Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 48. szám

191 nyelv betűivel legyenek is irva. De a beperesitett okmány bizonyerővel különben sem bir, mert az egész terjedelmében a fél által lett volna irandó, vagy tanuk által hitelesítendő; abból a jogczim sem bizonyittattatik. De felp. sem azt, hogy a kérdéses okmányt egész terjedelmében alp. irta, sem hogy alp. azért értéket kapott volna, nem igazolta. Kéri az ítéletet helybenhagyatni. A kir. táblán Ítéltetett: „Az 1839. jul. 3-án kelt s felp. által •/• a. felmutatott okmány ellenében annak héber nyelven lett szerkesztése miatt az 1840: XXIX. t. cz. 4. §. mint visszaható erővel nem biró, alkalmazható nem levén, s igy az érintett okmány s az aláirás valódisága iránt használt meghitelt szakértők véleménye, alp. puszta tagadása ellenében felp mellett félerejű bizonyítéknak vétetvén, azon körülmény pedig, hogy az áruk visszaadására, vagy pedig azok 500 pfrtnyi értékének megfizetésére bizonyos határidő ki nem köttetett: felp. kereshetőségi jogán mitsem változtatván, azon esetre, ha felp. a neki ezennel o ia itélt póteskütarra, „hogy alp. Schönfeld Ignácz a •/. a. keresetbeli okmányt sajátkezüleg aláirta, az abban érintett átuczikkeket valósággal megkapta, s sem az áruczikkeket vissza nem adta, sem a kötelezett 500 frtnyi összeget felperesnek meg nem fizette," leteendi, tartozik alp. felperesnek 500 pfrtnyi tőkét, annak a per kezdetétől számítandó 6°/0 kamatait, s 30 frtban mérsékelve megállapított perköltségeit 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni; köteles tehát felp. ezen ítélet jogérvénynyé váltától számítandó 3 nap alatt az eskü letételére jelentkezni, ellenkező esetben pervesztes félnek fogna tekintetni, s ez esetben keresetétől elmozditatván, alperesnek 18 frtnyi perköltségeit megtérhetni. Az e. b. ítélete ekként megváltoztatván, az iratok sat." (1865. máj. 15-én 18502. sz. a.) Ezen Ítéletet mindkét fél felebbezte. Felperes feleb bezésében a póteskü minta ellen tesz panaszt, s azt oda kéri módosíttatni: „hogy alp Schönfeld Ignácz a •'. a. keresetbeli okmányt sajátkezüleg aláirta, annak értékét tőle (felperestől) valósággal megkapta, és sem az értéket vissza nem adta, sem az 500 pfrt összeget neki (felperesnek) meg nem fizette." Alp. felebbezett, mert a kir. tábla a megítélt pótesküvel felperes keresetét félpróbával látja bebizonyitottnak, holott felp. félpróbát még csak fel sem említ, hacsak a szakértői vélemény a tartalom bizonyításánál is félpróbakint nem vétetik; minthogy pedig alp. nemcsak azt tagadta, hogy az /. alattin látható héber aláirás az ő sajátkezű aláírása, hanem azt is, hogy ő az abban érintett czikkeket megkapta, a szakértői vélemény pedig csakis az aláírásra szolgálhat bizonyítékul, azonban azáruczikkeknek kézhez lett szolgáltatására nézve mi bizonyiték sem hozatott fel; ennélfogva nem létező félpróbát póthittel kiegészíteni nem lehet, s igy kéri a 2-od bir. Ítélet megváltoztatásával az e. b. Ítéletet helybenhagyatni. A kir. Hétszem. táblán Ítéltetett: „Zsidó nyelven szerkesztett -I. a. okmány már a régibb törvényes szokásnál fogva is figyelembe nem vétethetvén, de a jelen perben használt szakértők véleménye, ellenkezése miatt bírói határozat alapjául különben sem szolgálhatván: az e. b. Ítélete hagyatik helyben, s az iratok sat. Mely pernek sat." (1866. "máj. 7. 1 7641. P. sz. a.) Büntető jogeset. Férj gyilkosság. Bakala Koszta krassómegyei greováczi lakos 1861. febr. 5-én este 8 óra tájban a faluból haza menvén, lakszobájában, melyet nejével Máriával, továbbá Laczko Marina és ennek férje Laczko Gavrilával közös lakásul használt, annélkül, hogy valamit vacsorált volna, ágyába, (melyet nejével alvásra használt) lefeküdt, s ugyanazon éjjel (1861. febr. 5—6.) meghalt — nője s laktársai szerint természetes hallálal. De a gyanú csakhamar erősen kifejlődött aziránt, hogy az neje és laktársai által meggyük oltatott. Mert az ovvosi látlelet tanúsítása szerint Bakala Koszta csak a mások által elkövetett erőszakos feltétlen halálos sérülések u. m. a meggyilkolt oldalbordái egy részének törései, jelesen pedig a 4-ik oldalbordának törött része miatt sértett tüdő és máj elvéizése következtében halt meg; és mert nején és a két Laczkó laktársakon kivül azon éjjel a tett színhelyén más senki sem volt jelen; tehát csakis ők követhették el a gyilkosságot. Ennek folytán a törvszéki bonczolás teljesítetvén, fentnevezettek ellen a vizsgálat késedelem nélkül megkezdetett. A tény elkövetéséről tanuk nem levén, vádlottak a tény történtét igy adják elő. E. r. vádlott Bakala Mária szül. Viczán 32 éves g. n. e. vallású gyermektelen, kinek háza é? földje van, eddig bíróság előtt nem állott, ezeket vallja: Kedden febr. 5-én (1861.) mintegy 8 óra tájban este későn jött haza férjem Bakala Koszta, kire én az estelivel várakoztam, de ki mit sem akart enni, és alvásra az ágyba lefeküdt. Később én is melléje feküdtem ugyanazon ágyba a falielől. Első álmomból felébredtem férjemnek kézcsapkodásai folytán, midőn férjem egyik kezét megfogtam, de ő, ki erős ember volt magát elrántotta és az ágyból, az azon ágy mellett álló szövőszékre vergődzött. Én kiáltottam unoka leányom Laczko Marinának, ki férjével együtt és velem a házban laknak és kiket én gyermekül fogadtam, hogy gyújtson gyertyát, férjem az arczán és orrán véres volt, mi őt visszatettük az ágyba, ki azonban azon szempillanatban minden hang nélkül meghalt. Erre mindjárt unoka gyermekem Laczko Gavrila az erdőről haza jütt, ki a halottat látván, a legközelebbi szomszédokat Gitsa Joczátés Ples Jount elhívta. Ezen a vizsgáló biró előtt tett vallomását 1861. szept. 18-ána törvszék előtt is helybenhagyta, hozzáadván még, mikép férje Bakala Koszta nehéz nyavalyában szenvedett, melyet a vádlott tudomása szerint legelőbb 1860. évben Archangyal napján kapott, és mely betegség az elholtra még egyszer jött, harmadszor pedig most mikor a szövőszékre esett. Miután agyertya meggyújtatott, a vádlottnö látta, hogy férjének szája egészen habzik. A nehéz betegségről, melyet nem rég kapott, és melyben ritkán szenvedett, csak a házbeliek birtak tudomással. Az ágy egy lépésnyi távolságra van a szövőszéktől, mely szövőszék alacsonyabb, mint az ágy , s mely szék az elejével áll az ágy felé, és igy történt, hogy vádlottnőnek férje az ágyról leesvén fejét ütötte, s nyakát és orrát megsértette, E. r. vádlottnőnek menye Laczkó Marina (2-od r. vádlottnö) miután gyertyát gyújtott, azután látott, hogy a szomszédokat segítségül hivja, de midőn a kapuhoz ért, férje Laczko G-avrila, ki az erdőről vesszőt hozott, szinte odaért, kinek is a nő elmondván a halálesetet, azt a szomszédok után küldötte, ő pedig behajtotta a szekeret, kifogta és elhelyezte az ökröket. Erre Laczkó Gavrila eljött a szomszédokkal Gitsa Joczával és Ples Juonnal, kik a halottat az ágyban ingben és gatyában találták, kinek fejénél égett egy gyertya, de a házban egyéb nem égett. Ő és fogadott leánya emelték fel a halottat s tették az ágyra, de a szomszédok vetkőztették le s öltöztették fel. Állítja továbbá, hogy ö jól élt férjével és azt nem ! tudja, hogy férjével a bíróságnál járt, és hogy férje tőle I válni akart volna.