Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 66. szám

266 ííiift bb'jjl .90KI pte'tí esetbea elküvethetőnek, inert józan logica mellett azt kell feltenni, hogy ha felperes a zárgondnokilag beszedett házbérre nézve elsőbbségi igényt formál, 2000 frt eredeti követelése iránt beadott csődkeresetét minden bizonynyal ehhez alkalmazza, midőn az 1840: XXII. 46.49. §-aiértel­mében követelését és járulékait kiszámítja. Végre az illető váltótörvényszéknél 2000 frt köve­telése iránt folytatott per áttételére vonatkozva: igaz, hogy az 1840: XXII. 24. §-a perügyelőnek teszi köteles­ségévé az ilynemű perek áttételének eszközlését; de a 47. §. értelmében felperesnek ugyanazt már akkor lett volna kötelessége becsatolni, midőn csődkeresetét be­nyújtotta. E két törvény szakasz rendelkezése az által nyer al­kalmazást a gyakorlatban: hogy a más bíróságok előtt végrehajtással be nem fejezett ilynemű perek maga a kö­vetelő fél által szoktak kikéretni s a csőd-keresetlevél mellett bemutattatni. Ha azonban a követelő felperes e részben nem boldogulna, mire nem igen szokott példa lenni, ha kérését okiratilag támogatja; ez esetben a per­ügyelő közbejöttét veszi igénybe. Ha ez eddig meg nem történt a közlött esetnél, vagy is ha a 2000 frt iránt lefolyt per a csődbírósághoz még eddig is át nem tétetett: ez nem egyedül a perügyelő hibája; sőt egyelőre nem lehet elgondolni, micsoda döntő alapra fektethette Horn Mária 2000 frt iránt beadott csőd keresetét. Telekkönyvi jogeset. (Végo.) Közli: Jakabfalvay Gyula ur. Az írásbeli tárgyalás befejezése után Pestmegye polg. törvényszékének telekkönyvi osztá­lya 1864. oct. 24-én 10092. sz. a. következőkép itélt: „Felperesek keresete megítéltetvén, ennekfoly tán uta­sitatik a kebelbéli iroda ezen ítéletének jogerőre lett emel­kedésével a soroksári 521. számú telekj könyvben bejegy­zett Feith Ferdinánd és neje Merx Mária nevét kitörülni és az A. I. alatti egész zsellérségre az ott már bejegyzett felpereseket Feith Jánost és nejét SchaeíFer Borbálát ki­igazitáskép bekebelezni s kitüntetni; tartozván I. r. alp. Merx Mária felpereseknek perköltség és ügyvédi dij fe­jében 80 o. é. frtra mérsékelt összeget 15 nap alatt kü­lönbeni végrehajtás terhe alatt kifizetni. Indokok: Mert Feith Ferdinánd 1863. apr. 29. meghalván, ennek nagykorú örökösei Feith István, Anna, Rozina és Ferdi­nánd a keresetlevélhez C. a. rekesztett telekkönyvszerü­leg kiállított nyilatkozatban maguk részéről beismerik, hogy néhai attyuk Feith Ferdinánd 1853. máj. 1. kelt szerződéssel a beperesitett zsellérséget felpereseknek csak­ugyan eladta és nyiltan beleegyeznek abba, hogy sorok­sári 521. sz. telekjkönyvben atyjuk neve kitöröltessék és helyette felperesek mint tulajdonosok kiigazitáskép be­kebel eztessenek. — Mert: néhai Feith Mártonnak elhunyt Feith Ferdinánd fiától származott kiskorú Feith Simon képviselője Kleczl János soroksári árvák atyja, ámbár a per mellett fekvő kézbesítési ív tanúsága szerint a szá­mú keresetnek kézbesitésével kellő időben és törvény­szabta módon lett megidézve, a tárgyaláson még sem je­lent msg, következőleg a keresetlevélben felperesileg elő­adott és az A. B. C. a. okmányokkal igazolt azon tényt, mikép felpeiesek a kérdésben forgó zsellérséget 1853. máj. I. csakugyan örök áron megvették, valónak tekinteni, és ennek kapcsában a telekjkönyvnek kiigazítását kiskorú Feith Simon ellenében a vtk. II. r. 96. §-hoz képest ma­kacsságból megállapítani és elrendelni kellett. Első rendű alperes özvegy Feith Ferdinánd szül. Merx Máriát illető­leg az ellene kérelmezett telekkönyvi kiigazítást hason­lag elrendelni kellett, mert abbeli előadását, miként né­hai férje a beperesitett zsellér állományt 1851. év elején Polszter Jakabtól vévén meg, részben alperes nő­vel a házasság alatt szerzett vagyonból G — 7 év alatt apródonként törlesztve fizették ki, és így részben őt illetné, a hit alatt kihallgatott tanuk: Polszter Mátyás, Sziedl István, Sziedl Györgynő szül. Schilli Magdolna, — kik egyhangúlag azt bizonyítják, miszerint alperesnő és néhai férje Feith Ferdinánd házas­ságuk ideje alatt nemcsak mitsem szereztek, hanem, hogy Feith Ferdinánd vagyonát is elélték, — megczáfolják; míg ellenben azt, miként alperesnő szőlője és egyéb ho­zomáuyos ingóságai máig is megvannak, Polszter Mátyás tanú igazolja, de maga alperesnő is beismeri,—Mert: 1-ső r. alperesnőnek azon állítása, miszerint a kérdéses zsellér­séget részben hozomány pénzével fizette volna ki, szinte valótlannak nyilvánult, minthogy Polszter Má­tyás és Polszter Jakabnak teljesen egyhangú, hittel meg­erősített vallományával igazoltatik, miként néhai Feith Ferdinánd 1850. év végén mindjárt akkor, midőn alperes­nővel össze kelt, — az alperesi •/. a. összeirt házát Polsz­ter Mátyásnak 840 pfrtért eladván, reája azonnal Polsz­ter Jakabtól hasonlag a kérdésben forgó zsellérállományt szinte 840 pfrtért megvette. Ezen Polszter Jakabtól meg­vett és beperesitett realitás vételárában 440 pfrtot az eladó részére alperesnő férje néhai Feith Ferdinánd akkor tör­lesztett, hogy az eladott saját háza árában Polszter Má­tyástól mint vevőtől felvett 440 frtot a kereseti zsellér­állomány lefaragására fordított, a maradék 400 pfrt pe­dig akkor tisztáztatott le, midőn azt 1-sőr. felperes 1853. máj. 1. az A. •/• szerint megvette, végre Polszter Jakab igazolja azt is, hogy midőn a peres zsellérségért járó vétel­árt követelte ,,őt mindig férje néhai Feith Fer­dinándhozutalta. A mi 1-ső r. alperesnőnek abbeli ellenvetését illeti, hogy férjének némely adósságait saját hozományából kifizette, és ezáltal is a kereseti ház­hoz igé ny é t m e gá 11 api t á, valamint azon észrevé­telét, miszerint a ház 1854. évben elégvén, annak helyrehozásához ő is segedelemmel járult, birói figyelembe venni azért nem lehetett, s különösen az elsőt, mert Polszter Mátyás és Jakab vallonlányaik által igazolva van az, hogy utóbbitól megvett kereseti 840 pfrt áru ház egészben alperesnő hozzájárulása nélkül fizet­tetett ki. Azon körülményt illetőleg, hogy alperesnő saját hozományából néhai férje némely adósságait törlesztgetó, habár oly mérvben igazolhatná is, mint amilyenben per­belileg előterjeszti, ez a kereseti házhoz, melynek felpe­resek által lett megvételét Polszter Mátyás tanúsága sze­rint maga alperesnő is sürgette, tulajdonjogát semmi szín alatt, hanem csak néhai férje hagyatéka ellenében álla­pithatná meg alperesnőnek követelési jogát. Azon előter­jesztés is, miszeriut a leégett ház felépítéséhez sege­delemmeljárult, a házhozi tulajdonjogot alperesnő részére meg nem állapítja, mert amennyiben ezen segedelem aján­déknak nem bizonyittatnék, felperesek ellen csakis vissza­követelési jogra szolgáltatna alapot. Mert: felperesek 1853 óta szakadatlanul tettleges birtoklási jogaikat nemcsak az által igazolják, hogy W. és X. a. adó könyvek szerint az adót ugy az épület, mint a földek után ők fizették, hanem a tanuk egyhangú előadásaikkal az is begyőzetett, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents