Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 38. szám

150 férfiak igénybevétele is czéloztatik; de kérdés, lesznek-e számosabban szakértük, kik hajlandók ily alárendelt szerepet vállalni; és ha lesznek, kik tán a napi dijak érdekéből vállalkoznak, mi siker várható a szaktudomány érclekében jelenlétüktől, ha a tényleges munkálat kivülök, a bizottmányok tagjai által fog létesitetni? A szaktudomány oly befolyásoknak, oly idegen tnlnyomóságnak lenne a bizottmányokban alárendelve, mely annak kellő érvényesithetését alig engedheti meg. És ily helyzetben valódi szakférfiak engedhetik-e magokat azonositatni a nemzet előtt a nem szakértőkkel; vállalhatnak-e felelősér get azokkal együttesen oly munkálatokért és szervezési eredményekért, melyek más s nem a tudomány befolyása alatt keletkeztek ? Ugyan ily hátrányoknak van a bizottmányi eljárásban kitéve a gyorsaság kelléke is, melyet pedig zilált jogállapotainkban, a codificatióra nézve, átalánosan a legégetőbb szükségü kelléknek kell tekintenünk. És mikép fog a képviselőház megbízottjai által ezen szükség kielégitetni ? Azok mini érintettük fő — s ezek albizottmányokra, s előadókra fognak feloszolni. A közösen megalapitott irányelvek alkalmazása, részletes kidolgozása az albizottmányok s az előadók közt fog megoszlani. Az előadók az albizottmányoknak fognak előterjesztéseket tenni; s ezek azután a főbizottmányokhoz küldetnek; mig végre az alsó ház plénuma elébe kerülnek. Mily complikált, mily tekervényes eljárás! Egy pillanatra láthat ni, mikép e mellett a gyors működés és siker lehetetlenné tétetik. És mi lesz ily munkálatból, miganynyi retortákon keresztül végre az alsóház vizsgálatán is keresztül mehetend! És ez a régi deputationalis eljáráson alapuló bizottmányi rendszer hivatása — moly a mily kevéssé képes a szakképesség igényeit Kielégíteni: épen oly kevéssé képes a gyorsaság érdekcinek is megfelelni Nem szeretnénk azonban félreértetni. Nem akartuk azt állítani, mintha bizottmányi utón nem lehetne, vagy semmi jót sem lehetne codifícálni; mert ezt előbbi törvényhozásunk történelme megczálblná. Csak azt vitatjuk, mikép a bizottmányi mechanismus nem képes többé akkép működni, hogy a jelen kor szükségeit s igényeit kikielégithetné. Az haszonnal járhatott évtizedek előtt, midőn a codificalió sürgőssége nem volt oly égető, midőn az csak egyes, nem nagy térjemji tárgyakra terjedett , midőn a tudomány igényei s a kritika fegyverei gyöngébbek, a nyilvánosság korlátoltabb sat. volt. De most, midőn a jogállapot összes viszonyai codificatió alá veendők, s midőn annak halogatása s nélkülözése majdnem elviselhetlenné vált, a régi szokásokon alapuló bizottmánjú eljárás többé kielégitőleg czélhoz nem vezethet. Korunkban, bizonyosan a legfontosb társalmi érdekek folytán, a régi bizottmányi eljárást mindenütt, az egyéni s egységes működésen, vagyis codificáláso n a I ap u l ó mechanismus váltotta fel. A legelőhaladottabb államokban egyesek bízatnak meg a rendszeres törvénykönyvek kidolgozásával. A legjelesb európai codexek egyes szakférfiak, kitűnőségek által készítettek. Ellenben a bizottmányok c o d i f i c a t i ó i r é s zvéte-mindenütt csak a kész codextervek felülvizsgálatára szorítkozik; melyet előbb a kormány által meghívott bizottmányok, s azután a parliament által választott küldöttségek gyakorolnak. És mint az átalános tapasztalat tanúsítja, csakis ez lehet a legkielégitőbb eljárás. EiTe~azön"bái]í szükségképi s mulKalatlan feltétel a felelős m i n i s t é r i u m rendszere. Mert csak egy miniszter, ki a felelőség terhét magára válalta, bizható meg azzal, hogy az egész országból a legtehetségesebb, a codificatióra legképesebb, legtapasztaltabb szakférfiakat kiszemelje, s a codificatiói munkálatra alkalmazza, s hogy azután e munkálatot akkép ellenőrizhesse, mikép a törvényhozatal mindennemű igényei lehető legjobban kielégj tcssenek. . — •-- És csak ez uton alakulhat a codificatiói munkálat kielégítővé. Mert a szaktudomány, melyet okvetlennül a leglényegesb kellékül el kell ismernünk, legbiztosabban csak ez uton lehet érvényesíthető; miután egy miniszter az ország összes szakférfiai között szabadon választhatván, de függetlensége és szinte kétségbe vonhatlan szak kitűnősége folytán a valódi képesség kiszemelhetésére legjobban is képesítetvén, sőt a szigorú s lelkiismeretes kiválasztásra felelőségériéi fogva kényszeritetvén is, — minden egyéb combinatiók közt legvalószínűbb, mikép a codificatió ez uton a legképesebb s legkitűnőbb szakértők kezei közé kerül end. Az ily lelkiismeretességgel s felelőséggel kiválasztott szakf rfiak, más közügyekkel figyelmüket megosztani nem kényszeritetvén, és kizárólagos munkásságuk tárgyául csak a codificatiót ismervén, természetes, mikép annak gyors, rövid idő alatti kidolgozására képesek lehetnek. Ékkép a lehető legnagyobb gyorsaság kelléke is elérhető; íőkép miután az illető miniszter a munkálat folytonos, és közvetlen ellenőrzése által, a munka gyorsítására kellő befolyást is gyakorolhat, sőt köteles is gyakorolni. Ezenkívül — a szaktudomány s gyorsaság kellő érvényesítése mellett — a nem bizottmányi, hanem egyéni működés, a munkálat együntetüség.'-re, az alapelvek következetes, mindenbi-n öszhangzó keresztülvitelére is a legüdvösb befolyást gyakorolja: mit az egységes, egyéni működés benső természete önmagától érthetővé s kézzelfoghatóvá tesz a nélkül, hogy bővebb igazolására szükség lenne. Midőn ezek szerint a művelt államok összes tapasztalataiként, a bizottmányi rendszer elhagyásával, az egyéni működésen alapuló codificatió a legbiztosabb, le^czélszerübb eljárási mechanismusnak nyilvánul; egyszersmind ennek létesithetésére a felelős miniszteri rendszer szükségessége is kétségbevonhatlnnul bebizonyult. Valóban nemcsak az előbbi czikjeinkben fejtegetett nagyfontosságú érdekek, hanem a codificatiónak mechanismusa is sürgősen köveleli ezen kormány rend-zer visszahozatalát. Es ha ezt el nem érhetjük, különösen a codificatió oly nagy szükségü gyorsításának hátráltatására egy ujabb forrás fog megnyílni, melyet hasztalan erőködnénk más utakon teljesen betölteni, vagy okait más körülményekben vagy tényezőkben keresni. Utóbbi tekintetben vissza kell azon bécsi vádakiit utasítanunk, melyek országgyűlésim k működésének lassúsága miatt emeltetnek, s melyek kétségtelenül a codificatiói eljárásra is kifognak terjesztetni. Nem a régi traditionalis szokások követése okozza azon lassúságot, hanem az, hogy törvényhozásunk kényszeritetik épen Lajtán túlról ezen szokások követésére, midőn 48-i törvényes kormányrendszerünk megtagadtatik, melynek éltető ereje s befolyása mellett, mint minden ügy, ugy a codificatió is gyorsan, sebesen haladhatna. Íme, a politikai tekinteteken kivül is, mily fontos, mily életbevágó érdekeink követelik a felelős miniszteri