Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 10. szám

41 sére nézve az 1859 nov. 22. 2005 sz. a. felvett jkönyv, mely szerint a vevő csak a késedelmi kamatokat fizetni tartozik — határozó levén — a felfolyamodással összekötött semmiségi panasznak visszautasításával a törvszéki végzés helybehagyatik. (1863 oct. 13 2615 P. sz. a.) Felp. a kir. Tábla ezen végzése ellen is felfolyamodott, mert nem való a folyamodása visszautasításául felhívott azon indok, hogy felp. s a kiskorúak képviselői a papirmalom árverezésének, az eljáró biróság általi helybenhagyatását szorgalmazták, és hogy ezen járásbíróság 2114/1858 sz. a. végzése jogerőre emelkedett volna; minthogy a főgyámi engedély nem a csaczai járásbíróságnál, hanem a főgyámi bíróságnál szorgalmaztatott, — a járásbíróság pedig a helyett, hogy az iratokat felteriesztette volna, törvénytelenül önhatalmilag intézkedett, ugyanezért mind az árverés, mind annak törvénytelenül történt helybenhagyása semmis, minthogy az ingatlan árvabirtok eladhatására az 1863 febr. 15-én kelt ny. par. 81 §-a értelmében csak a mtörvszék adhatott engedélyt s helybenhagyást; mert végre a törvénytelenül megállapított árverési feltételeket sem tartották meg a vevők, minthogy a vételár utáni 5°/0 kamatokat 1859 év helyett csak 1862-ben fizették le, kéri a kérdéses malomnak újbóli eladatását elrendeltetni. A kir. Hétszemélyes táblán határoztatott: A Tek. kir. ítélő Táblának végzése annak indokaiból helybenhagyatik. (1864. szept. 15. 369 P. sz. a.) Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán 6. Arad város közönségének, Spitzer Izrael elleni pótlék adó iránti perében Ítéltetett: Alperes a C. a. szerződés 7-ik pontjában, az általa haszonbérbe vett vállalkozásból eredő minden bélyeg illeték, és adózásokat sajátjából megfizetni magát kötelezvén, ez alatt pedig a kereseti fogyasztási adó 20 százaléki pótlékja is értetődvén, és külömben is alperes azt, hogy a D. a. kivonatban felszámított 2440 folttal felperes városnak ugyan ezen százaléki pótlék czim alatt tartozik, a perben tagadásba nem vévén, alperes az eljáró törvényszék, és a tettes kir. itélö Tábla egybehangzó Ítéleteinek megváltoztatásával a kereseti 2440 frt adópótlék, és ezen összegnek a per kezdete, vagy is 1863 évi július 15 tői számitandó 6-% kamatjainak jelen Ítélet kézbesítésétől számitandó 15 napa. megfizetésében marasztatik; — a perköltségek azonban felperes város által ugyan kérve, de a perben felszámítva nemiévén; azok részére meg nem Ítéltethettek, a periratok sat. (1865. jan, 9. 18445 P. sz. a. Elő.: Gedeon.) A kir. itélő táblán. 30. Lindenbaum Lévinek, a magy. nemzeti színház elleni 45 frt 67 kr. s járulékai iránti perében ítéltetett: Felperes által a per során felhozottak, leszállított követelésére nézve is csak fél próbának vétethetvén, nékie, annak törvényes érvényre emelésére, a póthit oda ítéltetik, s ha ezen ítélet jogérvénye után 3-ad nap alatt a bíróságnál e végett jelentkezve, az azontúl kitűzendő határidőben megesküszik arra: „hogy az általa követelésbe vett czikkeket alperes nemzeti színháznak valósággal ki is szolgáltatta," akkoron alperes 25 frt 20 kr. o. é. tartozás s 6 frtra mérsékelt perköltségnek 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatti lefizetésére, ellenben, hogy ha az esküt a mondott időben le nem tenné, alperesnek a követelés alóli teljes felmentése mellett, felperes e felett ugyancsak 6 frtra megalapított perköltségeket a fenebbi idő és következések alatt alperes részére lefizetni köteleztetik ; alperesnek feltételes el marasztaltatása esetére kamat azért nem Ítéltetett, mert jelen számadásinak bizonyult ügyben kamatfizetésnek helye nem találtatott, melyekben az eljáró városi törvényszék ítélete megváltoztatván s illetőleg módosíttatván, jelen per további törvényes eljárás végett stb. (1864. deczember 20-án P. sz. a. Előadó: Nagy Sámuel. 31. Tury Ferencznek Szodoray Elek elleni 550 pft. haszonbéri tőke s j. iránti ügyében Ítéltetett: Felperes hallgatag maga beismeri, kihallgatott özvegy Ballá Károlyné saját tanújának vallomásával pedig törvényesen isigazolva van: hogy a kérdés alatti földterület melyet a felperes nevezett tanútól min t főhaszonbérlőtől alhaszonbérbe vett, és azután az alperesnek szintén kibérelt, ugyan csak nevezett tanú mint főhaszonbérlő által már 1856 évi november hó közepe táján és így a felperes és alperes közt létrejött A. alatti szerződés életbe léptetése napjával majdnem egy idejűleg visszavétetett, és ugyan az által másoknak ismét kibéreltetett, tekintve tehát miként felperes az által, hogy a kérdéses földnek nevezett tanú mint fő haszonbérlő általi visszavétele ellen nem csak fel nem szólalt, hanem annak mások haszonbérletébe lett bocsájtását is elnézte: egyszersmind a közte és annyiszor emiitett főhaszonbérlő között ugyanazon földre nézve létre jött szerződéstől is Önkényt elállott, e szerinti megszűntével pedig ennek az A. alatti szerződés is, és pedig annyival inkább, mivel felperes azt, hogy a kérdéses földért azon időről, melyre alperestől e per során a bért követeli,akár a főhaszonbérlőnek,akár másnak ő is bért fizetett avagy az rajta követeltetett volna,maga sem állítja: szintén megszűntnek lenne tekintendő, semmi törvényszerű alap sem létezik, melynél fogva alperest az általa nem bírt kérdéses földnek haszonbérében, főképpen pedig a felperes részére, ki azt a főhaszonbérlőnek önkényt visszabocsájtotta, és azért szintén mit sem fizetett, elmarasztani lehetne , a miért is felperes keresetétől elmozditatik, és a perköltségek kölcsönös megsíüntetése mellett az első birosági Ítélet ilyképen megváltoztatikstb. (1864. decz. 28-kán 5138. P sz. a. Előadó: Blaskovics.) 32. Ullein Ferencznek Gróf Apponyi Károly ellen Tolna megye törvényszéke előtt 1862 évi május 28-án 1721. sz. a. épületfa árában hátralévő 213 frt és járulékai iránt inditott rendes szóbeli perében ítéltetett: Alperes az által, hogy a 2. és 3. sz. nyugtákat becsatolta, a részint felperes által szállított ópületfák átvételét beismervén, s igy az A. a. számla ellen, az 1840 XVI. t. cz. 19. §. alapján tett nehézségei figyelmet nem érdemelvén, — miután felperes a. 4. 5. és 6. sz. a. eredetben is felmutatott számlákon látható aláírást sajátjának el nem ismeri — ehez képest, ha felperes pótesküt teend arra: hogy az A. alatti számlában 273 for. értékben kitett épületfa árából a kereseti követelés fejében, se felperes, se megbízottja alperestől vagy annak megbízottjától, 60 frtnál többet fel nem vett, — és hogy a 2. szám alatti számlát a felperes se maga alá nem irta, se más megbízottja által alá nem íratta, — az esetre alperes a felperesileg követelt 213 frtban és ennek 1862. évi május 28-tól járó 6% kamataiban és 27 frt. 48 kr. költségekben elmarasztatik. Tartozik tehát felperes jelen ítélet jogerőre emelkedése után 3 nap alatt az eskü letétele végett határidőt kérni, s azt a kitüzepdő határnapon le is tenni, ellenkező esetben alperes a kereset alól felmentetik, és felperes köteles leend alperes részére 11 frt.