Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 69. szám - Törvénykezési állapotaink

279 pfrt követelés behajtására; hogy alp. az 1804. ügyvédi utasitás 16. §. ellenére maga helyett JoóFerenczet helyettesitette, ki nem ügyvéd, — hogy Joó Ferencz tárgyaláskor az ellenfél puszta állitására 50 írtnak lefizetését beismerte, hogy Csetnek Mihály né az 50 frt fizetése alól egyenesen ezen beismerés alapján mentetett fel; hogyJoó Ferencz ezen sérelmes Ítéletet nem felebbezte, s végre, hogy félp. mindezek által 50 frt kárt szenvedett. Az e. b. Ítélet megváltoztatása mellett alperest a kereseti 50 frt kár, és járulékaiban elmarasztaltatni kéri. A kir. táblán ítéltetett: „A B. alattiból az, hogy felp. a Csetnek Mihályné elleni perében követelésével 50 pfrt erejéig azon okból utasíttatott el, mert a nevében megjelent ifj. Joó Fei-encz ellenfelének ezen 50 pfrt lefizetése iránti puszta állítását beismerte, nyilván kitűnvén: — miután alp. azt, hogy ezen beismerés a felperestől az 1804. évi ügyvédi rendtartás 11. §. ellenére kérni elmulasztott értesítés hiányából történt, a per során megismerte, s részéről ifj. Joó Ferencznek a felp. képvise 1 etére va 1 ó helyettesítése is az idézett ügyvédi rend. 16. §. világos rendelete ellenéretörténvén; — ugyanő helyettesének hibájáért felelősséggel tartozónak tekintendő, s köteles felperesnek 50 pfrtot, s 8 frtban megállapított perköltséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt lefizetni. Ekként megváltoztatván az e. b. ítélete, a per további törvény rendelte eljárás végett ugyanahhoz visszaküldetni rendeltetik. Mely pernek sat." (18G5. j jan. 27. 14889. P. sz. a.) Alp. felebbezésében előadja, miszerint a táblai Ítélet indokolása a perbeli szóváltásokkal ellenkezik, mert az ellenbeszédben előadatott, hogy felp. az utczán futva e szavakkal nyomta alp. kezébe az iratot: „nesze nyerd meg ezt is," ebből tehát kitűnik, hogy alp. utasítást nem is kérhetett és miután több rendű megkeresésre sem jelent meg nála felp. ez okból alp. hibás nem lehet, s hogy ez igy volt, arra alp. döntő esküt ajánlott, mire felp. mitsem válaszolván: az 1840: 15. t. cz. II. K. 8. fej. 96. §. szerint ezen a felp. által hallgatólag beismert állítás alapján alp. felmentendő, s esetleg részére a döntő eskü megítélendő lett volna. Kéri a táblai ítélet megváltoztatásával az e. b. ítélet helybenhagyatását. Az ellenészrevételekben megjegyzi felp., hogy alp. állítását a meg nem jelenést illetőleg a tárgyalási j könyv megczáfolja, a döntő eskünek pedig csak akkor van helye, ha abba az ellenfél beleegyez, mi azonban jelen esetben nem történt. A kir. Hétszem. táblán ítéltetett: „A kir. it. táblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik, és a per további törvényes eljárás végett illetőségéhez visszaküldetik." (1866. j u n. 30-án 5010. P. sz. a.) Haszonbéri jogeset. (Vége.) Közli Kiss Zsigmond ügyvéd ur. A kir. táblai ítéletet a törvényes határidő alatt az alperesek felebbezték a következő okokból: 1) Jóllehet a neheztelt ítélet által, a keresetlevélhez •/. alá mellékelt szerződés, mind a két félre nézve, tekintve mind a kötés terjedelmét, mind a birtokjognak megalapítását, szabályozónak mondatott ki, mégis a felperesnek, illetőleg ennek meghatalmazottjának egyedüli fellépése törvényesnek ismertetett be, holott kétségen kivül áll, mikép birtok közösségnél, a közös birtokosok tévén egy személyt: csakis együtt de különlegesen pert nem indíthatnak. 2) Az 5/. a. meghatalmazásban felp. csak arra jogosíttatván fel, hogy 1-ső és 3-ad r. alperesek ellen keresetet formáljon, mennyiben a követelés a meghatalmazáson tul nem terjedhet, a mily jogtalan volt a 2-od és 4-ed r. alpereseknek perbe idéztetésük, épenugy nem indokolható, hogy a marasztalás azokra is kimondassák, kiknek megpereltetését a tulajdonos maga sem kívánta. 3) Általános jogi elv lévén, mikép minden ügylet a kötés idejében fenállott törvények szerint bírálandó meg, mennyiben az •/. a. szerződés az osztrák törvények uralma alatt jött létre : önként következik, hogy a jelen kereset tárgya, minden következményeivel együtt, ugyanezen törvények értelme alá esik. Ha már ezen ok érvényre emeltetik, nem látszik indokoltnak a neheztelt Ítélet azon része, mely az ugyan egy ügyletből kifolyó intézkedéseket két részre osztja, azt állitván fel alapul, hogy Tóth Károly az osztrák törvény alatt, az egész bérleményre, ugy a bérletre, mint a bérpénzre szabadon intézkedhetett, de már a magyar törvények életbeléptetése után ezt többé nem tehette. Eltekintve attól, hogy nem létezhet törvény, mely egyik félre csak jogokat, a másik félre pedig kötelességeket ruházzon, nem említve, hogy a követelőnek sincs jogában saját hasznából azon törvényhez ragaszkodni, mely az ő érdekét leginkább előmozdítja: alperesek e tétel ellenében annyit kívánnak megjegyezni,hogy ki azon ügyletből kifolyólag, egy izben jogosítva volt intézkedéseket tenni, annak cselekménye mindaddig érvényes leend, mig az érdekében ez által netalán sértett fél, a nyíltan vagy hallgatag tett megbízást vissza nem vonja. —Í Már pedig 4) ha a birtok iven egyedül Bohacsek Francziska neve van is bejegyezve, — mi ugyan az utóbbi időről igazolva nincsen — tekintve, hogy a bérbeadás az •/. a. szerződésben ugy Tóth Károly, mint ennek neje által kölcsönösen történt, hogy itt főtulajdonosul az előbb nevezett tűnik fel, kivel a telekkönyvi bejegyzés esetén is, Bohacsek Francziska — legalább ez ügyletre — tulajdoni jogát, e kifejezés elfogadásával „én alólirott Tóth Károly és nőm szül. Bohacsek Francziska haszonhérbe bocsátjuk fábián sebestyéni puszta birtokunkat" minden kétségen kivül megosztotta; tekintve, hogy Tóth Károly a törvény, jelesül az ált. ptk. 91 és 1034. §§-nál fogva is jogosan intézkedhetett, hogy őt mint szerződő felet, mint nőjének törvényes férjét, az egész bérlemény kezelésére egyedül befolyót és intézkedőt, a bérlők is kötelesek voltak ilyennek elismerni, és hogy Tóth Károlynak még a magyar törvények idejében tett pénzfelvételeit is érvényeseknek ismerte el a felperesi megbízó, sőt a 11. sz. a. egyességet tettleg magáévá tette az által, hogy a pajtafal elhordatása tekintetében, melyre nézve az •/. a. szerződésben kötelezettség nem foglaltatik, keresetét ezen egyességre alapitotta; Tóth Károlyt, kinek intézkedései ellen nője soha fel nem szóllalt, a mint jogtalan beavatkozónak tekinteni nem lehet, ugy mind a két törvény uralma alatti nyilt tulajdoni jogát és hallgatólagos meghatalmaztatását tekintve, cselekményeire az érvénytelenség bélyegét rásütni lehetetlenség. 5) De feltéve, bár meg nem engedve, ha Tóth Károly intézkedéseinek jogosultságát ily erős védvek nem támogatnák is, miután alperesek csakis a most mondott közös tulajdonossal szerződtek, a fizetéseket ennél telje-