Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 97. szám

405 gezni. Különösen a kir. Hétszem. táblai ítélet vádlott nejének vallomására mint bizonyítékra hivatkozik, mely vallomás bizonyiték ereje azonban igen gyengül az által, hogy vádlott neje vallomásaiban már a törvényszéki kihallgatást megelőzőleg is ingadozott, és hogy az bárgyú elméjűnek lenni mondatik; a meggyilkoltnak állított felismerése gyengittetik az által, hogy maga a meggyilkolt is azt valja, miszerint vádlottat csak termetéről és hangjáról ismerte fel, kinek képe feketére álczázva volt; és miután kétséges marad, váljon a meggyilkolt vádlottat felismertee, gyengül a meggyilkolt nejének vallomása, ki aztálliija, hogy a vádlottat a háznak padlásáról, tehát jóval nagyobb távolságról, mint a meggyilkolt a vádlotthoz volt, felismerte; a ruházatról vont gyanuok gyengesége a kir. itélő táblai Ítéletben ki van emelve. — A többiben hasonlítsa össze a fontolva olvasó, mi csak tanúságára szolgálhatand. — Végre igen érdekes volna tudni, váljon esküdtszék a jelen esetben a bűnöst kimondotta volna-e? Mit azonban előlegesen (a priori) megmondani, alig lehetne. Telekkönyvi kiigazítás. Ozv. Herczegué szül. Ilovszky Jozefa és érdektársai Herczeg Izrael és neje Friedmaiin Jozefa elleni 1862. márt. 29-én 541. sz. a. Nógrádmegye telekkönyvi törvszékéhez felszólamlás cziinén benyújtott kérvényükben előadják, hogy a b. gyarmati 616. sz. tjkvben jegyzett 603. sz. ház a helyszíneléskor hibásan íratott Herczeg Izrael és neje nevére, mert az néh. Herczeg Gábor és nejének Ilovszky Jozefának közös szerzeménye, tehát annak fele Ilovszky Jozefát, másik fele pedig Herczeg Gábor gyermekeit tulajdoni joggal illeti. A hibás telekkönyvezés most esvén tudomásokra, kérik alpereseket megidéztetni, s tárgyalás után a b. gyarmati 616. sz. tjkvben jegyzett 603. sz. a. házat fele részben tulajdoni joggal özv. Herczeg Gáborné szül. Ilovszky Jozefa, fele részben pedig Herczeg Gábor, Samu, Dávid, Zsuzsanna, Éva, néh. Herczeg Rozália gyermekei, néh. Herczeg Netti árvája és Herczeg Izrael n«vére egyenlő joggal, s Ilovszky Jozefa özvegyi haszoné]vezeti jogának megjegyzése mellett bekebelezni. A tárgyalásra felp. képviselőn kivül a jelzáloggal bíró hitelezők jelentek meg. Ezek közül: Ruttkay Mária tagadja felperesek tulajdoni jogát, őket igényükkel elutasitatni, és a kérdéses ház elárverezése iránt már folyamatban lévő végrehajtást folytattatni kérte. Deutsch A. és fia az igényt mint valótlant elvettetni s költségeit megítéltetni kériS t rei t z i n g er Lipót az igénynek ellene mondott, mivel az igazolva nincs, mert az igények bejelentésére kitűzött határidő lejárt, a későbbi igény pedig a már szerzett zálogjogok kárára nem érvényesíthető. Felp. válaszolta, hogy az igény ellen tett kifogások figyelmen kivül hagyandók, mert az igény valódiságáé, csak alperesek tehettek volna kifogást, s nem a hitelezők; a végrehajtás sem folytatható, mert az igénylett tárgy nem a végrehajtást szenvedőé, de a pertárgyat képezi. Tulajdoni igényüket megállapítani, s meg nem jelent alpereseket makacsságból elmarasztalni kérik. Ezek után Nógrád megye telekkönyvi törvényszéke ál ta 1-1865. márt. 4-én 167.sz.a. végeztetett: „Tekintetbe véve azon körülményt, miszerint jelen a b.-gyannati 616. sz. telekjkönyvben A. I. 789. h r. sz. a. és 693 népsor sz. a. bevezetett censualis házra az 5*^~ sz. a. benyújtott felszólamlási kórvény beadása előtt az idézett sz. teiekjkönyvben a C. lapon betáblázott hitel ezőkjóhiszemüleg zálogjogot nyertek, továbbá tekintve azon körülményt is, hogy ajelen felszólamlási kérvényben a kiigazitás tárgyát képező házra nézve a leendő kiigazítás törvényszerűsége a bejelentő felek részéről mivel sem igazoltatott, annálfogva akiigazitás,illetőleg az átíratás elrendeltethető nem volt, mihezképest az idézett számú telekkönyvben a bejelentési lapon felvett igény azon végzésnek jogerőre emelkedése után kitörültetni rendeltetik, s az árverést az 1864. évi 1082. sz. a. felvett végrehajtási jzgyzőkönyv szerint elrendelni kelletett. Miről sat." Ezen végzés ellen felp. semmiségi panaszszal egybekapcsolt felfolyamodást nyújtott be, melyben kéri a végzést megváltoztatni s igényét a korábbi hitelezők jogainak épségben hagyásával továbbra is érvényben hagyni; mert alperesek igényük ellen kifogást nem tettek, sőt azt meg nem jelenésük által be is ismerték. A kir. táblán végeztetett: „Tekintve, hogy jelen bejelentett tulajdoni igény nek tárgyalására kitűzött határnapra az alperesek meg nem jelentek, s így az ügy barátságos uton kiegyenlítettnek nem vétethetvén, félperesek igényükkel a telekkönyvi rendelet 25. §. e) pontja értelmében a törvény rendes útjára utasíttatnak, keresetüknek beadására egyúttal 30 napi határidő kitüzetvén, ekképen az e. b. végzése megváltoztatván, az ügyiratok ugyanahhoz további intézkedés végett visszaküldetnek. (1865. jul. 4-én 9333. sz. a.) Ezen 2-od bírósági végzés ellen végrehajtató hitelező Streitzinger Lipót felfolyamodott, mert az e. b. végzésében a kérdéses fekvőségek elárvereztetni rendeltettek, a 2-od bíróság mégis erről említést sem tett, s e miatt ugy a biróság, mint a felek bizonytalanságban vannak a felett, hogy foganatosittassék-e, vagy függőben tartassék az árverés? Az árverés épségben hagyandó, mert felperesek igényüket 1862-ben, s igy az igény bejelentésére kitűzött határidő útin támasztották, miértis az igény a korábban bekeblezett hitelezőknek hátrányul nem szolgálhat, » és különben az igény igazolása esetében is a korábban jogot nyert hitelezők kielégitendök, igénylőnek csak az árverés utján nyert felüleghez lehet joga. Ha alperesek meg nem jelentek is, barátságos kiegyenlítésnek helye van, mert ha alperesek beismernék is az igényt, azt a bekeblezett hitelezők még se fogadhatnák el saját kárukkal, s a biróság sem adhatna annak helyet. A kir. Hétszem. táblán határoztatot t." ,.A megyei törvényszék végzése indokolásánál fogva hagyatik helyben, s az ügyiratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1865. oct. 19-én 16403 P. sz. a.). Kúriai Ítéletek Magánjogi ügyekben. .4 kir. it.éló táblán. 2b7. Szödényi M-nek, Wolfner S. elleni 671 fr 35 kr tőke s járulékai iránti perében ítéltetett: Alperes az 1864. évi Június havában felvett tárgyalási jegyzőkönyvbe iktatott ellenbeszé>iében azon állítása által, hogy neki lenne felperesen követelése, mert ez a szállított fákból sikkasztott volna, s igy őt — alperest — megkárosította, a szállítás valódiságát beismervén, ellenben a szállított fanemüek mennyisége, és a fuvarbér lefizetett s hátralékban maradt összege iránti keresetbeli kitételek ellen kifogást nem tévén, állítólagos kárát pedig különben sem igazolván, végre a viszmválaszban tett általános tagadásai a fentebbi részint világos, részint hallgatag beismerései ellenében birói figyelembe vehetők már nem lévén; másrészről pedig felperes azt, hogy kamatok kikötve lettek volna, nem is állítván: alperes tartozik felperesnek 671