Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 5. szám

Pest, \sm. kedd jan. 16. 5. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Az adóssági fogságról. — Zálogváltási jogeset. (Vége).— Kúriai Ítéletek. — Udv. rend. — Hivatalos tudniv. Az adóssági fogságról. KülleyEde váltótörvényszéki ülnök úrtól. Hogy mily tényezők idézték elő a magyar kir. Curiának Magyarország összes hatóságaihoz 1863. márt. 26-án 272. sz. a. intézett köriratát, ezt mint a legközelebbi mult eseményét mindnyájan jól tudjuk. Azon panasz, hogy az ország hitele mindinkább sülyed, hazánk határain mind belül, mind különösen kivül oly általános, oly hangos lett, hogy a kormány figyelmét ki nem kerülhette, s igy történt, hogy annak felhivása folytán hazánk legfőbb bírósága kebelén kivül álló szakférfiakat mind a biróiés ügyvédi, mind a kereskedői karból meghallgatván, a némely oldalról kivánt oktroyálásnak minden alkotmányos polgár által csak helyeselt kikerülésével, régibb törvényeink alapján a bíróságoknak zsinórmértékül szolgáló oly elveket s módokat állapított meg, melyek a panaszolt bajnak némi enyhítésére addig is, míg azt a törvényhozás gyökeresen orvosolhatná, alkalmasoknak előtűntek. Ezen módok közt a h. t. k. II. r. 68. III. r. 28. czimei, Mátyás VI. decr. 29. Ulászló I. decr. 89. 90. s 91. czikkeiben körülirt, későbbi időben a gyakorlatból kiment, de világos törvény által el nem törölt úgynevezett birói letartóztatásnak — adóssági fogságnak — újból alkalmazhatása is fordul elő, mely mint tudjuk abból áll, hogy az adós a hitelező kérelme folytán a vagyoni végrehajtás sikertelensége esetében, vagy is kielégítési alap hiányában a hitelező költségén 15 napi fogságbau tartatik, mely idő eltelte után, ha az alatt hitelezőjével ki nem egyez, tőle eskü vétetik ki arra, hogy hitelezője elől semmi vagyont el nem titkolván, még személyes keresményének egy harmadát is hitelezője kielégítésére forditandja; ha pedig ezen esküt letenni vonakodnék, vagy azt később megszegné, első esetben a hitelező adósa további letartóztatását az illető bírónál szorgalmazhatja, utóbbi esetben pedig ily adós mint csaló az 1807: XII. t. cz. alapján megfenyíttethetik. Minthogy egy részről ezen régibb törvényeink szerinti birói letartóztatás egy neme a jelenleg majd minden polgárosodott államban fenálló úgynevezett „adóssági f o gság n a k, sz e mé 1 y i végrehajtásnak," melynek mint a fizetési kényszer, és igy a hitel fentartása egyik hathatós tényezőjének nálunk is leendő behozatalát sokan kívánatosnak tartják; azonban más részről ezen intézménynek a rendes törvényhozáson kivül leendő életbeléptetése, mi ellen a közvélemény is nyíltan felszólalt, sem jogosnak, sem opportunusnak nem tartatott, mi sem volt természetesebb, egyszerűbb és helyesebb, minthogy a magyar kir. Curia ideiglenes kisegítő gyanánt a hazánkban már régibb időkben fennállott, noha később a gyakorlatból kiment, de világos törvény által el nem törült nemét az adóssági fogságnak jelenleg is alkalmazandónak kimondotta. Mikép az idézett curiai körrendelet kibocsátása után czélszerünek tartottuk e lapokban a bíróságoknál előfordult számos személyi végrehajtási eseteket, illetőleg a felmerült kérdésekre nézve bíróilag megállapított elveket tudomás és ahoz alkalmazkodhatás végett tisztelt olvasóinkkal megismertetni: ugy nem kevésbé időszerűnek tartjuk most, majdnem három évi gyakorlat után, s azon országgyűlés kezdetén, mely bármennyire legyen is, főkép közjogi kérdésekkel elfoglalva, már 17 év óta parlagon heverő törvénykezésünk rendezését legsürgősb teendői egyikének kell, hogy tekintse, fontolóra venni azon kérdést : váljon a három évi gyakorlat, mily sikert mutat fe 1, ezen siker megfelel-e a várakozásnak, segitvevan-e a bajon, melynek orvoslására vagy csak enyhítésére egy régi, már sirbaszállt törvény uj életre feltámasztatott? vagy váljon erősebb gyógyszerre van-e szükség, hogy ezen baj orvosoltassék? A siker, mint ezt tapasztalásból mondhatjuk, fájdalom! alig több a zérusnál. Bölcs volt az idézett régi törvény, s a 15 napi letartóztatás és letett eskü megfelelt a czélnak négyszáz év előtt, midőn az ország hitelét még nevéről sem ismerték, a kereskedés és ipar bölcsőben feküdt, s ezen törvény csak egyes, fizetni vonakodó adósok ellenében, s igy inkább magán érdekben, mint országos szempontból hozatott és alkalmaztatott; midőn az emberek vallásosabbak voltak, mint jelenleg s igy a kivett eskü annak hü megtartása iránt több biztosítékot nyújtott, mint napjainkban; midőn végre a harcz a honpolgárok főfoglalkozását képezvén, a lovagias szellem — és szokásokban nevelkedett adósnak néhány napi letartóztatása is a fizetésrei szoritásra elégséges kényszer eszköznek tartatott. De mennyire különböznek ezen rég elmúlt kor viszonyai a maiaktól, midőn ugy szólván az egész világ számokon tánczol, midőn az állam anyagi jóléte főkép a földművelés, ipar és kereskedés gyarapodásától függ, ennek pedig legfőbb tényezője a hitel, melyet ismét csakis az elvállalt kötelezettségek pontos teljesitése tarthat fenn. És tekintsük különösen a váltót, melynek rendeltetése,hogy a készpénzt képviselje, mely rendeltetés elérhetése a lehető legszigorúbb eljárást mulhatlan szükségessé teszi. S ebben fekszik eredete a váltótörvények szigorának, mely szigor mértéke képezi annak criteriumát, váljon bizonyos váltótörvény jó-e, a czélnak megfelelő-e vagy sem? Nem habozunk kimondani, hogy azon váltótörvényt tartjuk legjobbnak, mely az igazság általános elveivel megegyező legfőbb szigort fejti ki, mely szigor azonban természetszerűleg ne a hitelezőt, hanem az adóst sújtsa, ki ez által kényszerítve legyen tartozását azonnalkifizetni, hogy eképen valósággá legyen azon, váltó ügyekben soha szem elől nem ;té veszthető axioma,hogy a váltó csakugyan készpénzt képvisel. Váltótörvény könyvünk több oly rendeletet tártai maz, melyekben a fentebbi axiómának megfelelő szigort kellő mértékben feltaláljuk. 5