Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 101. szám

A 21 szély fen nem foroghatott — A jogkifejlődés és szabadelvű társalmi haladás érdekeire egyik legveszélyesebb tényezőnek tekintethetik azon szabály, melynél fogva a b a j o r (art. 101), s brémai Codex (§. 137) a felségsértés nagy felelöségü fogalmát az alkotmány megváltoztatására is kiterjesztik. Hogy ezzel a hatalom s önkényműködésének mily határtalan tér nyittatik, könnyű belátni. És e jogveszélyen nem igen könnyit az, hogy a bajor s brémai Codexek e r ő s z a k o s változtatást feltételeznek, mert annak fogalma nagyon Í3 kiterjeszthető.1) Es mig a brémai legalább az alkotmány lényeges alkatrészeire szorítkozik; a bajor átalában az egész állam -szervezetről, alkotmányról szól, mi a legtágabb s legönkényszerűbb magyarázatot is megengedi, — Az alkotmány korszerű kifejlődésének ijesztő rémként fog útjában állani azon szigorú büntetés, melyet nevezett Codexek itt kitűztek ; a bajornál halál, a brémainál 25 évi bör'ön, csak magára ilynemű kísérletre is. — A portugalli uj Codex e veszélyt némileg enyhíti azzal, hogy felségsértést képező alkotmány felforgatásnak nem fogadja el, ha az alkotmánynak a társalmi kifejlődéshez irányzott javitása nem bűnös tettekkel czéloztatik, s különösen ha az iránt a honpolgárok csak felvilágositatni szándokoltatnak. Jogeset. (Vége). A közlött felperesi állításokra s fejtegetésekre alperes megjegyzi, hogy felperesnek a jelen keresetre vonatkozó előadásai birói figyelmen kivül hagyandók, s alperes mint az anyaperben, ugy most is tagadja, hogy alperesnek tartoznék, tagadja, hogy néki földvétel árával adóssá volna, s ekként tagadja perelhetőségét. A felp. kereset alaptalansága abból is kitűnik, hogy most már nem a kereseti 420 irtot, hanem valami földek visszaadatását, s ezek haszonvételét követeli vissza alperestől, miértis felperest elutasitfatni, s őtet keresetével, ha ilyennel birna, a törvény rendes útjára utasíttatni kéri. Ezekután Bihar megye törvszéke által 1864. aug. 8-án 529. sz. a Ítéltetett: Felp. a 420 frt vételár iránti keresetétől elmozdittatik, alp. ellenben tartozik a diószegi 221 tjkönyvben 3516, 4254, 4688, 5260, 5347, 5840. h. r. sz. a. földeket felperesnek birtokába visszabocsátani, mert felp. azt, hoi^y az úrbéri természetű egy negyed kültelkes földeknek külön a ház és beltelektől elválva lehető eladásához a szükséges hatósági engedély megadatott volna, mivel sem igazolja, sőt ellenkezőleg ilynemű engedélynek létezése mindkét peres fél részéről tagadtatik, s igy az eladási szerződés mint tiltott s nem szabados uton létrejött, nem létezőnek volt tekintendő, s ennélfogva felperest ezen szerződés alapján követolt420 frt vételár iránti keresetétől elmozdítani, s alperest a tanú vallomások szerint birtokában levő földeknek felp. tulajdonos birtokába leendő visszabocsátására kötelezni kellett. A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Kelt mint fent. Ezen Ítélet ellen alp. semmiségi panaszszal kapcsolatos felebbezést nyújtott be, mert jóllehet alp. felperestől földeket sohasem vett, mégis az Ítélet szerint földeknek kibocsátásában marasztaltatott, s annak daczára, hogy a perben előadta, mikép ő felperesnek sem a követelt föld árával, sem más egyébbel nem tartozik, mégis Ítéletileg olyasminek kiadására köteleztetett, mi birtokában nincs, de ha ezek alperes birtokában volnának is, felperes köte4) Sokkal nagyobb biztosságot nyújtana 1844-i Códex-tervünk azzal, hogy az alkotmány felforgatásának te'nyálladukára (420. §. e. p.) .fegyveres erővel való f e 11 á m a d á s t kiván — miután ez az önkényszerü magyarázat s kiterjesztés határait már nagyon szűkre szorítja. les lett volna ugy a földek azonosságát, mint azoknak részére lett eladatását bizonyítani, mit azonban nem tett, de felp. azt keresetében nem is kérelmezte, sat. A k i r. táblán ítéltetett : Felp. esedezése, helyesebben keresetében a kérdéses, állítólag alp. által birlalt földeknek visszaadatását nem kérelmezvén, s ekként ez, minthogy felp. kereseti kérelmének megváltoztatására a kir. táblának 1863.decz.4-én lm1 sz" feloldó határozata folytán nincs jogosítva — a jelenlegi per tárgyát nem képezhetvén, az e tekintetben a végső tárgyalás alkalmával tett kérelmével is ezúttal elutasittatik. Ennyiben az eljáró megyei törvényszék Ítélete megváltoztatván, a perköltségeknek kölcsönös megszüntetésére vonatkozó része pedig helyben, egvébkint pedig mint nem felebbezett érintetlenül hagyatván, az iratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1865. máj 29-én 6663 P. sz. a) Felpnő a kir. táblai ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt, mert a korábbi kir. táblai ítélet felp. kereset útját jelölvén ki, mégis ennek daczára felperesnőt keresetével csupán az okon mozdította el, mert ő a földek visszaadását nem követelte, s igy ezen ítélet felpnőt azon helyzetbe hozta, hogy sem földje ára ki nem fizettetik, sem a földeket daczára a két kedvező Ítéletnek vissza nem kapja, ellenben alp. azon szerencsében részesül, miszerint földeket véve, bár azok árát ki nem fízeté, s azokhoz semmi jogezimet kimutatni nem képes, azokat mégisháboritlanul használja, felperesnő pedig daczára, hogy azon földeket még férjével vette, árát kifizette, s azok nevére telekkönyveztettek, sőt adójukat mai napig is fizeti, mégis sem a pénzt érettük, sem földjeit alperestől vissza nem kapja, kéri a 420 frt vételárnak, vagy a földeknek időközi minden haszonvételével visszaadását elrendelni. Alp. ellenészrevételeiben megjegyzi, hogy minden ítélet alapjául a keresetlevél szolgál, mit felp. keresetében nem kér, az neki meg nem adathatik, a korábbi kir. táblai Ítélet a pernek tárgyát nem képezvén, felpnőt a végső tárgyalásnál beszőtt ujabb keresetével a kir. táblai Ítélet értelmében elkel lett mozdítani. Kéri a kir. táblai ítélet helyben hagyatását. A kir. Hétszem. táblán ítéltetett: „A kir. it. tábla ítéletének megváltoztatásával az eljáró megyei törvszék ítélete az abban felhozott indokokból oly hozzáadással, miként a lehető követelésnek érvényesítése külön per uton fen marad — helybenhagyatik, és az iratok további intézkedés végett illetőségükhöz viszaküldetnek." (1865. i ov. 14-én 17771. P. sz. a.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hét szem táblán. 57. Tüchler Salamonnak — Lahocsniczky Valér, Sándor, Antal, Miksa és István elleni 1441 frt iránti adóssági perében ítéltetett: Alperesek azt, hogy néh. atyjuk Lehosinczky József által 1844. márt. 28-án Obniski Miklóstól megvásárolt havai és polenai birtokok árából, a felperesileg követelésbe vett 1441. pfrt 38 kr. kifizetetlen maradt, — valamint ezen összegnek felperes részére lett átengedményeztetését is, a per során kétségbe nem vonván, a kereset ellenébe felhozott abbeli kifogásuk pedig, hogy az 1-ső sz a, 1844. jul. 30 án Obniski Zange Ludovika által kiállított nyugta szerint, a követelt 1441 pfrt 38 kr. a havai egyház részére 1009 vfrt 55