Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 47. szám

187 Jogeset. Az 1840: t. cz. alapján betáblázott követelések kitörlése. (Vége.) A kir tábla Ítélete ellen közbevetett felebbezését felperes következőleg indokolta: A kir. it. tábla is kimondja a becsatolt okiratok alapján, hogy a vételkori 1860. évben M.-Szigethen tulajdonjog átruházása végetti telekkönyvek nem voltak, s hogy a birtok átruházása tettleges átadás által történt.—Ezen Ítéletnek egyedül az indoka származik félreértés és helytelen következtetésből és arra még helytelenebbül alapíttatott felp. elutasítása. Ennek igazolására legelőbb is felmutatja a városi hatóság azon bizonylatát, hogy az adó ideiglenes alapját képző becslési földkönyvben is, már az M. bizonylatnak kiállítása előtt felperesre volt a vett házas telek átírva.— A betáblázás alapjául szolgáló M. bizonylatnak pedig ezen földkönyvön kellett volna alapulni, és igy az M. bizonylat még azon Gr. szerint hiányosan vezetett földkönyvvel is ellenkezik, — s igy azon bizonylat hamissága ezzel, de azzal is igazolva van, hogy a bizonylatot kiadó polgármester, ki a Vozáry Imre által tett resignatió alkalmával is jelen volt, legjobb tudomása ellenére vagy tévedésből adá ki, és igy hamis ; de az emiitett földkönyv hiányos vezetése miatt Gr. szerint az M. a. bizonylat hitelt nem érdemlőnek is van bebizonyítva. Tehát a betáblázás alapjának hamis volta miatt is — kitörlendő lett volna, — annyival inkább, mert 1. NB. szerint magok a követelések is hamisak. — Egyedül Nekula Luiza mutatta fel azon hamis bizonylatot is, s a többi hitelezők 3, 4, 9 hóval később bizonylat nélkül, a Nekula Luiza bizonylatára hivatkozva kérték a betáblázást. És C. szerint a cs. kir. törvényszék jobb tudomása ellenére a Vozáry Imre állítólagos adósságát, felperes birtokára tábláztatta be, s felperest mint valódi, tudva volt tulajdonost s birtokost arról nem is értesítette. A 2/. alá zárt bétáblázási könyv kivonata szerint a 12000 frton vett házra a vétel előtt mások részére 16754 frt 82 kr. volt betáblázva; tehát ezen korábbi betáblázott követelés által a vételár kimerittetvén, alperesek részére még akkor is, ha a vétel és birtokba adás előtt lett volna követelésük betáblázva, semmi sem maradt. A megvett házat nem a közjegyző, hanem Vozáry Imre eladó: a közjegyző, a jelen volt városi elöljárók, szomszédok és házlakók előtt resignálta, s ezen resignatió megtörténtéről adta ki a közjegyző a B. a. okiratot — minek hitele meg nem támadtatott s különben is teljes bizonyító erővel bir. Helytelen tehát a kir. tábla Ítéletének azon indoka, mintha a közjegyző által resignáltatott volna. És mivel az eladó maga teljesitette a birtokba vezetést és átadást — a közjegyzőnek bírói kiküldetésre nem lehetett szüksége, de az nem is lett volna eszközölhető, mert birói kiküldetésnek csak ott van helye, hol a bíróság által türténik az eladás. Magyar törvényeink szerint a 1 ega 1 e testimonium sem tett egyebet ily esetben, mint arról állított ki bizonyítványt, hogy az eladó előtte teljesitette az átadást. — A legale testimoniumot, sőt a hiteles helyeket is 1860. évben a közjegyző helyettesitette — ez lévén közhitelességü okiratok kiadására feljogositva. Különben a kir. táblai ítélet is, a birtok átruházásra nézve nem kíván egyebet — „tettleges átadásnál;" — ez pedig eladó által megtétetett, s a ház a vevőnek tettleg átadatott a B. a. közhitelű okmány szerint. A tettleges átadás megtörténtét, a birtok jog gyakorlatát igazolják még a D. és O. okiratok, melyek szerint alp. Vozáry Imre és hitelezők ügyvédje Gr. János birtok pert, s a haszonvételnek részérei átadása végett keresetet indított, de azokkal, a H. J. és I O. a. a volt cs. kir. biróságok és főtörvényszék s D. ité- | lettel a kir. tábla által is, itéletileg elutasittatott. Csudálkozni kell, a kir. tábla azon eljárásán, hogy midőn az eladót tulajdon és birtok iránti keresetével, s a cs. kir. bíróság a hitelezőket a haszonvétel végetti követelésükkel elutasítja; az eladó jogán fellépő hitelezőknek most jelzálogi jogot tulajdonit arra, mire már kimondta, hogy az adós tulajdona a betáblázáskor már nem volt, — s mikor a H. J. Ítéletek igazolják még azt is, hogy a resignatió csak egy második vevő ellen szükségeltetett — a mi pedig jelen esetben szinte forma szerint megtörtént. Nem következetesség tehát, hogy a kir. tábla ez ügyben hozott, s alperesek követelésének kitörültetését elrendelő első Ítéletével, épen akkor hoz ellenkező Ítéletet; mikor a második tárgyalásnál becsatolt okiratok, felp. igazságát s alperesek roszhiszemüségét, a betáblázások eredeti semmiségét még kézzel foghatóbban bizonyítják. A Hétszem. táblai Ítélet annak idejében szinte közöltetni fog. Sz. János. Kúriai ítéletek. Magánjogi iigyekbec. A kir. it. táblán. 38. Sooky Andornő, Höppner Paulinának — Csörfóly Imre és Viktor József mint néh. Höppner Lászlónak két házasságból származol t kiskorú gyermekei gyámjai e.néh. Höppner Venczel hagyatéka felosztása iránt indított Írásbeli perében i tél te tett: A balasa-gyarmati gyógytár iránt indított keresetlevélhez B. a- csatolt vételi szerződés, nyíltan Höppner Venczel vevő nevére szólván, és ezt a most nevezett mint tulajdonát Gr. a. szerint el is adván, sőt azon körülmény, hogy a kérdéses gyógytár Höppner Venczel által vásároltatott,a fentebbi okmányokon kívül alperesek által is beismertetvén, — az pedig, hogy az az apjával együtt lakó Höppner László által kezeltetett, és hogy annak vételi árába fizetéssel is járult, és végre, hogy a helytartótanácshoz saját neve alatt benyújtott kérvénye következtében, az realjogunak kijelentetett, egyéb bizonyíték hiányában a tulajdoni jognak Höppner Lászlóra lett átruházására, annál kevésbé elegendő, mivel alperesek a kereseti ezen gyógytárnak Höppner László részére történt átadását, nem igazolták, és e szerint a többször etnlitett gyógytár vevő Höppner Venczel tulajdona maradt — niely ekkénts illetőleg annak eladási ára 16000 frtban nevezett Höppner Venczel hagyatéka tömegéhez tartozónak lenni kimondatik, minthogy pedig az azoti fekvő adósság egyedül a tulajdonost terhelheti, és a felek kölcsönös elismerése szerint a vételi árból még 8904 frt fizetetten lenne, ezen egész összeg is a gyógytár tulajdonosául kimondott Höppner Venczel hagyatékára rovatik, és e tekintetben az e. b. Ítélet megváltoztatik: mily tartozások terhelik még Höppner Venczel hagyatékát ezen 8904 frton kivül, tekiutve, hogy az 1-ső sz. a. kötlevél által Höppner Venczel a Szabó Erzsébettől felkölcsönözött 2000 pengő vagy 2100 frt o. é. visszafizetésére határozottan magát kötelezte, valamint a Sveda Antaltól felkölcsönzött 2100 frt o. é. tartozását — a felp. által felmutatott L. a. irata szerint Höppner Venczel, ha azt életében ki nem fizetné — hagyatéki tömegéből kifizettetni rendelte — ezen tartozások tehát ez okokból szinte a nevezett hagyatéki tömeg terhére felrovatnak, és e tekintetben az első birósági ítélet helybenhagyatik, —minthogy továbbá felperes által sem vonatott kétségbe, miként Höppner László, a hagyatékhoz tartozónak ítélt gyógytár vételi árára fizetéseket teljesített, sőt a felp. által felmutatott C a. szerint maga Höppner Venczel ezen fizetéseket 10680 vfrtra teszi, felp. pedig azt, hogy Höppner László a fentkitett