Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 53. szám

210 igazolást.15) Azonban meg kell említenem, miként az elő- I jegyzés által nyert feltételes zálogjog azzal még koránt- | sem válik feltétlenné, hogy a követelés bebizonyittatik, alperes annak nyomán elmarasztaltatik, vagy az okmányban hiányzó bekeblezósi kellékek utólagosan beszereztettek, hanem csak ugy és akkor válik az feltétlenné, midőn a bekebelezésre alkalmas okirat, tehát p. o. igazolási perben hozott jogérvényes Ítélet alapján az előjegyzett zálogjognak bekebelezése megengedtetvén, ez a telekkönyvbebejegyeztetni elrendeltetett; ugy lebetazon eset is, hogy az előjegyzés a telekk. rend. 74. §-a szerint az örökös elleti megadatik, ennek igazolása per utján megtörténik, de az előjegyzett zálogjognak bekebelezése adós örökös ellen hozott elmarasztaló itélet alapján meg nem engedtethetik, mivel az előjegyzés és a bekebelezés közti időben a hagyaték nem az adós, hanem egy harmadik személy nevére Íratott át a telekkönyvben. Ez talán különösnek fog látszatni első áttekintés mellett, de a mint én a dolgot felfogtam, az ugy áll, mivel különben az örökös elleni előjegyzéseknél vagy bekebelezéseknél nem is lenne szükséges azon fentartást alkalmazni, miszerint a biztosítás a hagyatéki tárgyalásnál netalán előforduló igények hátrányára ne szolgáljon, és csakis a kieszközlött beszavatolás idejétől lépjen hatályba. Második indoka az e. b. Ítéletnek az, hogy alperes örökös nem voltjogositva örökségi jogairól a hitelező kárára lemondani. — Véleményem szerint, ezen indokra az első b. Ítéletnek nem volt szüksége,16) igy tehát az el is maradhatott volna, mivel az az igazolási per kérdései közé nem tartozik. Ugyanis az örökös elleni előjegyzés, sőt bekebelezés is, ámbátor érvényes az a hagyaték átadása előtt is, — tehát nem mint a kérdéses czikk írója mondja, hogy csak a beszavatolás után lesz érvényes,17) — dehatálylyal beszavatolás előtt nem birván, legfelebb elsőbbségi jogot adhat, az örökös más hitelezője ellenében, és igy az adóst örökségérőli lemondása-• ban nem is gátolhatja. Többiben az itt czáfolat alá vett értekezéssel egyetértek. Jogeset. Vételár felosztása iránti igény. Ai adó-végrehajtás utján helytelenül fizetett s utólag a kincstár által a végrehajtási tömegnek visszafizetett adóösszeg megtérítése iránti igén;, ha a kielégítési sorrendben üteg nem jelent, a tübbi elsőbbséggel felruházott hitelezőket tueg nem előzheti. Ily helytelenül fizetett adóösszeg adóhátraléknak nem tekintethetvén, kiváltságos elsőbbségi joggal nem bír. Annak megtérítése csak az azt megelőző hitelezők után, vagy végrehajtást szenvedett egyéb vagyona ellen érvényesíthető. Feusztl Frigyes, mint a coburg-gothai hitelbank igazgatójának néh. Horváth Edmund hagyatéka elleni végrehatályba lépett. A törvény világosan megkívánja, hogy a hagyaték az adósnak átadatott légyen, akár ezt a hitelező bebizonyitja, akár a biróság arról hivatalból meggyőződést szerez, és ha a bíróság az előjegyzést a hagyaték átadása előtt igazoltnak kimondja, ezt csak a 74. §. fentartásának világos megemlítésével teheti, a mennyiben mint mondtam, általában az előjegyzést hatályba lépte előtt igazolni kellene és lehetne. M. 15) Két lényeges tévedés forog itt fenn jelen ellenészrevételek írójánál, a mennyiben figyelmen kivül látszatik hagyni, hogy 1-ször az igazolásra nézve lényeges a különbség a közt, ha az adós ingatlanjára nézve a telekkönyvben mint tulajdonos van bejegyezve ; és a közt, ha mint az örökös még csak jövőben fog azzá beiratni; 2-szor, hogy a 74. §• világosan rendeli, hogy az előjegyzés és bekeblezés általi biztosítás csak az átadás után léphet hatályba, mi az igazolás lényegét, feladatát képezi. ,6) Nemcsak nem volt szüksége, hanem ez okozta épen a zavart. M. 11) Az „érvényes" szó a „hatályos" helyett tollhibából csúszott be. M. hajtási ügyében az ecseghi uradalom elárvereztetvén, a vételár felosztatott, s ez alkalommal a kiváltságos követelések között a pozsonyi cs. k. pénzügyészség által felszámított 5036 frt 19 kr. adó hátralék is kifizettetett. — 1864. jan. 9-én a váczi p. ü. igazgatóság Nógrád mtörvszékéhez hivatalos levelet intézett, melyben tudatá, hogy a balassa-gyarmati adóhivatal utasíttatott a hozzá fogyasztási adó fejében Horváth Edmund csődtömegéből bejött 3852 frt 48 krnyi összegből 3036 frt 60 krt a megyei törvszékhez visszaszármaztatni. Ezen összeg felvétetvén, a megyei telekkönyvi törvszéknek 1864. márt. 21. 946. sz. a. kelt végzésével az ecseghi uradalom végrehajtási tömege javára a megyei pénztárba letétetni rendeltetett azért, mert ezen pénzösszegre Wirnhardt Antal az ecseghi uradalom volt haszonbérlője és Balogh József hitelező által egymással ellenkező igények jelentettek be. Ugyanis Wirnhardt Antal benyújtott kérvényében előadja, miképen az A. B a. hiteles kiadványok szerint az 1861-iki ecseghi adó, továbbá az 186%-iki rimóczi és lóczi adó rajta összesen 4297 frt 34^ krral, — noha az ecseghi uradalmat csak 1862-ben kezdette haszonbérelni, s az adót fizetni nem is tartozott — katonai végrehajtás utján megvétetett. A p. ü. ügyészség ezen előzményt nem tudván, a katonai végrehajtással beszedett adót a birtok vételárából még egyszer megfizetteté. Minthogy azonban ezen kétszeresen megfizetett adóból most 3036 frt visszaküldetett, aziránt esedezik folyamodó, hogy ezen összeg neki, mint kin az adó erőhatalommal megvétetett, ki — illetőleg visszaadassék. Ellenben Balogh József 1864. febr. 22-éu aziránt folyamodott, hogy miután a vételár felosztásakor a tömegnek akkori kimerültsége miatt sorozott 9450 frt tőke követelése és járulékai törlesztésére összesen csak 5368 frt 36 krt kapott, a pótlólag bejött 3036 frt még fenálló 4081 frt 64 krnyi követelése további törlesztésére utalványoztassék. Ezen kijelentett igények fölötti tárgyalásnál Balogh József előadta, miszerint Wirnhardt Antal igénye figyelemre nem méltatható, minthogy a vételárból csak oly követelések törlesztethetnek, melyek a kifizetési sorrendben előfordulnak ezekhez pedig Wirnhardt követelése nein tartozik. Ha eme igény figyelembe vétetnék, ez annyi lenne, mint a már bevégzett eljárást újból megkezdeni, és annak, ki magát árverés előtt semmi részben követelőnek nem jelentette, utat nyitni arra, hogy utólagosan támasztott követelésével magát a betáblázott hitelezők elébe emelhesse. Végre tagadja, hogy Wirnhardt az adót sajátjából fizette, s hogy a becsatolt A. B. a. adóhivatali kimutatások a kérdéses 3036 frt feleslegre a legtávolabbról is vonatkoznának. Wirnhardt Antal ezekre válaszolá, miszerint ellenfele azt, hogy haszonbére csak 1862-ben kezdődött, s már 1863ban végződött, nem tagadván, ebből önként következik, hogy a haszonbérlő az 1860. és 1861. évekre járó adóhátralékot a magáéból megfizetni nem tartozott, s miután Balogh József azt sem tagadja, hogy az 186°/,-iki adóhátralék összesen 4297 frt 34% krral végrehajtás utján a haszonbérlőtől hajtatott be, és miután a törvszék is 2053. sz. végzésével ama hátralékot az uradalom vételárából rendelte kifizettetni, tagadhatatlan, hogy a haszonbérlőaz által az adó követeléssel kapcsolatos praeferentialis jogokat is megszerezte. A vissza küldött pénzösszeg nem fordittathatik tehát a betáblázott hitelezők kielégítésére, különben a tömeg oly adótartozás megfizetése alól mentetnék fel, melyet praeferentialiter megfizetni már is köteleztetett. Viszonválaszolva tagadá Balogh József, hogy a ha-