Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 100. szám

416 A talált vagyon jogtalan megtartása büntetti minőségének meghatározásában még a legújabb törvényhozások sem emelkedtek öezhangzón tiszta alapos nézetekre. A bajor azt ,idegen dolgok bűnös visszatartásának1 czime alatt egészen önálló szempontból tekinti s mérlegezi, elkülönözve mind a lopás, mind a sikkasztás vétségétől (art. 299), mi azon bűntett jogi természetének legjobban is megfelel. Ellenben a brémai, mint a régiebbek közül a p o r o s z (§. 226), h e s s e n i (art. 381), szász (291), b ade ni (§. 407), azt sikkasztásnak veszi (§. 418.) minek alapossága iránt e törvényhozás maga is elárulta kétségeit az által, hogy kétféle sikkasztást állitott fel. rá bizottak, és rá nem bizott dolgokét, s a találtak megtartását csak az utóbbi czime alatt állítja elő; mi pedig ellenmondást képez, mert sikkasztás csak rá bizott dolgok irányában követtethetik el. Midőn pedig ez szerint az sikkasztásnak nem tekinthető, mert e bűntettnél a reá bizás nem feltételeztetik ; másrészt lopásnak sem vehető, mert nem képez idegen birtokból való elvételtl2) Még némely különösebb esetekről kell megemlékeznünk. A brémai a h o 11 t e t e m sírbóli elidegenítését lopásnak veszi (399. §.), azonkívül más birtokából nem lopásnak hanem bűnös elsajátításnak (413. §.) mit a p o r o s z vallás elleni vétségül tünteti fel. Es pedig ha nem nyerészkedési szándékból teszi is. hanem p. o, tudományos czélokra, csakhogy ennél az 1 évi fogsághoz nem köt más következményt (413.) a porosz utánzásával (§. 137). A bajor a tulajdon kárositási vétségek közé sorolta azt is, mely a gázvezetési k é s z ü 1 e t e k r e vonatkozik (343. art.), mely alatt a gázvilágitási készületeket, hová a lámpák is tartoznak, nem akarta átalában benfoglaltatni. — E Codex a halak e 1i d e g e n i t é s é t valaki birtokából, jogköréből lopásnak, a tilos halfogást — occupatio — pedig halászati vétségnek veszi (art. 28!)). VIII. A vagyont megtámadó bünÖ3 tettek között még a következők kiemelendők. A sikkaszt á s tényálladéka körül az ujabb törvhozások alaposabbak, szabatosabbak. Mig a fran. Code és p o r o s z törvkönyv (225. §.) arra elégeli magát a tulajdonosnak, birtokosnak megkárosítását, annak okozott hátrányt; az ujabbak a b aj o r (art 293.) brémai (115. §) azonfelül a tudomány fejtegetésének megfelelőleg még nyerészkedési szándokot is követelnek —azon kitétellel: Sich oder einem Dritteu einen rechtswidrigen Vortheil zu verse haffen — mi a fentebbiekből egészen hiányzik.13)14) ll) Mint ez a bajor uj Codex indokaiban is alaposan kifejtetett. Motive z. art. 27. p. pag. 247. és z. art. 299. pag. 262. megjegyezvén azt is, mikép itt az akarat jogtalanságának, rosszaságának oly magas fokozata fenn nem forog mint amazoknál. — ÍS44 - i Codex-tervünk egy külön fejezetet szánt, 3 igy külön vette ugyan ; de még sem szabályozta teljesen önállólag ; mert a 315 — 316. §§-iban azt mondotta ki : hogy ezen vétség, a 295. tehát a lopási vétség körüli rendeletei alá esik, és csakugyan büntetését is a lopáshoz arányosítva határozta meg ; mi e fogalmakat összezavarja, s a bírót tévedésekre vezetheti. A bajor mindenesetre tökébtesb, inert nem viszonyította semmi tekintetben sem a lopás vagy sikkasztáshoz, s büntetését is egészen önállón mérlegezte. 13) A lényeges kellék — mi által különbözik a lopástól — természetesen, hogy az ingónak más birt jklásbóü jogtalan elvétele ne történjék, hanem annak birtokába jogosan jutott légyen. Ezt a brémai helyesen ezzel fejezi ki : ha a reábízott dolgot— mig a bajor ahhoz azt is hozzá tette: vagy ahhoz üzletvezetés folytán hozzájutott, mi alá soroltatik a negotiorum gestor is, a megbízás nélküli üzletvezető (M o t i v e d. b a y e r. II. 59.). mi szorosan oda nem tartozik. 14) 1844 - i Codcx-tervünknek a sikkasztásról! tanát legkevésbé sem találhatjuk kielégitőnek. Mellőzve a 309. §. felesleges szó halmazát, nagy, hiány t mutat fel azzal, mikép nemcsak nem feltételez haszonkereseti, nyerészkedési szándokot, mint az ujabb codiíicatiólc, sőt a tulajdonos kárára irányzott törekvést sem említi , mi pedig legalább még az 1851-i porosz törvényben is benfoglaltátik. Azonfelül a büntetés kimérést nem gyakorolja önállóan, hanem a tolvajláshoz alka mázza. Es a sikkasztás minden esetében csak magán panaszra enged vádemelést (313. §.) mi az ujabb codificatiókban ismeretlen, mert legfeljebb csak a rokonok, házastársak közti esetekben engednek ily kiniéletet a .sikkasztásnál is, miután arra több jogalap mint a lopásnál nem létezhet. A csalás bűnös tettei az ujabb Codexek áltat szinte vagyoni vétségnek vétetvén, mind az uj bajor, mind a brémai azt bevégzett bűntettnek veszi, ha az idegen vagyonra nézve a kárositás megtörtént valódilag, de tekintet nélkül arra, hogy az állandó vagy mulandó volt-e? a csaló az elnyert haszonnak birtokában megmaradt é vagy azt azonnal elvesztette-e ?'*) — a p or o s z különösen n y e r é s z k e d é s i szándékot követel (§. 241.) mi a gyakorlatban helytelennek mutatkozik, mert még a fogságtóli szabadulás czélzatát is oda soroljak. Aportugalli a csalási esetek között különösen kiemeli az áruk természete iránt előidézett csalódást is (art 381).1G)—Nagyobb a különbség a codificatiókban az által, mikép némelyek (porosz 241; würtemb. 351) szász art 281 nassani 385), a tényálladék kellékéül tűzték ki , hogy a hasznot kereső czél kivitelére eszközül szolgáló csalódásba vitel, az igazság megsértése bizonyos tényekre vonatkozzék ; mig mások (braunschw. 224. §. badeni 450. osztrák §. 197.) tekintet nélkül bizonyos tényekre magát az igazság sérelme által előidézett csalódásba vitelt elégelik. Az elsőnek kétségtelenül azon káros kifolyása van, mikép szerinte vétség tárgyául csak tettek, tehát csak azok vétel hetvén, melyek külérzék alá eső alappal birnak, nem pedig azok is, melyek bizonyos tulajdonok tettetésében, vallásos ámitásban sat. rejlenek ; természetes, mikép sok vád elutasitathatik, habár a jogérzületet nagy mértékben sérti is. Mind a melleit a bajor épen ugy, mint a brémai, mégis az elsőt követi, követelvén hogy: MittelsVorspiegelung falscher oder mittelsUnterdrückung wahrer Thatsachen — idéztessék elő a csalódásbahozatal (baj. art. 314. brém. § 444.) A bajor azzal enyhiti némileg e hiányt, mikép azon kellékhez még hozzá teszi: oder mittels Anwendung arglistig e r K u n s t g r i f f e — mi alá, mára küi érzékek alá szorosan nem eső C3alási eszközöket is vonhatni, és a mit a brémai el nem fogadott. — Mindkettő haladást tanusit pedig az által, hogy tájékozásul több egyes esetet megneveznek, melyek a c=alás tényeiül szolgálhatnak, p. o. visszaélés a vallással s vallásos cselekvényekkel, a balhiedelem s vakbuzgóság felhasználása, lélek idézés, kincsásás által, csuda gyógyitások sat. (316. art. baj.; 446 §. brém) 15) Motive des bayer. Strafg. z. art. 314. Motive des Strafg. für Bremen II. 393. A bajor indokokban megaláztatott, hogy a csalódásba vittet megkárosítandó jogügylet megkötésében bevégzett csilás még nem foglaltatik ; hogy a csalás eriteriuma nem a megkárosult s megcsalatott azonosságában, hanem a csalódásba vitel s megkárositás közti okszerű összefüggésben rejlik ; s hogy büntetti beszámításiak nincs helye, ha a csalódásbavitel szerződések kötésénél oly egyszerű valótlanságokban állanak, minők a hazug diosekedések, a dolog értékessége, a szerződő fél fizetési képessége iránti bizonyolások, csak azért, hogy a rendes nyeresség emeltessék, hitel vagy fizetési halasztás nyeressék sat. A szerződési viszonyok, melyek az üzlet világában napirendüek, és a hol az egymás feletti előny kivívása jóformán a forgalom természetéhez tartozik, a csalási bűntényre nézve külön tekintetek alá szoktak tétetni. A ^vürtembergi, nassani, hanoverai, szász, badeni a szerződési csalásokat mindig nem, vagy csak szelídebben büntetik; mig a braunsohwcigi, a/, uj hamburgi terjr a vád alá tételt csak az érdeklett keresetére engedik meg. így a brémai is —kivéve némely megkülönböztetett sulyosb eseteket, a feleletre vonást csak a megkárosult kenése tér e rendelteti el. lfi) 1844 -i Codex-tervünk mint a sikkasztásnál, ugy a csalásnál is téves s hiányos szempontokat követett. Nagy tévedése már az is, mikép a csalásnál a czélzatnak azt véteti, hogy mást valaminek cselekvésére vagy elhagyására álnokul reá vegyen (373. §.), holott ez a csalásnál csak az eszközt képezheti, melynek segélyével a csaló czéljához eljuthasson, mig a czélt egyedül az ön vagy egy más hasznának előállítása képezheti. — És ezzel összefüggésben hasonló nagy tévedése, midőn a 37a. §. szerint a csalás tényálladékát, nemcsak akkor feltételezi létezőnek, ha az hasznot keres, hanem akkor is, ha a csaló minden haszonkercsés nélkül tettét csak arra irányozta, hogy valakit megkárosítson, mi pedig a csalás bűntettét nem képezheti. Hasonlóan tévedése az, midőn a megcsalás alapjául szolgáló tévedés előidézésétől, az illetőnek ezen tévedésbeni megerősítését lényegesen megkülönbözteti s ez alapon utóbbira sokkal enyhébb büntetést is rendel alkalmaztatni 374. §.), miknek pedig jogalapja ugyanaz, s azért a codificatiókban is ugyau egynek s hason büntetés alá tartozónak vétetik. Különös az, mikép az csalásért is csak magán panaszra enged vádat emelhetni átalában, tekintet nélkül az, illetők vigzonyaira — minek jogalapját szint" fel nem találhatni.