Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 42. szám

168 ződést, a 2/. a. végrendeletet hagyta hátra, miből világosan kitűnik, hogy kérelmező a k érdéses ház és */» telekre kizárólagos öröklési joggal nem bir, mivel Gál Tódor ezen végrendelet 2. pontjában őt csak feltételesen nevezte általános örökösének, hogy ha t. i. férjhez nem megy, minthogy férjhez menetele esetére a ház és '/4 telek reájuk mint testvéreire száll, tartozván ők az özvegynek 600 frtot mint ennek hozományát kifizetni. Mely végrendeletbeli joguk és kötelességük be is állt, ezen jogukról le nem mondtak, s kötelességüknek eleget tenni akarnak, miután a 3/. a. anyakönyvi kivonat szerint az özvegy Marzsinyán Mitruhoz férjhez ment. így az ő nevére az átíratás feltétlenül elrendelhető nem volt. De a törvénynél fogva sembirMocz Juonnaa kérdéses hagyatékra kizárólagos örökösödési joggal, mert az örökhagyó Grál Tódor 1861. júniusban és igy az optkv. hatályban léte alatt halálozván meg, ennek 1253. §. értelmében örökszerződés által a házastárs végrendelkezési jogáról egészen lenem mondhat, hanem egy tiszta negyed rész mindig szabad rendelkezésre fenhagyandó, és ha az örökhagyó arról nem rendelkezett is, az még sem a szerződéses örökösre, bár az egész hagyaték neki igértetett volna is, hanem a törvényes örökösökre száll, tehát a jelen esetben nekik a kereseti ingatlanok tiszta 1/l részéhez öröklési joguk van, meit kérelmezőnő a telekkönyvi pátens 56. §. b. ésc. pontjainak sem tett eleget, — és egyáltalában nem mutatta ki a nevére Írandó föld ugyanazonosságát. Mindezeknél fogva a panaszos végzés megsemmisítése mellett kimondatni kérik, hogy a kérdésben forgó hagyatéknak átíratása a rendes per nton megvitatandó öröklési jogkérdés kimenetelétől tétessék függővé. A kir. Uélő táblán végeztelett: „Özv. Grál Tódorné által Aradmegye törvszékéhez mint telekkönyvi hatósághoz benyújtott £*, sz- körlevelében birtokbizonyitvány nem is kéretvén, de különben is ennek kiállitásába a megyei törvszék telekkönyvhatósági minőségben jogszerűen nem bocsátkozhatván, s ezen felül a szóban forgó birtokbizonyitvány már csak azért is, mivel az néh. Gál Tódor — kérvényileg is felemiitett testvéreinek, mint oldalagos örökösöknek meghallgatása nélkül rendeltetett kiadatni — meg nem állhatván, a felfolyamod ványozás alá vont e. b. végzésnek azon része, mely szerint özv. Gál Tódorné férje utáni örökségi jogának megállapításával a birtokbizonyitvány kiállítása lett elhatározva, megsemmisíttetik, az átíratást rendelő pontjában pedig, miután az örökségképpen igényelt fekvőségek telekkönyvi bejegyzése csak az illetékes bíróság által kiadott és jogérvényre emelkedett birtokbizonyitvány, vagy jogérvényes Ítélet alapján foghatna helyet, ilyes okirat azonban az átíratást szorgalmazó kérvénynyel fel nem mutattatott, ugyanezen neheztelt végzés megváltoztatván, sem a tulajdoni jog bekeblezésének, sem az előjegyzésnek hely nem adatik, és az iratok további kellő intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." {1865, avg. 31-én 11113. P. sz. a. Elő.: Monaszterli ktb.) Ezen kir. táblai végzés e. Mocz Juonna a következő okokból felfolyamodott; mert a 8/. a. kétoldalú házassági szerződés szerint a kérdéses ház és V4 kültelek folyamodónőre még neh. férje életében reá szállott, és miután az 1 . és 4/. a. okiratokkal a kérdéses házhoz és V4 külállományi földhöz folyamodónő néh. férjének kétségtelen tulajdoni joga igazolva van, e szerint a telekk.rend. 120 §. c) d) pontja értelmében a telekkönyvi hatóság a kérdéses fekvöségeket, minden örökségi bizonyítvány nélkül is folyamodónőre, mint néh. férje törvényes jogutódjára jogosan átírhatta, s e tekintetben folyamodónő néh. férje testvérei meghallgatásának szükségessége azért nem foroghat fenn, mivel a fentebb megjelelt birtokok a hivatkozott okmányok tartalmával szemközt néh. férje hagyatékát soha sem képezték, de általában néh. férje vagyonához a testvéreknek — teljes kielégittetésök következtében — semmi örökségi igényük nincs : mert az esetben is, ha a kir. tábla az átíratás alapjául vett közhitelű okmányok valód iságának a felfolyamodók meghallgatása melletti constatirozását szükségesnek tekintette volna, még akkor is legfölebb az e részben fenforgó kérdés folytatólagos tárgyalása lett volna elrendelendő, nem pedig feltétlenül megsemmisítendő; kéri ezek alapján aze. b. végzést megerősíttetni. A kir. Ilélszem. táblán halároztatott: „A kir. it. táblának végzése az abban kifejtett okoknál fogva jóváhagyatik, és az iratok törvszerü intézkedés végett az ugyan ezeket felterjesztette telekkönyvi hatósághoz visszaküldetnek." (1866. márt. 24. 1160. P.sz.aJ Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. it. táblán. 35. Oroszi Tamás és Oroszi Veronika házastársaknak — néh. Schleisz Mihály örökösei és több érdektársai elleni rendes szóbeli perében i t é 1 te t e 11: Noha ugyan a szóban forgó ház a néh. Schleisz Mihály hagyatéka felül készült leltárban is, mint örökhagyónak részbeni tulajdona fordul elő, mindazáltal, miután a leltárnak és a felperesileg beügyelt hiteles telekkönyvi kivonatnak összevetéséből világosan az derülne ki, hogy a leltározáskor nevezett örökhagyó utódjainak osztályos örökségbeli illetményeik hatóságilag pénzben határoztattak meg, sőt hogy a leltár maga az özvegy anyjuk ellenében is lett betábláztatva, s ez ellen az alperesek, bár azok közül némelyek már akkori időben nagykorúnak valának, eddigelő soha fel nem szólaltak, miután továbbá e szerint néh. Schleisz Mihály örököseinek nem ugyan a kérdésben lévő házhoz, hanem a mennyiben még ki nem elégíttetett volna, csupán a hatóság által megállapított pénzbeli örökségi jutalékhoz lehetvén joguk, néh. Schleisz Mihály özvegye az imént érintett háznak férje nevén álló részét is felpereseknek jogérvényesen eladhatta, mindezeknél fogva az eljáró városi törvényszék Ítéletének megváltoztatásával alperesek által törvényes vétel utján megszerzett, s ezen per tárgyát képező házrésznek az 1845. év óta annak szakadatlan, egyszersmind háborítatlan birtokában lévő felperes hitvesek nevükrei telekkönyvi átíratását tűrni köteleztetnek, s a perköltségek az ítéletek különbözősége okából kölcsönösen megszüntetvén, s a periratok további sat. (1866. febr. 19-én 1035. sz. a. Előadó: Monaszterli ktb.) Hivatalos tudnivalók A főmlt. Hétszem. táblán a II. tanácsban jun. 1-én s a köv. ! napokon előadatnak : Égető Márt. utáni hagyatéki ügy. Igne v1 Kordis Tógyer utáni hagyatéki ügy. Dux Lipót — Alruássy Gej deon hagyatéka e. perében 1000 frtnyi előpénz kétszerege iránt 1 Stern Bernárd — Száraz Ant. e. végrehajtás. Elő: Gedeon ktb. 1 Cserebó Laj. — Bucsy Ist. s többek e. zálogváltás Hrabje szül. [ Nóvák Anna telekkönyvi ügye. Hara Józs. — Szabó Ján. e. végreI hajtás. Anderle szül. Zaboj Rozália — Kuharek Pál e végrehajtás. I Hoffmann Márk — Bodor Ján. s többek e. adósság. Biringer Sá1 muel úgyis mint kiskorú gyermekei term. és törv. gyámja — Kalmár György e. kártalanítás. Takács Lajos — Flier István c. előbbi állapotba visszahelyezés. Martinka János — Kornis József e. hagyaték kiadása. Elő : Haris ktb. felelős szerkesztő es kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Kyomalolt l'vsten, 1Ü0U. Kocsi Sándor áltat. (érkiw!j,~Ga~li)óc:y és Kocsi nyomdájában.) Ual-piaa és al-4**Btrr