Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)
1866 / 48. szám
Pest, 1866. péntek június 22. 48. szám. Nyolczadík évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: A hatalom —jog ?— Jogesel. — Büntető jogeset.— Hiv. tudnivaló. A hatalom — jog ? Csemegi Károly ügyvéd úrtól. III. Az anarchiának legveszélyesebb neme: az eszmék anarchiája; s valamennyi tévedés között a legártalmasabb az — mely az igazság csekélyebbvagy nagyobb részlete mellett, nagy adag valótlanságot tartalmaz Egy bizonyos irány politikai számtar ába kiválólag beillett, a forradalom eszméjét orgiákkal, pusztításokkal, szentségtelenségekkel és vérpadokkal azonosítani, s e külső — s nem is lényeges jelenségektőli rémület befolyása alatt fogalmazni az elveket, fejleszteni a rendszert, s foganatosítani a rendszabályokat, melyek által a rettegett iszonyok bekövetkezése, meggátoltassék. A félelem elfogult rövid látása nem vette rögtön észre — s ha észre is vette, a sokaság önzése nemcsak hallgatagul, hanem a visszhat ás feletti örömében elégtétellel tekintette, midőn a védelem messze tul ment a határokon, s a mi mint a status élet rendszeres tényezőinek biztosítása jelentkezett: valódi lényegében, e tényezők rendszeres működéseinek s egymásküzütti viszonylatának felforgatására, a gravitationalis systema súlypontjának megrázkódtatásává, szóval: a forradalom el le n i r e n d s z abál y — forradalommá fajult. A kicsapongások visszaszorítása, kétségtelenül nemcsak joga, de mellőzhetlen kötelessége az álladalomnak; s már ebből is szükségszerüleg következik, miszerint hathatós, tisztelt és tevékeny erőre van szüksége, erőre, mely magának a társadalomnak összereje, s k ö zh a t a 1 o m, m e 1 y az államnak, mint szerves egységnek s összemélyiségnek akaratát sikeresiti, s egyszersmind az egyesek jogos érdekeit kellőleg oltalmazza és közvetíti. A hatalom tehát, az állam hivatásának, s feltételei eszközlésének e nólkülözhetlen kelléke, oly szoros összeköttetésben van az észszerüséggel, s oly egyenes kifolyása az állam attribútumai észszerű fogalmazásának, hogy létezésétől a felsőbb rendeltetés s a jog jellegét megtagadói, az állam lehetősége s a józanész elleni merénylet volna. De épen azért, meit az ekkép értett hatalom nem egyéb, mint maga az állam, külső cselekvősége eszközeinek birtokában s ezen eszközeinek a I k a 1 m a zásában: épen azért alig lehet elég élesen apostrophálni azon badar, erkölcstelen, és anarchicus tant, mely a jogtól izolált hatalmat, a hatalmat mint puszta tényt, s az egymást felváltó bármilyen természetű tények tarka sorozatát, joggá hamisítja. A hatalom, mely Sullával Rómát lángba borította, s mely a lerészegitett praetorianusok által uralkodókat tett, s legyilkolt: ezen hatalom, semmi egyéb mint nyers erőszak. Csak gonoszok és őrültek, vagy az elfajultság alacsony szolgalelkei fogadhatják el jognak azon eszmét, mely ezen tényeket — a bűnös elvnek életbe helyezett ezen realisatióit foglalja magában. Minden hatalomnak először is a jogtól kell áthatva lenni, ez föltétlen követelmény, s az állam eszméjéből ugy — mint annak átértett érdekéből származó szükség. E nélkül nincs jog, nincs jogos uralom : s a jogtól elszakított tények ellenében, a változhatlan igazság, a vallás, erkölcsiség s a hazafiság fenső kötelmeinek „cathegoricus imperativu s a" érvényesiti magát. Már Papianus a jogtudomány halhatatlan őse, s az ügyvédi önbccsérzet martyra, mintegy végrendeletben hagyta utódaira: „quae facta laedunt pietatem, existimationem, verecundiam nostram, et ut generaliterdixerimcontra bonos móres fi unt, nec facerenos posse credendum est." És maga a félénk, a körültekintő Bossuet, kit legkevésbé lehet a tekintély gyengítésével gyanúsítani, az állam alkotmányáról és alaptörvényeiről beszélvén mondja: „miként ezek cselekvősége és őrködése hal ha ta tl a n, s m i n d a z mi ezek ellen történik — jogilag semmis.'1 Könnyelmű kormányok, melyeket egy úgynevezett „megmentő tény" felülemelt a hatalom jogszerű kezelésének kényelmetlenségein, ,,a nagy diadal" dőre örömittasságában igazolvány gyanánt hirdethetik az általuk hamisított jogtan veszélyes phrasisát; s a laza lelkiismeretnek elég nyomatékos lehet bármely nyomorult ürügy arra, hogy a kötelesség kényelmetlen taglalását magától elutasíthassa, és saját ügyeit, az uralkodó hatalom nyereményes vállalkozásaiba beillessze: valamint a felől sincs kétség, hogy a vevőre váró áltudomány, nem fog késni, élesnél élesebb sophismáit, a subtilitáselasticus eszme-gyártmányait — a nélkülözhetlen árjegyzék kíséretében— „a társadalom uj m eg men tő j ein e k" rendelkezésére bocsájtani. De a lelkiismeretes jogász, s a messze látó valódi államférfiú keblét— kik áttekintik az elvekben s a tényekben rejlő viszonylatok és eredmények sötét területét, mély szomorúság töltendi el. Az előbbit: mert a jog örök erejű, s megmentő elveit kigúnyolva,az ezen épülő alkotást kihivó daczczal és esztelenül megrengetve látja; az utóbbit: mert — habár az államférfiak nem tűnődnek egy eszmének szabatos felállításával, s az elv valamennyi consequentiájainak következetes elfogadásával: de a dolgok gyakorlati hatásaivali szüntelen foglalkozásuk által, kiválólag képesittetnek a veszélyek felismerésére, melyek a csalékony siker hátterében lappangva, a jog és az állandóság pótolhatlan varázsának eloszlásából, mulhatlanul bekövetkeznek. A hatalom jogossága nem meríti ki a lényeges megkívántatóságok a t, ezenkívül még szükséges, hogy az biztos, állandó, folytonos legyen. Az állandóság egyaránt lényeges létrésze lévén az 48