Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 13. szám

,iai 52 .4-1 iha-uM) bb'ul .fifWI sz. a. kelt végzésével visszautasította azon okból; mert csődnyitási végzés ellen a hitelezőknek törvényben alapuló jogorvoslatuk nincsen. Azonban időközben többeken kivül Pollák B. Auspitz S. e. biztosítási végrehajtásért folyamodott, melyet a tvszék decz. 2. 66,700. sz. a. elrendelt következő végzésével: „Miután Auspitz Simon pesti kereskedő e. f. e. 64,939. sz. a. megnyitott csőd ellen több hitelező által törvényes időben fel folyamodás adatott be, és ugyan ezen csőd nyitási végzés jogerőre nem emelkedvén, a mennyiben ezen folyamodás folytán ezen csőd nyitási végzés felsőbb bíróságilag megváltoztatnék, folyamodó Pol Iák B. és társa kereskedői czégnek a bentigazolt veszély alapján alperes A. Simon ellen elrendeltetvén, annak az id. törvk. szab. XI. fej. értelmében foganatosítására stb. A felfolyamodást visszautasító decz. 5-ki végzés kézbesitetvén, az ellen a visszautasítottak ismét felfolyamodtak — a következő okadatolással: A csőd elleni fel folyamodást annak idejében oly czélból adtuk át, hogy megszökött Auspitz S.e. követeléseinket lehetőleg csődön kivül biztosítsuk, és a tvszék a f. é. hozott 6 rendbeli biztosítási végzések indokolásában egyenesen arra h i v at k o z i k, h ogy az Auspitz Simon elleni csődöt elrendelő végzés, a beadott fel folyamodás folytán jogerőre még nem jutott, azaz más szavakkal, hogy az A. Fanni által beadott csőd nyitási kérvény feletti határozás a felsőbb bíróságra bízatott. Ha már most a tszék 6. egyforma biztosítási végzéseiben, — f. é. decz. 2-án maga beismerő, hogy fel folyamodásnak, a fel folyamodott végzés jogerejének elhalasztásával helye van, f. é. decz. 5-én az érintett felfolyamodásra ugyan e tvszék által hozott végzés, mely szerint csődmegnyitási végzések elleni jogorvoslatoknak helye nem volna, csak az által magyarázható ellenmondást tartahnaz, hogy a f. é. decz. 5-ről kelt 66,698. sz. végzés mássenatus előtt hozatott, mint azon decz. 2-án hozott biztosítási végzés. Ha pedig egy s ugyanazon jogkérdésben két különböző, jogtudó birákból álló senatus, különböző, sőt homlokegyenest ellenkező határozatot hoz, okvetlen szükséges, hogy ily jogkérdést felsőbb bíróság döntsön el. — A felfolyarnodott végzés tehát annál kevésbé állhat meg, minthogy már a fenforgó körülményekből szembetűnő bizonyossággal kitűnik, hogy a törvényszéknél ezen kérdéses jogeset felett egy s ugyanazon körülmény iránt egészen különböző vélemények nyilvánultak. — De eltekintve ettől, a törvényből sem indokolható a felfolyamodott végzésben kimondott e. b. nézet. Csődtörvényünkben sehol nem találunk kivételt azon általános jogszabály alól, mikép mindenki, ki magát az e. b. határozat által sértve érzi, a felsőbb bíróhoz folyamodhatik. Miután már most a magyar csődtörvényben ily kivétel határozottan kimondva nincs, kell, hogy — ha csak magának a törvénynek érvényességét és hatályosságát nem akarjak kétségbe vonni, a felfolya-1 modás jogorvoslatának hely adassék akkor, midőn törvény ellenes birói határozat hozatik. Hogy pedig a felfolyarnodott csőd nyitási végzés a törvényes határozatokkal ellenkezésben van, a 66,698. sz. felfolyamodásunkban kimutattuk. — És hogy a fel folyamodásban kifejtett nézetünket a váltó feltörvszék mindig osztotta, és a csőd nyitási végzések elleni felfolyamodásoknak igen is helyet ád, —• kimutatják többek között az 1845: 1447. sz. a.— 1845: 21J. sz. a. — 1845: 1487. sz. a. — 1846: 84. sz. a. váltó feltörvszéki itéleiek stb. stb. Erre a felfolyamodás felterjesztése folytán, a k i r. v. feltörvényszék következőleg határozott: „Sz. k. Pest város törvényszékének (decz. 5. 66,698. sz. a.) végzése, — tekintve: hogy egy megszökött, tehát a fizetési képtelenség gyanújával már ennélfogva terhelt közadós vagyonára, az összes hitelezők érdekében s ezeknek a törvény által meghatározott sorrendbenkielégithetése czéljából elrendelt csőd ellen, egyes hitelezőket perorvoslati jog már a dolog természeténél fogva meg nem i Uetheti, — helyben hagyatik.-4 (1864. decz. 20. 5498. sz. a.) Természetes, mikép nagy érdekeltséggel várjuk a Hétszemélyes tábla legfelsőbb határozatát ez ügyben, melyben az első végzések a törvéuy világos tartalmával ellentétben lenni mutatkoznak, míg ezek egy igen feltűnő elvet is fejeztek ki, mely t. i a csőd elrendelésének alapjául a puszta gyanút is elfogadhatóvá teszi. Jogeset Tulajdoni kereset s telekkönyv kiigazítása. Littke Lőrincz Baranya megye telekkönyvi tanácsához 1858. nov. 26-kán benyújtott keresetében előadja, miszerint a ligeti 2. sz. t. j. k. 184. h. r. sz. a. Bárány Hermina és Matild tulajdonául telekkönyvezett 209 1/l hold erdőt és 5 hold legelőt, mely 1852-ben Graál Ferdinándtól több hitelező részére lefoglaltatott, miután Graál Alajos, ki a birtokra támasztott igény keresetétől jogerejü ítéletekkel elüttetett — a D.-től H.-ig csatolt végrehajtási jelentések szerint birói zálogként megvette, s az birtokába bíróilag át is adatott. Minthogy pedig az 1852. nov. 29-iki ny. par. 24. §. szerinti határidő alatt ezen birói zálog viszszaváltására semmi lépés sem tétetett, a visszaváltási jog elenyészvén, az említett erdő és legelő tulajdonává vált; mégis Gál Alajos, ki igényétől a fentebbiek szerint elüttetett, a kérdéses erdőt és legelőt Bárány Pál kiskorú Hermina és Matild leányainak eladta, és ezek által a birtokból erőszakosan kivettetett. Ellenük birtokháboritási pert indított ugyan, de helytelen védelem miatt a keresettől elüttetett; mégis ez a pprtás 631. §-a értelmében nem gátolja, hogy erősebb tulajdoni jogát érvényesítse. Kéri Bárány Pált, mint kisk. leányai term. és törv. képviselőjét megidéztetni, Tóth János, SeyFerencz özv. Szauzer Borbála, özv. Losch Józsefnő szavatosokat, és Grál Ferdinándot a tárgyalás határidejéről értesíteni, és szóbeli tárgyalás után itéletileg kimondani, hogy a ligeti 2 sz. t. j. k. 184. h. r. sz. a. 2u9'/4 h. erdő és 5 h. legelő tulajdoni joggal felperest illeti, ekként a telekkönyvet kiigazítani, s alperest a perköltségekben marasztalni. Bárány Pál Gaál Alajost, kitől a ligeti birtokot örök áron megvette, mint szavatost, beidéztetni kéri. Alperesek előadják: hogy a keresetlevélben emiitett birtokháboritás iránti perben hozott e. b. s főtörv. széki végzésekből kitűnik, hogy felp. az 1852. nov. 29. ny. par. 24. §-ban kitűzött visszaváltási idő alatt a kereseti birtoknak nem volt birtokában, s igy ellene a visszaváltás miatt nem volt szükség pert indítani. Alperesnek birói birtokba vezettetése 3. sz. a. végrehajtási okirat szerint 1854. évi jan. 30-án történt, mit felp. 4. sz. a. felebbezésében is beismer, s ezen birtokbaiktatás a legfőbb torvszék 5. sz. a. határozatával joghatályunak nyilváníttatott. A visszaváltási kereset meg nem indítása miatt te-