Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 97. szám

Pest, 18«5. kedd dcez. 12. 97. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Kültörvényhozási szemle. VI. — Észrevételek a Zsiga Mih.-féle gyilkossági esetre sat. — Telekkönyvi kiigazítás. — Kur. ítéletek. Kültörvényhozási szemle. Büntetőjogi Codificatio. — Anyagi büntetőjog. (1860-1862.) VI. A gonosz szándoku emberi élet elvétel a magánosok elleni büntettek legnagyobbikát képezvén, természetes, mikép a legrégibb ősidőkre visszaeső átalános irány szerint annak legszigorúbb büntetése iránt a jognézetek s törvényhozások teljes öszhangzásban vannak. Épen azért kívánatos, nehogy ezen hagyományos jogérzelmek befolyása által a codificatió ezen büntettek büntetéseinek meghatározásában kegyetlenkedésig engedje magát ragadtatni; tehát hogy éppen itt a jogosság tekintetei legszigoruabban vizsgáltassanak s érvényesítessenek. — Ez okból a törvényhozásokban mindinkább érvényre emelkedik azon jogos törekvés, hogy a büntetési rendszer szabályozásánál a gyilkosság, mely nemcsak szándékosan, hanem elő megfontolással, eltökéléssel is hajtatik végre, az agyonütés bűneseteitől, melynél t. i. az előleges megfontolás hiányzik—teljesen elválasztatassék ; továbbá, hogy a gyilkosságnál is különböző beszámítási s büntetési fokozatok emeltessenek, miután lehetetlen, hogy a gyilkossági merényleteknél is különböző bünösségi fokozatok elő ne forduljanak ; továbbá, hogy az agyonütés még sulyosb esetekben p. o. rokonoknál sem sujtathassék a gyilkosság legmagasb büntetésével , hogy az agyonütésnél szükségelte felindulás ue szoritassék egyedül a harag, felbőszülés indulatára, hanem kiterjesztessék a többi itt hatályos affectusokra is ; hogy a párviadal következményei külön jogtekintetek szerint külön beszámítás alá vétessenek, mint a gyermek gyilkossági esetek is, különösen a törvénytelen születésüeknél sat. sat. A legújabb törvényhozások, mint a brémai, bajor, portugál 1 i a józan haladásnak azon fokára már felemelkedtek, mikép a gyilkosságot az agyonütéstől1) teljesen elválasztják, s ez alapon a halálbüntetést csak az elsőre szorítják, mit ellentétesen a jogossággal, még a franczia Codeben fel nem találhatunk. — A jogeszmék tisztulására mutat az is, mikép a gyilkosság s agyonütés közti különbséget a brémai, bajor, uj belga, portugalli törvény is lényegesen az előmegfont o1 ás b a n jelöli ki; csakhogy az utóbbi szükségesnek találta még annak meghatározását is, hogy a szándokosság mikor tekinthető oda fejlődöttnek, hol már előfontolássá alakul, mi mint a szaktudomány körébe tartozó magyarázat átalánosan helytelenítetik ; miért helyes, hogy az uj belga Code ezen definiálást elhagyta. E tárgynál az uj olasz királysági terv is haladást tanusit az előbbi codificatio irányában, midőn kihagyta az: árulás, 3 leselkedés kellékét, mit az 1859-i Codex a praemeditatio mellett még megkívánta. — Odáig azonban mindezen ujabb Codiíicatiók sem emelkedtek, hogy a gyilkossági büntetés körül az absolut rendszert elhagyva, arra nézve is a bűnösség különbségei szerint külön ') 1844-i Codex tervünk az elő megfontolás nélküli élet elvételekre : szándékos emberölés kitételét használta. Nézetünk szerint határozottabb, jellemzőbb kitétel az a g y o n ü t é s, mi nálunk a nép körében elfogadott eszme menetnek és szólásmó Inak is meg felelne. Jogszakilag az nem is correct, mert a gyilkosság is szándékos emberölép. fokozatokat állítottak volna ;2) mi iránt abrémai Codex terv indokaiban felhozott érvek kielégítőknek s azt igazolhatóknak épen nem találtathatnak.3) Az agyonütés körül nagyobb haladást tapasztalhatunk az ujabbak azt a legsulyosb esetekben sem büntetvén halállal. így a bajor a felmenő ágbeli rokonoknál Í3 halál helyett örökös fogságot rendel (art. 230) mi ingerlés, sértegetés általi előidézésénél 8 —16 évire leszállitathatik ; a brémai még szelídebb, arra még örökös fogságot sem, hanemcsak 10—20 évit szabván ki (330. §.) — mig a p o r o s z (§. 179.), f r a n c z i a (art. 302). a felmenő ágbeli rokonoknál az agyonütést is halállal fenyitetik. — Az egyszerű agyonötések büntetésénél is szelídebb irány nyilvánul; mig a fr a n c z i a halált rendel oly agyonütésre is, mely más bűntett vagy vétség által követtetett vagy megelőztetett (art. 301); sőt gyilkosságnak rendeli vétetni s halállal büntettetni azt is, ha a bűntettes büntette végrehajtása végett kínzásokat, kegyetlenkedést gyakorlott (art 303.), addig ezen esetek az ujabb Codexekben egé. szen ismeretlenek; az 1859-i olasz Codex a Code azon szabályát még tartalmazta, de, mint kimulattatott, sokszor jogtalan Ítéleteket s büntetéseket eredményezvén, az az 1862-ikiből kihagyatott. — A franczia s utána a porosz törvénykönyv (§. 176.) az egyszerű agyonütést örökös rabsággal büntetik ; ezt követi még azuj portugalli is (art. 182.) ellenben a bajor s brémai csak ideiglenes fogsággal sújtják, és pedig amaz 12—20 évit rendel reá (art. 229), a b r é m a i pedig még enyhébben 5—20 évit; megengedvén mindkettő azt is, hogy súlyos sértegetés s bántalmazás általi felingerlés esetében a büntetés még tetemesebben leszállitathassék , a baj o r egészen két évi fogságig (229. art) a brémai (331 §•) ugyanaddig. Az agyonütés lényeges jellegét a meggondolás, megfontolás, eltökéléshiánya képezi. Ezt a régibb iskola tanítványai csak az indulatos felgerjedés (harag, felbőszülés) által vélték kifejezhetni, mert ebben vélték annak főforrását feltalálhatni. Az ujabb tudomány azonban világosan kiderítvén, mikép a meggondolás teljes hiánya nemcsak ily affectusokban rejlik, hanem más egyéb lázas állapotokra is kiterjed, milyen nevezetesen a mély buslakodás, a félelem, becsület érzet, szerelem sat. — kimutattatott, mikép az agyonütés tényálladéka nem szorítkozik egyedül az indulatos felgerjedés eseteire. Azért az ujabb törvényhozások, nevezetesen a b a j o r (art. 229.), brémai (art. 105.), az agyonütés bünfogalmának megalapítására elégelik pusztán *) Annál nagyobb érdeme 1844-i Codex tervünknek, mikép az itt a legújabb codexeket is megelőzte s túlhaladta, midőn a gyilkosság eseteiben is — a szülői, rokon, bér és a többi gyilkosságok közt — különböző bünösségi s büntetési fokozatokat állitott fel. 3) Azokban az absolut büntetési rendszer itt azzal czéloztatik igazoltatni: hogy a szülő — bér sat. gyilkosságon kivül más esetek is lehetők, melyek a gonoszság s kegyetlenségben még tulmennek ; és hogy a halálbüntetés alkalmazását a biró belátására bizni — annyi lenne, mint az embert a biró személyében elfeledni. (M o t i v e II. pa g. 153.) Ha azonban az 1-ső áll, akkor abból épen az következik, hogy nem jogos absolut büntetést rendelni, hanem csak maximumot, melyen alul azután a büntetéseket esetenként lehessen kimérni. A 2. indok pedig épen nem alapos, mert épen az emberiség érdeke igényeli, hogy a büntetés a bűnösség fokozatának feleljen meg — mert a tulmenéfljinár kegyetlenkedés, frj Jfc4? Mellékelve van lapunk 1366-i (nyolezadik évi) előfizeté»>il4elliivása. *3^B 97