Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 46. szám

183 tudva — hamis bizonylat alapján, miért tábláztatott be a valódi tulajdonos értesítése nélkül? titkon, egyedül a gyenge elméjű Vozáry Imrét értesitvén, — ki a per folytán 1. NB. a. is beismeri, hogy az álváltók csak felperesnek a vételtőli elrettentésére állíttattak ki, s hogy ily színleges jó akarat ürügye alatt tőle kicsalt váltókra gyógyszertára eladási árából is több ezer forintot fizetett ki. — Ezeknél fogva kéri felp. az 1840: XXI. t. cz. 17. §. szerint az alap nélkül, helytelenül, sőt hamisan történtbetáblázásokat kitörültetni. Ezután a megyei töFVszék 18G5. j a n. 31-én! 309. sz. a. azt Ítélte, hogy mint előbb, alperesek helytelenül betáblázott követeléseik az 1840: XXI. t. cz. szerint vitt betáblázási könyvből kitörlendők. Előbbi Ítéleti indokhoz adván azt, hogy a becsatolt okiratok, s egybehangzó ítéletek szerint, rendes telekkönyv nem volt, s hogy csak 1840: XXI. t. cz. szerinti betáblázási könyvek vezettettek, s az 1850. jan. 14-iki Geringer-féle telekkönyv e megyében életbe nem lépett, s hogy alperesek követelése betáblázása előtt, közjegyző előtt felperes birtokába is átadatván a házas telek, s ezen alapon a kii*, tábla is 1862. nov. 18-án 4479. sz. a. jogerőre emelkedett Ítélettel a vételt s birtokot törvényesnek mondotta ki. Alperesek fe 1 eb b e zés e folytán a kir. it. tábla következőleg ítélt: „Jóllehet a mindkét fél által előmutatott okiratokból az látszik, hogy M.-Szigethen 1860. évben, midőn felperes a kérdés alatti házat Vozáry Imrétől megvette, a fekvő javak tulajdon jogának átruházása nem a törvény által oly helyeken, hol a telek- j könyvek még behozva nincsenek, megkívánt bevallás által történt, hanem a birtok átruházása tettleges átadás által érvényesíttetett, miután azonban felperes azt, hogy ama háznak birtokába birósági átadás által lépett volna, ki nem mutatta, a cs. kir. közjegyző által teljesített átadás pedig azért, mivel ilynemű cselekvénynek teljesítése a cs. kir. közjegyzők hatáskörébe nem tartozott, és mert az átadást teljesítő közjegyző erre a bíróságtól kiküldetést nem nyert, érvényesen véghez vitt átadásnak nem tekintethetik; ennélfogva a kérdés alatti ház a kitörültetni kért betáblázások idejekor felp. birtokába átmentnek nem tartathatván, ama betáblázások a háznak korábbi tulajdonossá Vozáry Imre ellen jogszerűen tétethettek, ugyanazért alperesek felebbezésének hely adatván, a felebbezett, ítélet megváltoztatik, felperes kitáblázási kérelmétől a perköltségek megszüntetése mellett elmozdittatik sat. Sz. János. (Vége következik.) Jogeset. A tanúvallomások bizonyerejének mérlegezése. Epstein Gyula, Faragó Károly e. 1862. jul. 1 l-én 28398. sz. a. Pestvárosához beadott keresetében előadja, hogy Faragó Károly az A. a. számla szerint a részére kiszolgáltatott lisztáruk fejében 402 frt 30 krral adósa maradt, melyet f. év jun. 10-ig lefizetni tartozott volna, mit nemcsak hogy nem teljesített, hanem a jelen kereset iránt megindított sommás keresetet a jul. 9-én tartott tárgyaláskor — azon oknál fogva szállitatá le, s 4 frt perköltségben rnarasztaltatott felp., mivel a követelési összeg a 200 frtot felülmulta. Felp. követelése igazolására a 0. a. okiraton kivül Viszkocsil Ferencz és Laufer Simon tanúit kihallgattatni, és ezek vallomásai alapján alperest a kereseti összeg és ennek, tekintettel az 1840: XVI. t. cz. 56. §-ára, a f. évi jul. 10-től járó 6°/0 kamatiban és a perköltségekben elmarasztaltatni kéri. Ellenbeszéd. Alp. felperest sohasem ismerte, az állítólagos liszt szállítást felperesnél sohasem rendelte meg, sem tőle soha liszt szállítási számlát nem kapott, ugyan annyi mennyiségű lisztet Schön Lipóttól kapott, kinél 48 zsák lisztet rendelt, de a megrendelt menyiségből csak 24 zsák lisztet kapott, és a többit mostanáig várja; arra, hogy felperesnél mi rendelést sem tett, főhitét letenni kész. De magának, Schön Lipótnak sem állhatna meg alp. e. követelése, mert szóbeli egyezésük szerint a második szállítmány átvételekor lett volna alp. köteles azelső szállítmány árát kifizetni, s miután ezen szóbeli kötelezettségnek eleget nem tett, azzal alperesnek nem hasznot, de valósággal kárt okozott. A hivatkozott tanuk mint felperesnél szolgálatban levők s érdekeltek, ki nem hallgattathatnak. V á 1 as z. Valótlan azon állítás, hogy a liszt nem egyenesen felperestől, hanem Schöntől vétetett, miután ez utóbbit felp. nem is ismeri. A felajánlott főeskünek helye nemiehet, miután az ügy igazolása tanuk által ajánltatik, kik ellen a tett kifogás azért is alaptalan, mert azok egyike sem áll felp. szolgálatában. Különben alp. a C. a. okmányt kétségbe nem vonta, sigy tartozását hallgatólag beismerte. Viszon válasz. Jelen ügy alapját e két kérdés képezi. 1-ső, hogy a liszt szállítást rendelté é alp. és 2-ik, mily feltétel mellett történt a szállítás; az elsőt magok a tanuk nem állítják, a másodikat semmikép sem igazolja felp. már pedig minden szállításnál vagy hitel vagy készpénz tételeztetik fel. Egyébiránt kéri Schön Lipótot kihallgattatni. A fel és alp. tanuk kihallgatása után Pest város t ö rv s z ék e által 1S63. jan. 5 53486. sz. a. hozott ítélettel alp. a kereseti 402 írt liszt ár, ennek 1862. jul. 10-től járó 6°/0 kamatai és 29 frt 39 krt mérsékelt perköltségben elmarasztaltatott. Indokok: Alp. tagadja ugyan, hogy felperesnél lisztet rendelt, hogy azt felperestől kapott, és hogy felperesnek kit nem is ismer, liszt árával tartoznék, és azt állítja, hogy a keresetben kitett liszt mennyiségét ő nem felperestől, hanem Schön Lipóttól kapta, de annak árával Schön Lipótnak nem adóssá, mert ez a köztök megállapított szállítási feltételnek nem tett eleget;— miután azonban Viszkocsil Ferencz felp. tanú hit alatt állítja, hogy ő a mult évi jun. vagy jul. hónapban felperestől alpereshez egy vasárnapi napon négy zsák, másnap pedig 20 zsák lisztet szállított és ezen tanú által szállított mennyiség és a szállítási vasárnapi és hétfői napok a keresetben kitett mennyiséggel és napokkal tökéletes öszhangzásbn lennének, a tanú által állított szállítási hónapnak a keresetben kijelölt hónaptóli eltérése pedig a tanú feledékenységének lenne tulajdonítandó; miután továbbá Laufer Simon szinte hit alatt arról tanúskodnék, hogy ő alperest a felperestől kapott liszt mennyiség árának megfizetésére felszólítván, ezt alp. ugy alpere-nek neje is egy pár nap múlva felperesnek megfizetni ígérték ; alp. tanú Schön Lipót végre azt állítaná, hogy tőle alp. lisztet nem kapott, hanem ő alp. által arra volt felkérve, hogy részére hengermalmi négy zsák lisztet rendeljen, a mit ő alp. részére mégis tett, ezek szerint az, hogy alp. felperestől hengermalmi lisztet kapott és ennek árát megfizetni ígérte, a három tanú tanuzásával kellőleg igazolva levén, miután alp. abbeli állítását, hogy a lisztet nem felperestől, hanem Schön Lipóttól vette, ezen tanú vallomása megdöntenéés a követelt ár ellen kifogást nem