Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 77. szám

310 az eladó részérói átadottnak, a vevő részéről pedig átvettnek tekintendő. A minthogy ezen időponttól kezdve az árut érő akármely veszélyt a vevő viseli. Felperesek nem ugyan a tárgyalás során, hanem fellebbezésükben felemliték ;.zt, mintha én azt is tartoztam volna igazolni, hogy az áru a szerződésben kikötött minőségű volt-e? Ezen egészen helyén kívül tett észrevétele azonban felperesnek, szinte nem indíthatta a kir. váltófeltörvényszéket arra, hogy a búzának felperesek általi átvételét igazoltnak ne tekintse, mert köztudomás szerint, ha az áru más helyről küldetik át, s a vevő azt találja, hogy az a kikötött minőséggel nem bír, tartozik az árut szakértők által megvizsgáltatni, s azt az eladóval nyomban tudatni — különben az áru helyeseknek tekintendő. Tehát felperesek, kik az általam szállított búzát észrevétel nélkül elfogadták, a buza minőségét többé nem is gáncsolhatják. A második tényt illetőleg, hogy t. i. a buza szállítása a kereseti váltók értéke részbeni lerovására történt, az által, mert felperesek a tárgyalás során egy szóval sem állították, annál kevésbbé igazolták, hogy tőlem más elfogadványokat is bírnának; továbbá, hogy a 2. sz. alatti egyességben nyilván kiköttetett az, hogy az általam szállított buza árát felperesek elfogadváuyaimmal fizetik ki, illetőleg, hogy a váltóköveteléseik kiegyenlítésére a kitett árban tőlem búzát fogadnak el, — minden kétségen felül bebizonyitottnak tekintendő. Ezek szerint felperesek a 2. sz. alatti egyesség kilocsájtása által nemcsak azon jogról mondtak le, hogy tőlem a váltók értékét készpénzben" követelhessék, hanem azon kötelezettséget is magukra vállalták, hogy a buza árát váltóimmal fizetik ki; már pedig ha a kir. váltófeltth-v-én-rszék itclotc fcnáll, s én a váltók értékét készpénzzel beváltatni köteleztetem, óhajtanám tudni, felperesek a 2. sz. alatti egyességnek, hogy a szállított búzaárát elfogadmányaimmal fizetik ki, mikép fognak eleget tehetni. A harmadik ténykörülményt illetőleg, hogy t. i. itt nem kölcsönös követelések beszámítása, de részletfizetés igazolásának esete forog fenn. ugyhiszem felesleges egyebekre, mint a most előadottakra és azon körülményre hivatkoznom, hogyha az általam szállított buza értéke a kereseti váltók értékéből le nem számíttatik, nekem a szállított buza ára erejéig külön követelési jogom nincs is, hanem egyedül a kereseti váltókra lehetne csak viszonkövetelési jogom. Ezek szerint azon kívánalom, hogy a szállított buza ára, a kereseti váltók értékéből leszámitassék, beszámítási kifogásnak, mely csak külön jogalapból és viszonyból eredő követelésre vonatkozhat, nem tekinthető. Mindezekből világosan kitűnik, hogy a váltófeltürvényszék sérelmes Ítélete s ennek igazolására felhozott indokai, ugy a tárgyalás során bebizonyított tényekkel, mint a per kérdés alapját tevő jogviszonyokkal ellenkezik. 3) A váltófeltörvényszék ítélete határozatlan, a mennyibeo abban nincs kitéve naptár szerint azon nap, melytől a késedelmi kamatok megítéltettek. Végre 4) A többször hivatolt itélet a törvénybe ütközik, a mennyiben abban a vtk. II. r. 225 §-a értelmében, nemcsak a felperesi, hanem az alperesi ügyvédi munkadíj felett is határozat hozandó lett volna. Mindezek s a tárgyalás során bővebben kifejtettek alapján kérte, hogy a Hétszemélyes tábla a másodbirósági itélet megváltoztatása, illetőleg megsemmisítése mellett az elsőbirósági ítéletet helyben hagyni, s felpereseket a jelen felebbezés költségeiben elmarasztalni méltóztassék. A k i r. Hét sze m. t áb 1 a v á 11 ó os z t á 1 y a 1866. aug. 14-én 410. sz. a. alperesnek felebbviteli jelentése és semmiségi panasza következtében: miután alperes világosan nem beszámításra, hanem a 2. sz. a. s alperest terhelő váltókra kiterjesztett egyességre, illetőleg fizetés módra hivatkozott; miután továbbá m. é. oct. 2-án keltezen egyességben az aláiró czégre nézve azon kötelezettség foglaltatik, hogy a megvett és szállítandó buza ára részint jelen alperesnek váltóival, melyekre nézve lényeges körülmény az, hogy a szállítások egy részben közel a kereseti váltók lejáratához, részben azok lejárta után történtek, fog kifizettetni — a kir. pesti e. b. váltótör vé ny sz é kn ek f. é. apr. 26 - án 20475. sz. a. hozott Ítéletét hagyta helyben; megjegyeztetvén, hogy az eskü letétele készség nyilvánítására kiszabott 3 napi határidő a jelen határozat kézbesítésétől számítandó lészen. A nélkül, hogy legfelsőbb törvényszékünk ítéletének megbirálásába bocsátkozni akarnánk, mégis ugy hisszük, szabad azon megjegyzést tennünk, mikép a váltótörvény közelismerésként kivételes törvény, vagy — hogy legkitűnőbb biráink egyikének szavaival éljünk, — egy polgári rögtön bírósági törvény, s a kereskedelem érdekében legyen is az, s kell is, hogy az legyen. Ezen szempontból kiindulva, még kétes esetekben is, még olyan esetben is, a hol szigorúbb és enyhébb magyarázat lehetséges, a szigorúbb magyarázatot mindig a váltóadós ellen kellene alkalmazni.2; ürbéri jogeset. A maradék földek azok kezein hagyandók, kiknek azok birtokában vanDak. (Urb ny. par. 8. §.) Ennek alkalmazása aira, hogy a volt úrbéreseknek állítólag a rendbeszedés alkalmával megkurtított kaszállói, az azon alkalommal a volt földesuraság birtokába jutott maradék földekből kiegészíttessenek. (Folytatás.) Az 1837. nov. 2l-én jelen per már nem a tiszti főügyész, hanem a község saját felperessége alatt tétetett újra fofvamatba, s a fentebbi helytartótanácsi intézvényben meghagyottak teljesítése kéretett. Az e feletti szóváltások után, melyek leginkább a már előadottak ismétlését tartalmazták, az uriszék által 1847. márt. 3-án hozott ítélettel kimondatott, hogy az 1783-iki urb. tábla éppen nem tanúsítja azt, hogy a községnek urb.illetménye rendbeszedetett volna, s így a perben tárgyalt rendbeszedést annál kevésbbé akadályozhatja; hogy az 1830. márt. 15. az uriszéken hozott, azon év decz. 16-án megyetörvszéki ítélettel megerősített itélet által felállított rendbeszedési 2) Kétségtelenül. Mert ebben áll a váltószigor, mely a váltó jog-rendszer életfeltételét képezi. Emlékezzünk vissza váltótörvényünk keletkeztére. Törvényhozásunk ezen a jogéletünkben valódi korszakot képző reformot éppen csak azért találta szükségesnek, hogy az az adósok s azokat legyező ősi polgárjogi rendszerünk ellenében, a hitelezők s közhitel érdekében a kellő szigort érvényesíthesse. Ennek kellene tehát váltójogi törvénykezésünkön, bírói ítéleteinken veres fonálként keresztül húzódni. Sajnos, hogy jelen biróságaink ezen irányról már megfeledkezni látszatnak ; de még sajnosabb, hogy legfelsőbb törvényszékünknek is vannak határozatai, melyek azon szellemmel, a váltójog éltető erejével merő ellentétben állanak — kétségtelenül a hitel rendkívüli hátrányára. Szerk.