Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 65. szám - A hatalom - jog? 7. [r.]

261 váltón látszó hézagra a birói végzést. Ezen beismerés ellen nem állhat a neheztelt végzés azon indoka sem, hogy a kibocsátó tűnik elö mint tulajdonos, mert a váltót saját rendeletére bocsátotta ki, s ezt tovább nem hátiratolta, — mert a váltónak tettleges birtokosa és tulajdonosanem a kibocsátó; a váltó az elfogadó által tétetett forgatásba, ki attól törvényesen eltiltva nemcsak nem volt, hanem a kibocsátóval létező társas viszonynál és egyetemleges tartozásuknál fogva jogosan tehette a forgatmányt, és az előzmények után törvényesen következtetni kell azt is, hogy ezen az elfogadó által tett forgatmánynak a kibocsátó megegyezésével kellett történnie, mert a kibocsátó egy szóval sem igazolá, mi uton és módon jutott e váltó üzlet társának vagyis az elfogadónak birtokába, ki ezen váltót az első forgatmányos Kayser Károlyra forgatta. Mindezeknélfogva felperesek a neheztelt e. b. végzés megváltoztatása mellett kérik 1-sőés 2-odr. alpereseket a vtk. I. R. 95. és 96. §§-ai szerint saját beismerésök alapján,— a külfölddeli hitel fentartása tekintetéből is a keresetlevél tartalmához képest az 500 frt és járulékainak felperesek részére leendő megfizetésében egyetemlegesen elmarasztaltatni. Ezen felebbezés folytán akir. váltó feltörvényszéken végeztetett: „A pesti e. b. kir. váltótörvényszéknek végzése az abban előadott indokoknál fogva helybenhagyatik. s az ügyiratok további sat." (1866. évi 1860. sz. a.) Ezen végzés, további perorvoslatok nem használtatván, jogerőre emelkedett. Birtokrendezési jogeset. Veszprém megyebeli Padrag községe mint felperes a földes uraság mint alp. ellen még 1808. jul. 15-én úrbéri pert indított, panaszolván az uraság által a legelő és faizás használatábani illetéktelen megszorittatásukat és az úrbéri tartozásoknak terhesebb követelését. Ezen per az 1836-iki urb. alkotásával még be nem fejeztetvén, az eljárt bíróságok azt a most nevezett törvények értelmében rendelték folytattatni. Ezen törv. szabályok szerint haladt azután a per különböző fokain elő, anélkül azonban,hogy az 1848. év azokat bevégzettnek találta volna. 1851-ben a volt fehérvári cs. kir. megyei törvényszék előtt ismét folyamatba tétetett, anélkül azonban, hogy végitélettel elláttatott volna; míg végre az urb. törvényszékeknek felállítása után a vörösberényi tanulmány alapítványi uradalom mint felperes a padragi volt jobbágyság mint alp. e. a veszprémi volt cs. k. urb. törvszék előtt az 1853. márt. 2-iki ny. par. értelmében 1857. máj. 28-án 170. sz. a. az urb. rendbeszedési, legelő és erdő elkülönözési pert megindította. Az előkérdésre nézve rendelt tárgyaláskor a felek kölcsönösen kijelentették, hogy a czélba vett, birtokrendezésnek sem törvényes, sem szerződéses akadály útjában nem áll, s ez 1857. jul. 24-ről 255. sz. a. itéletileg is kimondatván, minthogy a per hosszasabb folyamata alatt a szükséges előmunkálatok már előzőleg elkészülteknek nyilváníttattak, az urb. törvszék azok meghitelesitését, s a körülményekhez képesti kiegészítését megrendelte. Ezek megtörténvén, miután a felek közt a barátságos egyesség létre nem jött, a felek a perbeszédek benyújtására utasíttattak. Felperes kiviteli keresetében az uib. telkek számát illetőleg azt mondja, miként az 1768. évi urb. tábla szerint az urb állományok ugyan 41 *!8 telekben megvoltak alapítva, de miután az 1846. évi 26870. sz. a, k. helytartótanácsi intézmény és a B. a. végrehajtási jelentés szerint azok 2% telekkel leszállitattak, a telkek számát tehát ezen leszállítással kéri megalapittatni. És mivel a község 2-ik osztályba tartozik: a telek állományt 1 hold belsőségben, 24 hold szántóföldben és 8 kaszás rétben összesen 33 holdban kérte meghatá rozni; a legelőt illetőleg előadja, hogy a legelő részint gyep, részint erdei levén, az ez irányban teljesített becsüknek, és azon körülménynek is figyelembe vételével, hogy most már visszonszolgálatok nem teljesíttetnek, azért a jobbágyok az e végre tartott nagyobb marhaszámot is nélkülözhetik, s így egy telek után 7 hold legelő ajánltatik oly világos megjegyzéssel, hogyha ezen legelő járandóságba erdő is hárittatnék, az azon területen tálaltatandó fa az uradalmat illesse, illetőleg azt a volt jobbágyok tőle becsértékben megváltani köteleztessenek; — a faizási haszonvételre nézve előadja, hogy a jobbágyság télen az uradalom által kijelölt vágásokban az ölfának levágott ágai, nyáron pedig a töredék és száraz gallyak szedegetése és dült fak hordásával fedezte fá szükségletét, épületfát 1848 előtt kérelemre kaptak, viszonszolgálatul 41 telek után ugyanannyi ölfa hordatott, a 11 zsellér által pedig fél-fél öl vágatott; a viszonszolgálatok leszámításával 3 hold erdő javasoltatik egy telekre kiadatni; végre a helyiséget illetőleg felp. az ő birtokát majorja és gazdasági épületei közelében a csékuti úttól nyugotnak eső föld és rét területekből, minta terven AB. vörös vonalig kijelölve van, kívánja kiadatni, mivel ez a tagosztály czéljának leginkább megfelel, s igynagy részben az urasági táblák is megmaradnak nála, a mennyiben pedig jobbágyi földeket és réteket is kapna, azok helyett a jobbágyoknak visszamaradnának az a —1 betűk a. jelölt nagyobb részint első oszt. földterületek sat. Alperes a telkek számát 41 % telekben kérte megalapittatni, mert a régi pernek 185. lapján látható ítélet szerint a 2% telek kárpótlására az uradalom köteleztetett, s azért már az 1847. évben szerkesztett birtokkönyvbe is 41% telek vétetett föl, s mert a robot s megítélt úrbéri kárpótlási összeg kiszámításához szinte 41% telek vétetett alapul; — a legelőt illetőleg az ajánlott 7 holdat a jobbágyság el nem fogadhatja, mert az 1836: VI. törv. cz. 3. §-a, a mennyire a helybeli körülmények engedik, a jobbágyságnak elegendő legelőt rendel adni, a jobból kevesebbet, a silányból többet, már pedig a becsű tanúsítása szerint a legelő kevés kivétellel rosz minőségű, az uradalom egyességileg 16 holdat ajánlott, a jobbágyság 18-at kért, ennyit kér tehát itéletileg kiadatni. A faizást illetőleg tekintetbe véve, hogy az urb. ny. par. a szükséghez képest 12 holdat is rendel kiméretni, hogy az uradalom által kijelölt területen szabályszerű vágást folytatni nem lehetne, bogy az erdő legnagyobb részt fiatal vágásokból áll, hogy az erdó a föld talajánál fogva csak nehezen növekedhetik, minden telek után 12 holdat kértek megítéltetni, végre a helyiséget illetőleg a felp. által ajánlott kihasitási terv helyett azt ajánlja, hogy az egész határ keresztül metszetvén, akár Öcs és Halinba felől, akár Lőrinte és Csékut felől de mindkét esetben az egész határon kei észtül esendő részből és egy tagban metszessék ki, az ily módon kétfelé választó vonal akármelyik oldalát az uradalomnak szabad választására hagyván, azonban mindegyik oldalon lévő tért • öl számra osztályoztatni kér'k, azért, mert a határban a talaj minősége különböző. Ezekután az időközben illetékessé vált alispányi bíróság 1863. decz. 31-én 317. sz. a. hozott Ítéletévé 1 az urb. ' jobbágy telkek számát, melyek telkenkint 1 hold belső-