keresetlevéllel pedig tanusittatik, hogy felperes az anya halála után több évek múlva és a jelen pert megelőzőleg egy évvel, tehát már akkor, midőn az első két tanú vallomásának alapul szolgált bizonyítéknak, melyei a 4200 frtos öröksége volt bizonyítandó, birtokában volt, alperes ellenhajadoni joga kinyerése végett, mely a pacséri, birtokból volt járandó, keresetet indítván, a jelenleg keresetbe vett 4200 ftos örökségről említést sem tett; végre azon körülményből, hogy alperes Ágnes testvérének örökségi czimen hasonlóul 4200 frtot kötelezett, a felperes irányábani hasonló kötelezettséget következtetni, és azt, ítélet alapjául venni azért nem lehet, mivel puszta következtetésekre birói ítélet nem alapittathatik; ezeknél fogva az első bíróság ítéletének megváltoztatásával a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett felperes be nem bizonyított keresetétől elmozdittatik, a perköltségek stb. (1866. nvv. 27-én, 19696. sz. a. Elő: Németh ktb.) 98. Neuman Salamonnak — Adler József elleni adóssági perében ítéltetett: Azl-ső bíróság csak az elkésetten benyújtott felfolyamodásoknak visszautasítására lévén feljogosítva, — miután a f. évi máj. 29-én 589. sz. a. kelt végzés helyesebben Ítélet ellen, a felebbezós törvényes időben beadatott, az e. f. évi Július 13-án 4600 sz. a. kelt elutasító végzés megváltoztatik, és a felfolyamodott végzés, helyesebben ítélet, vizsgálat alá vétetvén, — miután a felperes részéről keresetének igazolására felhozott tanuvallományok, kapcsolatban az F. G. H. J. és K. alatti okiratokkal, annak igazolására; hogy felperes a keresetbe vett 58 frt. 33. krt. alperesnek kétszeressen fizette, csak fél próbául szolgálna, felperesnek, próbáinak kiegészítésére a pótló eskü oda ítéltetik, azon körülményre: hogy ő t. i. (felperes) 1861-ik évi decz. havától 1862-ik évi jun. végéig — azaz 7 hónapra alperesnek 116 frt. 66 krt, és igy 58 frt 33 krral az illető házbér fejében többet fizetett, és ;iz esetben ha felperes a pósküt leteendi, alperes a keresetbe vett 58 frt. 33 kr. ettől a keresetlevél beadása napjától vagy is 1864. évi máj. 20-tól járó 6% kamat, és 15 frt. 69 kr megállapított perköltségeknek 15 napra bekövetkező végrehajtás terhe alatti megfizetésében elmarasztaltatik, tartozik tehát fel-