Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 64. szám

255 a kereseti váltó 2-od r. alp. beegyezésével forgattatott, az abból is kitetszik, hogy a váltón a kiboosátónak neve minden megszorítás nélkül áll, s igy a vtk. I. ti. 25. §. szerint: a ki váltót kibocsát, forgat, vagy elfogad, ha valamely megszorítást abban határozottan ki nem köt, az egész váltóbeli sommára kötelezve van, még akkor is, ha azt másokkal közösen cselekedte. Már pedig közösen tartoztak alperesek az első forgatmányosnak állítólag 3000 frttal és arról állítottak 500—500 frtról szóló váltókat, és azt, hogy 3000 frtnál többel az első forgatmányosnak nem tartoztak volna, azt sem 1-sö sem 2-od r. alp. nem igazolták. Azon ellenvetés, hogy a forgatmány a váltó kelténél G hónappal korábbi, az a váltó lényegén mitsem változtat azért, mivel a forgatmány az elfogadótól keletkezett, ki arra jogosított volt, miután az elfogadó a kibocsátóval társas viszonyban állott, s mint ilyenek egyetemleges kötelezettségben állottak az első forgatmányos irányában. Hogy pedig a forgatmány 6 hónappal korábban keltezett, a váltó kelténél, az az elfogadó által a czélból tétetett bizonyosan, hogy a forgatmányost megkárosítsák, s hogy ily korábbi forgatmány alácsusztatása által talán a kötelezettség alól kibújhatnak. Ámde jog elv: hogy fraus et dolus nemini patrocinatur. Hogy a kereseti váltón annak elfogadásakor a kelet és lejárati határidő nem lett volna kitöltve, felp. tagadja, s minthogy e.r. alp. erre nézve semmi bizonyítékot fel nem hozott, az ajánlott póthit megítélését felp. ellenzi; különben minden fizetni nem akaró adós ily kifogással állhatna elő, mi általa csalárdsággal élő adósoknak a váltó perek huzavonására végtelen tér nyittatnék. Azon alperesi ellenvetésre, hogy a váltó hézagos nem levén : felp. a váltó értékének bírói kézhez letételét sem követelheti, megjegyzi felp., hogy miután e. r. alp. a váltót akkép forgatta, hogy a kibocsátónak aláírása változatlanul megmaradt és miután e váltó forgatmány által ruháztatott át, s igy a forgatmányos nem tiltott uton jutott birtokába, ugyanazért a forgatmánynak foganatja nem lehet más, minthogy a forgatmányos és utódai mindazon jogokba lépnek, melylyel egy jóhiszemű váltóbirtokos a váltón lekötelezett személyek ellen élhet. Mert, hogy a kibocsátó az elfogadót eltiltotta volna, hogy a váltót ne forgassa az első forgatmányosra, alperesek nem állítják, — minélfogva alaptalan azon következtetés, hogy a forgatmány oly személytől nem eredhet, kinek csak kötelezettsége volt, de semmi joga;—mert a vtk. I. R. 15 §. a) pont szerint, hogy a váltó váltójogilag forgatható legyen, azt csak rendelményezni, vagyis az intézvényes nevéhez e szót: „r e n de 1 e tér e" hozzá adni szükséges, de nem mondja ezen törvény, hogy épen a kibocsátónak kell a váltót az első forgatmányosra forgatni; forgathatja azt bárki, ha eszó: „rendeletre" a szövegben előfordul, és ha a váltó feltétlenül fogadtatott el, a minthogy a kereseti váltó valósággal igy lőn elfogadva. Ha már elfogadáskor a hátirati sorban hézag lett volna, akkor is kötelezve leendett a vtk. 171. §. szerint az elfogadó a váltóbeli sommát letenni, s minthogy elfogadó sem a fizetést, sem a letételt nem teljesité, sem azon váltó« óvásbeli nyilatkozatát, hogy e váltót Kayser Károly tartoznék beváltani, nem igazolta, a vtkv I. R. 175. §. szerint a hézag előtt állók egymásért kötelesek a viszkereset utján megtérítendő sommát letenni. Azt is állítja e.r. alp., hogy a váltó kelte és lejárati ideje felperes vagy előzői egyike által később töltetett ki. Ezen állítást felp. tagadja, mert, hogy a váltó rendesen és nem későbben, hanem akkor, midőn a váltó szerződés végbe ment, —lett kitöltve, igazolja nemcsak a váltó, de magának e. r. alperesnek ingadozó állítása is, mert — úgymond — a kitöltés vagy felperes, vagy egyik előzője által történt, de nem mondja bizonyosan, hogy ki által, sőt ezen kitételben „előzői egyike által" magában foglalja a kibocsátót is, a minthogy a kereseti váltó nem is más által, hanem a kibocsátó által töltetett ki. A szakértők általi bizonyítás szüksége fen nem forog, mert ez csak a per húzására történhetnék, de jelen esetben törvénytelen is lenne, mert a vtk. II. r. 93. §. azt mondja: hogy minden tett dolgot tüstént bizonyítványokkal kell támogatni, e. r. alp. pedig semmi bizonyítékot fel nem hoz arra, hogy a váltó kelte és lejárati határideje a szerződés ellenére későbben töltetett volna ki, mert, hogy a forgatmány 6 hónappal korábban keltj mint a váltó kelte, az csak azt igazolja, hogy a forgatmány keltezett 6 hónappal korábban, de korántsem igazolja azt is, hogy a kelet és lejárat ideje nem akkor, midőn a váltóbeli szerződés végbement, lett volna keltezve, sőt ez e. r. alp. ellen csalárdságot tanúsít azért, hogy a forgatmányt 6 hónapi korábbi kelettel látta el. Mindezeknélfogva e. r. alp. kifogásait fél re vettetni, s őt a kereset értelmében a kereseti váltóösszeg és járulékaiban marasztaltatni kéri. A másod r. alperesre vonatkozólag felp. kiemeli , hogy az e. r. alperessel egy húron pendül, a tényállás összeállításában kölcsönös összebeszélés s a jóhiszemű hitelező kijátszására irányzott valótlanságokról tevén tanúságot, mi a következőkből kitűnik. Nem igazolta ugyanis sem 1-ső, sem 2-od r. alp. azt, — mit felp. kénytelen is tagadni — hogy ezen váltó csak tévedésből forgattatott volna Kayser Károly első forgatmányosra. Ha valami tévedés történt, az csak a forgatmány keltezésében történhetett, és hogy e. r. alp. a forgatmánynak korábbi keltet adott, mint a váltó kelte, az lehet ugyan tévedés, de valószinübb, hogy az 2-od r. alp. beegyezésével a jó lelkű hitelező kijátszására szándékosan történt. De, hogy ezen váltó nem tévedésből forgattatott az első forgatmányosra, kitűnik a 2/. a. váltó óvásból, mely szerint a váltójegyző előtt e. r. alp. oda nyilatkozott, hogy a váltót csak szívességből fogadta el, de a váltónak tévedésből lett forgatásáról említést sem tett, s igy az óvás mint közhitelű okmány a puszta állitás ellenében ugy 1- ső, mint 2 od r. alp. ellen bizonyítékul szolgál. Tagadja felp. azon puszta állítást, hogy a közös üzletből jutott 1000 frt nyereményből 1-ső r. alp. 2-od r. alperesnek 500 frttal tartozik, és hogy a kereseti váltó kelet és lejárati idő nélkül ezen tartozás fedezéséül fogadtatott volna el 2-od r. alp. részére ; tagadja, hogy a váltó később idegen kézzel lett volna kitöltve, noha ez a váltó lényegén mitsem változtatna; tagadja, hogy a kereseti váltó 2-od r. alp. tulajdonát képezhetné, mert ez esetben ez nem hagyatott volna a közös üzleti szekrényben, hanem mint az egyik üzlettárs magán tulajdonát képező, annak kezeinél kellett volna léteznie. Mindezeknél fogva a kereseti váltónak szakértők általi megvizsgál tatását, úgyszintén 2- od r. alperesnek a póthit oda ítélését arra, hogy a váltó az ő tulajdona, ellenzi felp. Hogy a váltó az elfogadó és nem a kibocsátó 2-od r. alp. által forgattatott, ez a váltó lényegén s a forgatmányon mitsem változtat, mert a törvény nem rendeli, hogy a kibocsátónak kell a váltót forgatni, s minthogy 2-od r. alp. is beismerte, hogy az első forgatmányosnak tartoztak, s annak 6 db váltót 500 — 500 frtról szólót átadtak, ha 2-od r. alp. mint kibocsátó kötelezettségben lenni nem kivánt, akkor a kibocsátási nevet kikellett volna neki törülni, mit azonban nem tett. Továbbá 2-od r. alperesnek azon beismerése, hogy az elfogadó a váltót ki nem fizette, felp. mellett bi-