Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 77. szám

312 zéhez volna joga, de nem a földtulajdonához. Nem volt tehát alp. tulajdonosa a kérdéses földnek, s ha igazolhatná is, hogy ipája a termésből neki egy részt átadott, ez csak az ipa és vő közötti viszonyon alapul. Viszon vál asz. Hogy nincs felperesnek perelhető­ségi joga, világos, mert ő attyának nem egyedüli gyer­meke s örököse, s csak ezeknek együtt lehetne joguk pe­relni ; egy betűvel sem mutatta ki felperes, hogy a kér­déses föld valaha neki átadatott volna, sőt testvérei is be­ismerendnék alp. tulajdoni jogát. Hogy ki jelentetett be vagy nem a földes urnái a kérdéses föld vevőjéül, arra nézve elég felvilágosításul szolgál, hogy a szolgálatokat attól mindig és egyedül alp. tette, s ó mint fiatal járatlan ember a kellő eljárást nem tudhatta, ő csak fizetni tudott öröklött pénzéből; tanúit kihallgattatni kéri. Az alperesi tanuk kihallgattatván, vallomásaikkal igazoltatott; hogy alperesnek volt mintegy 600 frt örök­sége; hogy Nagy György Ferencz a földet Szabó Pál ré­szére vette; hogy Nagy György Ferencz a kérdéses ta­nya földet 1843-ig használta leiében, a föld ezen évben őszszel átment Szabó Pal kezére, hogy a fele termést min­den évben Szabó Pálnak szolgálta át. Csongrád megye törvényszéke által 1863. jul. 27-én 1792. sz. a. Ítéltetett: „Felp. tulajdoni joga a kereseti fekvőségeknek csak feléhez ismertetvén el, ke­resete felében leszállittatik, s ennek folytán a holdmező­vásárhelyi 5176. sz. tjkönyvben egyedül férje Szabó Pál nevére bevezetett 9295, 1Ó366 és 10859. h. r. sz. részle­tekre fele részben felp. Nagy Erzsébet mint közös birto­kos javára a tulajdon jog bekebeleztetni rendeltetik, a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntetnek. Indo­kok : Felp. kereseti jogát részben az A. a. szerződésre, melylyel igazolja, hogy a kereset alá vett tanyaföldet 1836. évben néh. attya Nagy György Ferencz vette meg, részben a közte és néh. atyja közt létezett vérségi össze­köttetésre alapítván, miután alp. felperesnek minden jogát a kérdéses földekhez tagadja, felperesnek azon állitását, hogy attya a tanyaföldet, melynek vételára az alp. tanuk szerint részben alp. pénzével fizettetett, egyedül neki adta át, csupán a vérségi összeköttetés érvével bebizonyitottnak venni éppen nem lehetett, mert az állítólagos átadás, mely­nek felp. jogczitnet sem tudott adni, ajándékozásnál egyébnek nem tekintethetnék, már pedig ajándékozás csupán vérségi összeköttetés létezése által be nem bizo­nyittatik. Másrészt pedig tekintve, hogy az A. a. szerző­dés valódisága alp. által beismertetett, s ugyanazért tanúi­nak bizonyítása oly körülményekre, melyek a szerződés tartalmával ellenkeznek, bírói figyelembe sem jöhet, — miután ezen szerződésnél fogva a kérdéses tanyaföld szer­zőjének egyedül Nagy György Ferencz tekinthető, alp. pedig azt, hogy a föld mily jogczimen származott reá át, semmivel sem igazolta, az általa vitatott kizárólagos tulaj­doni jogát tanúinak azon vallomása által, hogy a (öld az ő számára vétetett volna meg, az A. a szerződés ellenében bebizonyitottnak venni szintén nem lehetett. Mindezek folytán, miután sem kizárólagos tulajdoni jogát, sem kü­lön birtokczimét egyik fél sem igazolhatta; ellenben pe­dig tényképen el volna ismerve az, hogy a kérdéses föld reájok mint házastársakra csakugyan átment, és az alpe­resi tanuk által az bizonyitatnék, hogy a vételár részint alp. örökségéből legkevesebb 600 vfrt erejéig, részint felp. attya által a föld haszonvételéből és kölcsön vett pénzből törlesztetett, ezen körülményeknél fogva a kere­seti fanyaföldet, s ahhoz tartozó járandóságot a perben | álló felek közös tulajdonául kellett tekinteni, s ahhoz ké­pest felp. keresetét felére leszállítani ; minthogy pedig j egyik fél sem tekinthető egészen pervesztettnek, a költ­I ségek kölcsönösen megszüntetendők voltak. Mely ítélet sat. Ezen Ítéletet mindkét fél felebbezte. Felperes felebbezett, mert az e. b. ítélet indokaiban is bebizonyított ténynek ismertetik el, hogy a kérdés alatti föld néh. Nagy György Ferencz tulajdona volt, és hogy alp. Szabó Pál annak ő reá lett átruházását semmi­vel sem igazolta, következéskép az ő birtokának a kérdé­ses földekben semmi jogczime nem létezik, s miután jogi elv, hogy az atya a gyermeknek, a gyermek pedig az atyának szerez, és az ezen elvből származott háromlási jognál fogva szükségkép feltételezni kell, hogy az atyától maradott vagyont agyermek örökösödési jogcziménbírja, a kérdéses földekbeni tulajdoni jogczimet alp. alaptalan tagadása ellenében is bebizonyitottnak kell tekinteni sat. Alp. felebbezett, mert felperesnek nem volt s nincs perelhetési joga ; mert a tanukkal be van bizonyítva, hogy az A. alattiban vevőként jelentkező Nagy György Ferencz csak mint feles birta a földeket, s a tulajdonost illető fele részt alperesnek szolgáltatta ki, ezen időtől fogva alp. háborítatlanul használja a földeket; hogy azon a vi­déken a leány ingatlan vagyont soha sem kapott, s hogy annyit, mint a kérdéses földek értéke, felp. atyjának osz­szes vagyona sem tett; mert ha felp. perelhetősége meg­állapittatnék is, a legjobb esetben sem illethetné felperest az 1315 vfrtnyi vételárból 315 frtnyi részletnek megfe­lelő földmennyiséghez a felerészbeni közszerzői jog. A hír. táblán Ítéltetett: „Az A. a. szerződésben felperes neve elő nem fordulván, s igy az, irányában oly ok­mánynak, melynek alapján a kért telek­könyvi kiigazítás elrendelhető lenne, tekint­het ő n e m 1 e v é n, egyéb bizonyítékot pedig fel nem hozván, az e. b. ítélet ez indokokból megváltoztatik, felp. telekkönyvi kiigazítási keresetével elutasittatik, és a per­iratok további intézkedés végett illetőségükhöz vissza­küldetnek. (1864. oct. 21. 5754. P. sz. a.") Ezen ítélet elleni felebbezésében felperesnö előadja, hogy alp. beismerte, miszerint a kérdéses földet A. szerint földesúri jóváhagyás mellett felperesnö attya megvette, felperesnőnek tehát mint törvényes jogutódnak tulajdoni joga igazolása tekintetéből biztosan lehetett az A. alattira támaszkodni, habár abban neve felemlitve nincsen is; mert azon időben, midőn a kérdéses föld birtokába került, mint leszármazó közvetlen törvényes örökösnek, formali­tás mellőzésével lehetvén azt tulajdonául átvenni; törvé­nyes jogelőde tulajdoni jogának bebizonyítása saját tu­lajdoni jogát is teljesen bizonyítja, — mihez járul még az is, hogy házas felek között a nem közszerzeményi va­gyon kizárólag azon fél tulajdonának tekintendő, a me­lyiknek rokonságától annak birtoka származott; igy tör­vény és igazság szerint a kért kiigazítás az A. a. alapján annálinkább elrendelendő, minél bizonyosabb az, hogy felperesnö törvényes jogelődének általa folytatott tulaj­doni joga megszűnte nincs igazolva sat. A kiút Hétszem. táblán ítéltetett: „A kir. it. táblának Ítélete az abban felhozott indo­kokból helybenhagyatik, és a periratok további intézke­dés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1866. aug. 24. 1719. P. sz. a.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTV.4N. Ayomatoil Pesten, i8ti<>. Kocsi Sándor által. (Érkövy, (ialgóczy és Kocsi nyomdájában.) Hal-piaci és at-dunasvr sarkán '.). SÍ. a.

Next

/
Thumbnails
Contents