Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 63. szám - A hatalom - jog? 6. [r.]

250 hevesebb véralkatú, s az euiigratió rajongás ait és forrongó ösztöneit osztó X. Károly került a trónra,, s vele — a vakok és hypocriták serege a kormány cselekvőségére jutván — a royalismus elméletének gyakorlati alkalmazása látható körvonalokat nyert. Váltó jogeset. Elfogadó úital létesiteíl forgatmány. Nem c~ekély feltűnést okozott a joggyakorlat terén egy váltókereset, melyet legújabb időkben a pesti ügyvédi kar egyik derék tagja Kán Ágoston nyújtott be a pesti e. b. törvényszékhez, s melynek alapjául egy oly forgatmány is szolgált, mely a váltó elfogadótól származott. Ö Hirt Károly és fia brünni előkelő' gyártulajdonos czég által az iránt kerestetett meg, hogy az érintett 500 frtról szóló váltót Pesten lakozó VisnyiD. elfogadó, Palkovics Emil kibocsátó, ugyazelső forgatmányos Kayser Károly ellen óvatoltatná, s az elfogadó és kibocsátó ellen perelné be. Noha a váltó szabály-ellenesen forgattatott, s a forgatmány korábban kelt mint maga a váltó, mégis eltekintve ezen hiányoktól, és bizva a czég soliditásában, a megbízott a váltót ugy a mint áll, az elfogadónál megóvatoltatta, az óvást a Pesten lakozó kibocsátóval és a Frankfurtban lakó első forgatmányossal közölte, és a váltót az elfogadó és kibocsátó ellen a pesti e. b. váltótörvényszéknél beperelte, mely keresetlevélben mindaz elfogadót, mind pedig a kibocsátót a váltóban foglalt 500 frt tőke és járulékaiban a vtótkv. I. R. 25, 143,144. §§-ai értelmében Hirt Károly és fia részére egyetemlegesen elmarasztaltatni kérte. A Frankfurtban lakó első forgatmányos azért nem pereltetett be, mert vett értesítés szerint az egyezkedési eljárás alatt létezik. A kitűzött tárgyaláskor Visnyi D. e. r. alp. ellenbeszédében előadja, hogy ő 2-od r. alp. Palkovics Emilleltársas viszonyba lépvén, itt Pesten bizományi üzletet nyitottak. Mint szövetkezett bizományosok a többi közt a beperesitett váltón látható első forgatmányos Kayser Károlytól is kaptak gyapjú és posztó kelmékből álló bizományi árukat eladás végett, beszámolási kötelezettség mellett. Az utóbbi időben általánosan tapasztalt pénzhiány miatt a hitelre eladott áruk értékét az illető adósoktól beszedni képesek nem levén, ily körülmények között a társasági viszony felbontásával a kereskedés megszüntetett. A tartozási és követelési állapot rendezése alkalmával kitűnt, hogy az üzlet Kayser Károlynak 3000 frttal tartozik, s ezen felül e. r. alp. az üzletből 1000 frttal több nyereményt húzván mint társa, így társa irányában 500 frttal kötelezettségben áll. A kölcsönös követelési és tartozási igények kiegyenlitésetekintetéből az üzlettársak Kayser Károly első forgatmányossal abban egyeztek meg, hogy ennek 3000 frtnyi követelését 6 db 500 —500 frtról szóló, időről időre lejárandó váltókkal akként fedezendik, miszerint ezen váltókon 1500 írtig e. r. alp. mint elfogadó és 2-od r. alp. mint kibocsátó és forgató, 1500 frtig pedig 2-od r. alp. mint elfogadó és e. r. alp. mint kibocsátó és forgató szerepeljenek, — azonkívül e. r. alp. üzlettársa irányábani 500 frt tartozása fedezetére hasonlag egy 500 frtról szóló váltót kelet és lejárati határidő kitöltése nélkül fogadott el; közmegegyezés szerint ezen váltó lejárati ideje a később létrejövendő szóbeli megállapodás szerint fogván kitöltetni. Ezen megállapodáshoz képest a váltók 18G5. márt. 1-én kiállíttatván, a Kayser Károlyt illető 6 db és 2-od r. alperest illető' egy db váltó a közösen birt íróasztal egyik osztályába helyeztettek. 1865. márt. 4-ón Kayser Károly a váltók átvétele végett az üzletben megjelenvén, e. r. alp. nem tudva azt, hogy a 2-od r. alperest illető 500 frtos váltó is a Kayser Károly részére kiállított, s neki átadandó váltók közt létezik, — 2-od r. alp. távol létében az összes váltókat bővebb betekintés nélkül Kayser Károlynak átadta. Ily módon jutott Kayser Károly 3000 frt helyett 3500 frtról szóló váltók birtokába. A helyett, hogy a tévedés észrevétele után az illetéktelenül birtokába jött váltót visszaadta volna, azt roszhiszemüleg tovább forgatta, és alperesek csak most a keresetlevél vétele után, a mellékelt váltó figyelmesb átvizsgálása után jöttek az oly régen eltévedtnek hitt váltó nyomára, mely beperelt váltó ugyanis nem más, mint az 1-ső r. alp. által 2-od r. alp. részére elfogadott, s 2-od r. alperest tulajdonilag illető 500 frtról szóló váltó. Ezen állításának igazolására felhozza, hogy a kereseti váltó idegen kézzel 1865. szept. 10-én van keltezve, mig az azon levő első forgatmány 1865. márt. 4-én állíttatott ki, tehát a forgatmány a váltó kelténél 6 hó va 1 ko r áb b i; m á r p e d i g ezaváltó üzletmegkötésénél valódi képtelenség, — s hogy a kereseti váltó e.r. alp. mint elfogadó által lett Kayser Károlyra forgatva. Ezen történeti előzmény előadása után a jogi szempontot illetőleg, határozottan tagadja, hogy felperesnek kereseti joga legyen ; mert , hogy valakinek kereseti joga legyen, szükséges igazolnia, hogy a beperesitett összeghez jogos igényei vannak. A forgatmányos pedig törvényeink szerint a váltóhozi tulajdoni jogát a forgatmányoknak hozzá lenyúló lánczolata által kell, hogy igazolja. Igazolhatja-e azonban magát felp. a jelen esetben a váltó tulajdonosának ? Ha a kereseti váltót vizsgáljuk, s ha tudjuk, hogy az e. r. alp. mint elfogadó által forgattatott Kayser Károlyra — azon kérdésre határozott „nem"-mel kell felelni, s igy ha felp. tulajdoni jogát igazolni nem tudja, önkényt következik, mikép e. r. alp. ellen kereseti jogokat nem formálhat, — a legjobb esetben is csak Kayser Károlyig felnyúló előzői ellen maradván fen viszkereseti joga. Felp. azonban éppen ezen előzőit, hogy alpereseket a forgatmányok hosszú sora által tévedésbe hozza, — az obligoból mind ki engedné jönni, keresetét ezekre ki nem terjesztvén ; ha tehát őa neki kötelezett előzői ellen ezen jogával élni nem akart, ha a váltónak állítólagos beváltása alkalmával hátirójának reá ruházott jogairól meg nem győződött, ugy magának tulajdonithatja, ha követelésétől elesik. Hivatkozva az 1840: XV. t. cz. 1. R. 10. fej. 185. §-ban foglalt szabályra, talán azt vethetné ellen felp., hogy hézag vagy hamisitás esetében azon váltót, mely már elfogadtatott, ha az elfogadási aláírás nem tagadtatik — kifizetni, vagy legalább annak értékét az elfogadó letenni tartozik. De ez ellenvetés ide nem alkalmazható, mert hogy a kereseti váltón hézag nincs, az kitűnik a következőkből. Ugyanis a váltótörvény világos tartalma szerint a hátirat bármily neme jog átruházást fogld magában, a jog átruházásnál ismét fő elv az, hogy senki másra több jogot nem ruházhat, mint mennyivel maga birt. Minthogy pedig a váltót először elfogadó e. r. alp. forgatta, minő jogokat ruházhatott ez át forgatmányosára, midőn maga jogokkal nem birt? Igen természetes, hogy jogokat nem, — csak feltétlen kötelezettségeket adhatott következőjének, mely feltétlen kötelezettség ruháztatott át a forgatmányok egész során keresztül, tehát jelenlegi felperesre is; és ünnepélyesen kijelenti e. r. alp., hogy ezen feltétlen fizetési kötelezettséget