Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)
1866 / 68. szám
274 alapszik, — ad b) hogy az •/. a. szerződésben Tóth Károly neve nem mint tulajdonosé, hanem csak hiúságának engedve Íratott be, mert a B. a. telekkönyvi kivonat szerint neki a birtokhoz semmi joga sincs, — tehát felesleges lett volna neki az 5/. a. meghatalmazást aláírni. Az érdemre nézve tett ellenvetésekre válaszolja, hogy alperesek az •/. a. szerződés valódiságát beismerték, tehát beismerték azt is, hogy 1865. szt. Mihály napján 472 frt 50 krt fizetni tartoznak, azt azonban, hogy azt lefizették volna, sem nem állítják, sem nem igazolják. — A 2. és 3. sz. a. iratok felperesi megbízó beleegyezése nélkül jővén létre, alpereseket a szerződési kötelezettség alól fel nem menti, mely alól a 4. sz. a. sem oldja fel őket, mert ez felmentésről szót sem tesz, de azt nem is a tulajdonos Bohacsek Francziska irta. —- Abból, hogy alperesek a többi részletfizetéseket Tóth Károlynak teljesítették, nem lehet következtetni, hogy ezt a tulajdonos megbízta volna tulajdonosi jogáról való lemondásra, — s abból, hogy a bért Tóth Károlynak fizették, csak azért nem hárult reájok semmi baj, mert a jogtalan beavatkozó Tóth Károly a pénzt hűségesen kézhez szolgáltatta. Minélfogva sem az, hogy a szerződést Tóth Károly is aláirta, sem az, hogy alpereseknek leveleket firkált, sem az, hogy a korábbi bérrészleteket neki fizették, jogot nem adott ezeknek arra, hogy Tóth Károlyt tekintsék birtokosnak, mert a telekkönyv már 1858-ban életben lévén, tudniok kellett, hogy Tóth Károly telekkönyvi joggal nem bír, — ugyanazért a 4. és 11. sz. a. iratok érvénytelenek, miután azok kiadására Tóth Károlyt a tulajdouos fel nem hatalmazta, — ily meghatalmazás nélkül pedig az ált. ptk, 91. vagy más §-a nem jogosítja fel a férjet arra, hogy nejének különösen ingatlan vagyonával rendelkezhessék, minélfogva alperesek a 472 frt 50 kr. hátralékban egyetemleg elmarasztalandók. Továbbá előadja, hogy mivel a hitelessége iránt kétségbe nem vont 21. a. szemle jegyzőkönyv, közvetlenül a bérlet életbeléptetése után vétetett fel, felesleges lett volna ujabb leltárt készíteni; —de hogy alperesek is azt leltár gyanánt elfogadták, onnan bizonyos, mert más leltárt sohasem sürgettek, smert a 3. r. alp. által, 3/. a. szerint, a 21. alattiban kitüntetett hiányok becsértékét fogták ki, — mely két okmány összevetéséből kiderül, hogy az épületeket a legjobb karban vették birtokba. — Minthogy pedig nem is állítják, hogy azokat jó karban bocsátották vissza, annálfogva a 4/. alattiban kimutatott hiányokat, a szerződés értelmében kártériteni kötelesek, — megjegyezvén, hogy alperesek nem igazolták, mikép az ujabbi szemlénél alkalmazott szakértők nem azok volnának. — Kifejti, hogy alperesek nem igazolták, de nem is állítják, hogy az ujmalomkövet beállították volna; — a pajta falának elhordására pedig azért kötelezendők, mert ha azon két feltét közül, hogy azt vagy ott hagyják, s akkor becsár szerint a bérbe betudatik, vagy onnan elhordják — az utóbbit választották, a tetejét elvitték, akkor annak falát is elhordatni kötelesek. Végül előadja, hogy egyetemleges marasztásnak azért van helye, mert a birtokot együttesen bériették ki s használták, — mert különben is a fizetési arány megalapítva nincsen. Alperesek viszo nvál as zukban mindenekelőtt a csak ez alkalommal felmutatott 5/. a. meghatalmazás ellen kifogásolják, hogy abban felp. nem jogosíttatván fel a 2. és 4. r. alperesek perbefogására, miután katásköre megbízatásán tul nem terjedhet, ezek iránti keresete egyszerűn leszállítandó. Az ellenbeszéd a) és b) pontjai alatti kifogásaik nincsenek megczáfolva, sőt részben beismervék. Az ügy érdemét illetőleg, az ellenbeszédben mondottakhoz ismételten ragaszkodva, megjegyzik, hogy felperes, a beügyelt alperesi okmányok valódiságát nem tagadván, — hiába hivatkozik a telekkönyvi bejegyzésre, mely csak a szerződés megkötése után, s talán alperesek kijátszására ezközöltetett Bohacsek Francziska nevére, — de ha egyedüli birtokos lett volna is az időben, a jelen esetnél a felek jogait szabályozó szerződés által, legalább a fele részhezi tulajdoni jogát Tóth Károlyra ruházta át. Végül a felperesnek az ellenbeszéd tartalmával ellenkező minden állításait valótlanoknak nyilvánítják. Felp. végiratilag megjegyzi, hogyha a meghatalmazásban nincsenek is megnevezve a nők, de miután a szerződést mind a négyen aláírták, a meghatalmazást nem lehet máskép magyarázni, minthogy az Eiszdorfer és Molnár nevek alatt mind a négy kötelezett fél értetődik, mire szükség esetén magát a megbízót kéri kihallgattatni. Alperesek ellenvégiratukban tiltakoznak a kihallgatás, és az iratnak a kifejezett tartalommal ellenkező magyarázata ellen. Az ekkép befejezett perben, Csongrádmegye polgári törvényszéke 1866. jan. 19-én 2505. sz. a. kelt ítéletében 1-ső és 2-od r. alpereseket a kereset alól felmentvén, Molnár József 3-ad és Erdélyi Mária 4-ed r. alpereseket, a haszonbéri hátralék fejében 318 írtban, ennek 1865. szept. 29-től járó 6% kamataiban, egy uj malomkő beállításában, a pajta falak elhordásában és 24 frt 99 kr. perköltségben elmarasztatva, felperest az épület javitás iránti külön kereseti jogának fentartása mellett — a következő indokokból: „Alperesek a 4. és 11. sz. a. okmányokkal kimutatták, hogy felp. megbízójának férje Tóth Károly, az 1. és 2-od r. alpereseket, szerződési kötelezettségeik alól felmentvén, a 3-ad r. alperessel kötött egyesség által, az utolsó haszonbéri részletet 318 frtban alapította meg — az alap szerződés szerint megváltani kellett pajtának elhordatását neki megengedte, s őt csak a malom tetejének kijavítására, a nagy tanyai épület megtapasztására, s az istálló épület fáinak visszaadására kötelezvén, — az épületek tekintetében egyéb jótállás alól felmentette, s ekként az a szerződést ezekben változtatta; jóllehet felperes tagadja, hogy Tóth Károly erre felhatalmazva lett volna, tekintve mindazonáltal, hogy neje neki meg nem e ngedte, hogy a kereset alapjául vett -/.a. szerződésben, mint bérbe adó első helyen szerepeljen; hanem az5. és 6. sz. alattiak szerint, a bérleménynek előbbi bérlőtől való átvétele, s alpereseknek lett átadása tárgyában is egyedül ő intézkedett, sőt a felperesi beismerés szerint a haszonbért is ő szedte fel, tehát neje helyett meghatalmazotti minőségben járt el, — az általa kiadott 4. és 11. sz. a. okmányokat annálkevésbé lehet érvényteleneknek tekinteni, minthogy a 11. sz. a. egyességet felperes tettleg magáévá tette az által, hogy a pajta fal elhordatása tekintetében, melyre nézve az •/. a. szerződésben semmi kötelezettség nem foglaltatik, keresetét az érintett 11. sz. a. egyességhez alkalmazta, — és miután felperes a 4. és 11. sz. a. okmányok valódiságát legkevésbé sem vonta kétségbe: azok alapján az 1-só és 2-od r. alperesek a kereset terhe alól felmentendők, a 3-ad és 4-ed r. alperesek pedig, haszonbéri hátralék fejében csak 318 frtban, s annak kamataiban, továbbá az általuk épített pajta falainak eltakarításában s miután azt, hogy a szerződés szerint beállítani kellett uj malom követ behelyezték volna, csak nem is állítják, annak pótlásában, s mint ügy vesztő felek a mérsékelt perköltségekben is marasztalandók voltak. A szerződésben egyetemleges kötelezettség kikötve nem lévén, az itéle| tileg sem állapíttathatott meg; —végre pedig, minthooy | felperes a 11. sz. a. kötelezett építési javítások teljesítését