Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 31. szám

Pest, 18R6. péntek april. 20. 31. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : A Codifícatió iránti kilátások. III. — Jog-eset. — Kiír. Ítéletek. A Codifícatió iránti kilátások. III. Ha a codifícatió szükségességét, és kivitelének esélyeit vitatjuk, lehetetlen, hogy annak ellenesei s ezek törekvései iránt is érdekelve ne legyünk. Ilyenek a conservativ — hűbéresek, kik mint emiitettük, a codificatiót nyíltan ellenzik, és pedig a históriai jog alapján. És ez csak tiszta következetesség, mert a conservativek mindenben a középkori institutiókon alapuló kiváltságos érdekeiket conservalni, részben a lehetőségig az uj társalmi rendszerbe visszacsempészni törekszenek, melyekkel minden gyökeresebb újítás, minden változtatás ellentétben áll. Ezt azonban nyíltan be vallani nem akarván, a históriai jog ürügyéhez folyamodnak, melyet pedig e téren többé conserválni nem lehet, mert már nem is létezik. A conservativek mindenütt ellenesei a codificatiónak ; mert a szabadelvű reform, gyökeres jogi átalakulás és a codifícatió mindenütt egy értelműek, hason jelentőségűek. A conservativ — hűbéresek pedig mindent, csak gyökeres reformot nem akarnak. A codificatiónak azon jelentősége a dolog természetében fekszik. Mert a codifícatió műtéteié nem eszközölhető a nélkül, hogy a régi jogrendszer szigorú vizsgálat alá vétessék. Mihelyt a codificálás szükségessége elismertetik s kimondatik, azonnal megalapitatik annak nélkülözhetlensége is, hogy a régi jogelvek és szabályok bonczkésalá vétessenek. És ez szükségkép azt idézi elő, hogy a régi elvek, melyek a társalom mai szükségeinek s érdekeinek többé meg nem felelnek, a tudomány s haladás szelleme előtt a kritikát ki nem állhatván, háttérbe szorulni kénytelenek. A kritikai vizsgálat a codificatiói működés lényeges elemét képezvén, annak segélyével csakhamar kitűnik a régi jogintézményeknek az előhaladott kor igényeivel való összeférhetlensége, s azért továbbrai fentarfhatlansága. Ennek pedig szükségkép további következménye az, hogy az elavult jogi törvények és szokások, ujaknak, az átalakult társalmi viszonyokat kielégítőknek helyt adni kénvtelenek. Midőn a codifícatió kritikája a régi jogrendszer elavultát, értéktelenitését kideríti; egyszersmind kimutatja, s tényleg előidézi azt is, hogy a régiek helyébe uj jogintézmények, uj jogrendszerek állitassanak, melyek a jelenlegi társalom szükségleteinek megfelelni képesek. És így előáll a szabadelvű jogrendszer, melynek elemeiül a hűbéri érdekek, az aristocratiai conservativ törekvések többé nem szolgálhatnak. Ez a codifícatió kifolyása, mert az csak a folytonos haladásban levő, tespedni nem képrs tudomány, s előre törekvő szellemiség segélyével eszközölhető. És ez a valódi oka, miért a hűbéres conservativek mindenütt ellenesei a codificatiónak, t. i. mert abban el nem hagyhatott feudális érdekeik s törekvéseik fentarthatásának legnagyobb veszélyét látják. A codifícatió ellenesei hazánkban Anglia példájára hivatkoznak, mely szerintük a codifícatió rendszerét határozottan ellenzi s teljesen elveti. Nem egyszer tapasztaltuk, sőt többször ki is mutattuk a tévedéseket, melyek nálunk Anglia intézményeire való hivatkozás körül előfordulni szoktak. Ezt kell tennünk a jelen kérdésnél is. Ha vannak, — szerintünk igen csekély számmal — intézmények, melyek a hasonlóságot eltűrik, akkor legfeljebb a közjog terén lehet Angliára hivatkoznunk. De ebből épen nem következik, hogy ily hasonlóság s ezokbóli reá hivatkozhatás a magánjog szempontjából is megengedhető legyen. E kettő közt lényeges különbségek forognak fenn. Az 1848-i reformok alapján nyert magánjogi kifejlődésünk a franczia jogi alakulást követte; mi az angol jogrendszerhezi hasonlóságot teljesen kizárja. Az a n g o 1 jelenlegi magán jogrendszer századokon keresztül nyúló változások s alakulások folytán keletkezett, az egyszerrei gyökeres rendszer reform teljes kizárásával. Ilyen volt a jogi alakulás hazánkban is, de csak 1847-ig. Mig azon jogrendszer, melylyel jelenleg birunk, az 1848-i törvényekben, egyszerrei gyökeres s teljes jog átalakulásból nyerte keletkeztét; mint történt ez az 1789-i nagyszerű elvek folytán Francziaországban is. A hűbériség szolgált, mint ki van mutatva, Angliában is a magán jog alapjául; mint szolgált nálunk is, kétségtelenül nem a conservativek akaratja ellenére. Angliában azonban az teljes erejében csak a XV. század végéig létezett; s már azon kortól kezdve folytonos, az ujabb kor szellemének s igényeinek megfelelő változtatások s javitások alá került; melyek a hűbériségen alapult birtok viszonyokat, rendelkezési jogot, öröködést, végrendelkezheté-i képességet lassankint egészen reformálták, a mai társalom szükségeinek szellemében. Az örökösödési jog, mely minden magán jogrendszerben, a legfontosb jogintézményül tekintendő, Angliában már II. Henrik korában kezdett hűbéri bilincsei közül kiszabadulni. Már akkor keletkezett egy parliamenti határozat, mely a nemesi ingatlan javak V3-dáról megeugedé a szabad végrendelkezhetést, a másik % mint rationabiles partes a gyermekekre s özvegyre maradván. Ez volt III. Ede alatt még jogszokás; utána azonban avégrendelkezhetési jog még tovább terjesztetett; és pedig előbb az ingatlan vagyon felére; VIII. Henrik alatt pedig az ősi jószágoknál ezek két harmadára, egyebeknél pedig az egész vagyonra; mindezeket a családon kivül eső idegenek szabadon örökölhetvén. A következő században e korlátok már csak egyes vidékekre szoritattak; mig III. Vilmos korában ezen kivételek is eltörültettek s a végrendelkezési szabadság teljesen érvényre emeltetett. Hason fokozatos uton eszk zöltettek Angliában a reformok az élők közti ingatlan elidegenítésekre nézve is. I. Henrik alatt megengedtetett a szerzett javak elide31