Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 85. szám - A hatalom - jog? 9. [r.]

343 dést alá nem irták, az e szerződésen látható hitelesítési záradék szerint végkép niegdöntetik, ugyan ezen záradék, mint közokirat azon tényekre nézve, melyek fölött törvényesen kiállíttatott, teljes bizonyerővel birván, s ezen minőségében sem ellen mondások, sem pedig a XI. alatti állítólagos tiszti jelentés által meg nem gyengítethetvén, tekintve, hogy ez utóbbi egyébkint is nem hiteles alakban beügyelt, s azért a felp. részéről alapos kifogás alá vett ironnny sem hatóságilag elintézve, sem provocatumokkal ellátva nem levén, csupán kiállítóinak egyéni nézetét fejezi ki. De egyébkint is alperesek az által, hogy az első félévi járandóságot a szerződési feltételekhez képest megfizették, hogy a H. a. önmaguk közt kötött társas szerződésben a szóban levő vétel megtörténtét feltétlenül elismerték, s az egyetemlegesen kötelezett annuitásoknak mikép történendő beszerzése és lefizetése iránt intézkedtek, hogy a Gr. a. jkünyv szerint magukat«a kereseti egész ! 864 évi annuitás megfizetésére ismétlőleg kötelezték és hogy Koics Alajos és Csefko János kivételével, önbeismerés szerint a borotai pusztát birtokba vették, és 1864-évben használták, az A. a. szerződést tettel is oly annyira usuroborálták, miszerint az ennek valódisága ellen jelenleg emelt kifogásaik már azért sem lehettek volna figyelembe vehetők. Ép oly kevéssé jöhetett figyelembe Besnyi István, Gyurity Antal és társai alperesek azon további kifogása is, hogy a felp. BankBorota pusztáját, mely hiteles felmérés szerint csak 11668 iVol holdból áll, 12000 holdnyi térmértékben eladván, s a hiányzó 331 iíoo holdat ki nem szolgáltatván, a szerződést maga részéről nem teljesítette, és hogy azért betöltését ellenfelétől követelni szintén jogosítva nem lenne; mert az A. a. szerződés szerint felp. Bank a szóban levő pusztáját egészben, nem pedig annak egy részét eladván, ha holdjainak száma a térmértékért nem kezeskedő telekkönyv bejegyzésével meg nem egyez, csak a hiányt pótolni, fenforgó esetben tehát a vételárból annyit elengedni tartozik, mennyit a hiányzó föld vételára általánosságban kitesz; — mi voltaképen már a keresetlevélben megajánlva, az alperesek által pedig a számítás helyességére nézve kifogás alá véve nem volt, a magát megröviditettnek érző félnek ezen félül szabadságában állván vagy a szerződés egészbeni megszüntetését, vagy épségben tartása mellett a szenvedett kár é6 elmaradt hasznainak megtérítését tulajdon felperessége alatt követelni. De nem áll az alperesek abbeli kifogása sem, hogy az •/. beügyelt felhívás értelmében a Bank az A. a. szerződéstől önkényt elállott volna, mert ezen 1864 oct. 12-én kiállított felhívás csak az azontuli időre hathat ki, mig keresetileg azon annuitás követeltetik, mely 1864 april és oct. hónapok 1-ső napjain járt le, s melynek megfizetésére panaszlottak magukat A. szerint le is kötelezték. Nyomatéktalan végre alp. azon kifogása és állítása is, hogy a bank közegei vállalkozóknak több szántóföldet Ígértek, mint a mennyi az átadott testben foglaltatik ; mert eltekintve attól, hogy írásbeli szerződésnek fenlétében az azt megelőző szóbeli intézkedések tekintetbe nem vétethetnek, felp. tagadásának ellenében a bizonyítás arra nézve meg sem is ajánltatott. Egyébiránt alperesek a Gr. a. jkönyv felvétele alkalmával a föld birtokában már egy évnél tovább találtatván, minőségét kellőleg kiismerhették, s ha még is az 1864 évi annuitásnak teljes megfizetését felajánlották, a minőségre vonatkozó összes kifogásoktól tettleg elálltak. A perköltségekbeni marasztalás az alperesek perveszteségének törvényes következménye." Ezen ítélet a felek előtt kihirdettetvén, alperesek ez ellen semmiségi panasszal egybekapcsolt felebbezést jelentettek be, s miután felperes ennek megengedése ellen a szerződés X. pontjának értelmében tiltakozott, az végzésileg visszautasittatott, — ezen visszautasító végzés ellen alperesek felfolyamodásukat bejelentvén, a peres iratok a kir. táblára felterjesztetni rendeltettek. Felebbezési indokaikban előadják alperesek, hogy az e. b. helytelenül alapította ítéletét az A. a. szerződésre, mely közokirat tulajdonságával nem bir. Az ügy érdemét illetőleg alperesek az ellenbeszédben felhozottakra hivatkoznak, melyek felp. által a per során meg nem czáfoltattak; miért is a felp. keresetet, mint sommás szóbeli perutra nem tartozót, mint nem világos követelést tárgyazót rendes perutra utasitatni, a hiányok és elkövetett formasértések miatt az eljárást megsemmisíttetni, esetleg felperest alaptalan keresetétül elutasittatni és költségekben marasztatni kérik. A kir. it. Táblán ítéltetett: „A felebbezésrőli előleges lemondás az eljáró bíróság Ítéletével meg nem elégedő feleket a fennálló törvénykezési szabályok s különösen az 1840: XV. t. cz. II. R132. §. értelmében megillető felebbviteli perorvoslat használatától el nem zárhatván, az e. b. végzése megváltoztatik, s az alperesi fellebbezés és semmiségi panasz folytán a kereseti ügy felülvizsgálat alá vétetik. A bíróság eljárásában semmiségi alapul szolgálható alaki hiba, tévesztés vagy formasértés fen nem forogván, az alaptalan semmiségi panasz elvettetik. A birói illetőséget és sommás eljárást illetőleg, alperesek az A. szerződés X. pontjában fizetési mulasztás esetére felperest szabad biróválasztásra jogosítván s magukat a sommás szóbeli eljárásnak önkényt alávetvén, az e. bíróságnak ide vonatkozó Ítélete helybenhagyatik. A kereseti ügy érdemét illetőleg azon alperesi tagadás, hogy az A. a. eredetben csatolt szerződést nem mindnyájan írván alá, az abban foglalt egyetemes kötelezettség őket nem terhelheti, — a szerződésen látható hitelesítési záradékkal, valamint a négy hónappal később 1863. aug. 14-én az alperesek között a már birtokukba vett borotai jószág kezelése és a vételár mikénti beszedése és egyetemleges kifizetése iránt kötött s egyenként aláirt H. alatti társas szerződéssel és a beismert részletfizetéssel megczáfoltatván, hogy továbbá az A. a. szerződéssel felperestől megvásárlóit borotai pusztát tettleg birtokukba vették, s azt tulajdonukként használták, a K. a. okiraton kívül a Gr. és Gr. •/. a. csatolts hitelességükre nézve kétségbe nem vont jegyzőkönyvekkel is igazoltatván; azon kifogásuk pedig, hogy felp. az idézett Gr. és G/. a. jegyzőkönyvek, de különösen az •/. a. felhívás szerint az A. a. szerződéstől önkényt elállott és igy az ezen szerződésnél fogva reájok nehezült kötelezettségek, s különösen az egyetemlegesség alól maga felperes által felmentettek — miután ezen 1864. évi oct. 12. közrebocsátott •/. a. felhívás az ezt megelőző időre vagyis éppen arra, melyről a keresetbe vett évi járadék követeltetik, felmentő hatály lyal annyival kevesbbó birhat, mert az 1864. évi máj. 19. kelt G. a. hiteles okirat szerint az A. a. szerződés terhes feltételeinek jövőre nézve lehető változtatása iránti értekezletre, ujabb szerződés kötésére, vagy a felperes által előterjesztett feltételek mellett a szerzödéstőli elállásra felhívott és megjelent összes alperesek, az A. a. szerződéstől elállani kívánók, illetőleg a birtokvásárlási részességből kilépendő társakra nézve egyhangúlag csak azon egy — a felperes által is elfogadott feltételt kötötték ki, hogy az 1864-iki évi termés élvezetében még bent hagyassanak, de ugyanakkor az azon évre járuló vagyis éppen a jelen perrel követelt évi járadék lefizetésére magukat ismételve lekötelezték, és igy az A. a. ^zerződés kötelező hatályát az 1864. évre önmaguk fenhagyatni kívánták, — birói figyelembe nem vétethetvén, az e. b. ítélete ezen és az ab-