Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 54. szám

21 5 » szeg kétségtelenül ugyanaz, melyet tőle az adóhivatalok illetéktelenül behajtottak, s igy az csakis az ő tulajdona; s mert a végzés azon indoka, hogy panaszos igényét elkésetten érvényesité, téves, a mennyiben panaszos az előbbi tárgyalásokhoz soha meg nem idéztetett; s igy csakis haszonbéri jogai képviseletére megbízott ügyvédjét eme speciális esetről nem is értesitheté 5 — mert továbbá a végzés azon indoka is téves, hogy panaszos követelése az adóhátralék elsőbbségét elvesztette; valamint téves azon indok is, hogy panaszos követelését legfölebb is csak a tulajdonos ellenében érvényesithetné, miután az adó nem a tulajdonost, hanem a tulajdont terheli sat. A kir. táblán végeztetett: „A váczi cs. kir. p. ü. igazgatóságnak 20655. sz. átiratából az, mi alapon történt a 3036 frt 60 kr. visszafizetése és az ecseghi uradalom vételára felosztásakor a kincstárnak lefizetett illeték részét képezi-e ezen összeg? határozottan ki nem derülvén, ennek tisztába hozatala, — nemkülönben néh. Horváth Edmund hagyatéki tömege képviseletének és az összes többi érdekelteknek meghallgatása nélkül pedig azon kérdés, kinek kielégítésére fordítandó a visszafizetett fentebbi összeg, érdemlegesen elintézhető nem levén: az e. b. végzés feloldatik, s az iratok a tárgyalásnak a kijelölt iránybani kiegészítése, azutáni ujabb határozat hozatala és további törvszerü intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1865. jan. 31. 14021. P. s z. a.) Ezen kir. táblai végzés e. Balogh József felfolyamodott, mert a váczi p. ü. igazgatóság átiratának az árfelosztási jegyzőkönyvveli összehasonlításából kétségtelenül kiderül, hogy a visszafizetett 3036 frt 60 kr. azon vételárnak részét képezi, mely a hitelezők sorszerinti kielégítésére fordítandó vala, melyhez tehát a sorozatban foglalt hitelezőkön kívül senki igényt nem támaszthat. Ha a kincstár e tévedést el nem követi, a hibátlan eljárásnak az lett volna egyenes következése, hogy a betáblázott hitelezők követelésének kielégítése 3036 frt 60 krral tovább fogott volna folytattatni, s jelesül ezen összeg akkor is a panaszos kezébe jutott volna, kinél a fizetés megszakadt. Minthogy továbbá a kitett összeg a panaszos már sorozott követelésének kielégítésére sem elegendő, az ily helyzetben szükségtelen az utána sorozott hitelezőket megidézni, s azoknak hasztalan fáradságot s költségeket okozni. A kir. Hélszem. táblán határozlatolt: „Az igényt egyedül támasztó felek kellőleg hihallgatva levén, mások kihallgatásának szüksége pedig a jelen ügy állásánál fogva fen nem forogván : a kir. tábla, végzésének feloldása mellett, az ügy érdemébeni intézkedésre utasittatik, s végre az iratok ugyanahhoz visszaküldetnek. Mely ügynek sat." (1865. szept. 21-én 13135. sz. a.) A kir. táblán végeztetett: „A jelen ügy a főmlt. Hétszem. táblának 1365. szept. 21. 13135. sz. a. kelt határozata folytán ehelyütt érdemleges vizsgálat alá vétetvén: a megyei törvszéknek 1864. máj. 14. 1210. sz. a. kelt végzése i nd o k ai 11 á 1 fogva helybenhagyatik, saz iratok további törvszerü intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1865. nov. 31. 17589. P. sz. a.) Wirnhardt Antal ezen végzés e. is kellő időben felfolyamodott, hivatkozva a tárgyaláskor és első felfolyamodásban felhozott érveire, még különösen megjegyezvén, hogy szerinte a törvény és igazsággal összeegyeztetni nem lehet, hogy azon pénzösszeg, mely adó végrehajtás utján illetéktelenül panaszoson lett megvéve, ugyanazon összeg most, miután mint illetéktelenül felvett visszaküldetett, — tőle elvonattathassék. Kéri az alsó bírósági végzések feloldása mellett a kérdéses 3036 frt 60 kr. összegnek részére leendő kiadatását elrendeltetni. A kir. Hélszem. táblán halár oztatotl: ,,A költségek kölcsönös megszüntetése mellett, egyebekben a kir. tábla végzése az abban felhívott indokoknál fogva helybenhagyatik, s az iratok további törvszerü intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1866. máj. 25. 5778. P. sz. a.) Jogeset. Megszakadás folytán a kincstárra átszállott javak az azokon fekvó javítási s beruházási összegek felszámítása előtt tettleg át nem adathatnak. A bírói zárlal, az ellenfél kihallgatása nélkül, — továbbá veszély kimutatása nélkül, és a perben nem állt birtokosok ellenében cl nem rcndellethetik. A pozsonyi kir. pénzügyészség 1864. decz. 19-én 6812. sz. a. Nyitramegye törvszékéhez beadott keresetében előadja, hogy az /. alatti legfelsőbb törvszéki itélet alapján gr. Erdődy Józsefnek ludányi birtoka annak m a gsz ak ad ása folytín a m. kir. kincstár birtokába szállván át; miután az emiitett grófnak özvegye, ki ezen birtokot özvegyi tartás fejében használta, a 21. a. halotti bizonyítvány szerint 1864. decz. 8-án meghalálozott; — ennélfogva kéri a nevezett birtokot a m. kincstár birtokába bíróilag átadatni, vagy ha az nem történhetnék, azt, és annak jövedelmét a kincstár részére birói zár alá vétetni, annak kezelésére zárgondnokot kineveztetni, s az illetőket ezen eljárásról hivatalosan értesitetni. Ezen folyamodás következtében Nyitramegye tör vs z ék e által 1864. decz. 20. 6812. sz. a. végeztetett: ,,Az 1862. apr. 26-án 1721. sz. a. hozott telekkönyvi bírósági végzés — melynél fogva a volt cs. kir. legfőbb törvszék 1860. szept. 4. 7262. sz. a. keletkezett ítélete, s ezen per függőségének telekkönyvi feljegyzése alapján a ludányi uradalom és tartozókai tekintetébeni tulajdoni jog bekebelezése a magas kincstár javára elrendelve lőn, — részint a telekkönyvi birtokosoknak ama háromlási perben nem állása, részint a telekkönyvekben foglalt, s a perben elősorolt ingatlauságok közötti ugyanazonosságnak be nem bizonyítása miatt a kir. it. tábla 1864. jan. 20-án 12958. sz.a. kimenesztett határozatával feloldatván, ez okból, de főleg azért, mivel az adományos, most urafogyott jószágbai beruházások és javítások megtérítése körül több, eldöntésre váró kérdések léteznek, és a végrehajtási átadás azoknak tettleges lefizetése előtt nem eszközölhető : az 1715: XXV. t. cz. útmutatása szerint is a ludányi uradalom és tartozékai birói átadása iránti kérelemnek ugyan hely nem adatik; figyelmezve mindazonáltal a következőkre, jelesen hogy 1) a hivatkozott cs. kir. legfőbb törvszéki itélet a ludányi uradalmat és annak tartozékait urafogyott vagyonnak bíróilag kimondván, egyúttal mind Mayer Erzsébetet özvegy ült gr. Erdődy József nét, mindannak örököseit legyenek azok bár kik, az özvegyi jog elenyésztével a ludányi uradalomnak és tartozékainak a magas kincstár részérei kieresztésére kötelezte; — 2) gr. Erdődy Mayer Erzsébetnek mint magtalanul kihalt néh. gr. Erdődy József özvegyének 1864. decz. 8-án beállott, s okmány ilag igazolt halála következtében az általa élvezett özvegyi jog megszűnt. — 3) Az 1864. szept. 24-én 16933. sz. a. legújabban keletkezett udv. rend. értelmében minden urafogyott hagyaték birói zár alá veendő.