Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 96. szám

401 kivetése a társulat közgyűlése által foganatosíttatott, hogy e közgyűlésre alperesek rendszerüleg meghivattak, és ennél vagy nyilván vagy hallgatag a kivetésben megnyugodtak. Alperesek mindezek megtörténtét tagadják; sigy a keresetnek már ez okból sincs alapja. De a kereseti számla tételei sem helyesek, mert alperesek összes tartozásukat az hf. a. szerint L855. apr. 26-ig teljesen lerótták, s igy feltéve, hogy a kivetési kulcs helyes, ez esetben a tartozás csak 122 frt 35 V4 krt tehetne. A számla első tétele tehát nyilván jogtalanul követeltetik. De elutasítandó felperes keresetevei Hrabovszky Annát és kiskoru gvermekéit illetőleg azért is, mert ezek 6/. szerint kérdéses birtokukat idősb gr. Zichy Lászlónak bérbeadván, ez a csatorna fentartási költségek kifizetését is magára vállalván, a társaság kötelessége lett volna, vagy a nevezett grófot, vagy alpereseket annak idejében a költségek lerovására felszólítani, mit nem tevén, a társulat most csak a gróf csődtömege ellen formálhat követelést, és még ha követelése jogosságát be is bizonyíthatná, csak akkor támadhatna meg alpereseket, ha a csődben fedezetet nem nyerhetne. A kassai Hrabovszky-féle alapitványtilletőleg pedig a kereset annyival inkább visszautasítandó, minthogy ezen alapítvány mint erkülcsi személy a törvény különös oltalma alatt all. és arról soha nem is értesíttetett, hogy a társulat költségéhez járulni tartozik. A kérdéses kajdacsi birtokban az osztály megtörténvén, felperes tartozott volna kimutatni, hogv alperesek közül ki mennyit bir a terheltetni szándékolt sárréti bozótbirtokból s e szerint mindegyik ellenében a csupán öt terhelő követelést érvényesíteni. — Felperest keresetével elutasittatni kérik. Válasz A birói illetőség ellen tett kifogás figyelmet nem érdemel, inert a jelenhez hasonló perek 1848 előtt a szolgabírói és alispáni bíróságok előtt folyván, az ügyrendszer által a megyetörvszékek teendői közé soroltattak. Az ilyen világos tartozási kérdésekhez tehát a közigazgatási hatóságoknak semmi közük. A kereset meg nem dönthető az 5 . a. okmánynyal, mert az egy régibb perre vonatkozik. Követelése igazolására felmutatja B. a. az 1856. decz. 15. napján Simontornyán tartott társulati nagygyűlésnek jegyzőkönyvi kivonatát, mely szerint az 1857, 1858 és 1859. évekre minden sárréti holdra félévenkint fizetendő 9 pkr vettetett ki. Ha tehát alperesek meg nem jelentek, az a társulat azon alapszabályán, hogy mindenkor a jelenlevők határoznak, mit sem változtat. Azon ellenvetés, hogy a társulat követelése előbb gróf Zichy László csődtömege ellen érvényesítendő, a kereset hátrányául nem szolgálhat, bizonyos, hogy ama a betáblázott hitalezőktől kiaknázott tömegből a társulat semmit sem kaphatott volna, s igy elvégre is csak a tulajdonosokat, mint kiknek sárréti birtoka képezi a társaságnak jelzálogi biztositékát,kellett volna megperelnie. Alpereseket a kereseti összegben egyetemlegelmarasztaltatni kéri. Viszonválasz. A birói illetőség elleni kifogás továbbá is fentartatik. Az. A. számla 1-ső tétele alatti hátralék annyival kevésbé tartathatik bebizonyitottnak, minthogy felp. az ellenbeszédben előadott számítás megczáfolására egy szót sem szólt és még kevésbé igazolá e részbeni követelése jogczimét; a második tételt illetőleg pedig megjegyeztetik, hogy az 1827: 33. t. cz. értelmében valamely társulat közgyűlési határozata ellenükbe csak akkor hajtathatnék végre, ha ők e közgyűléshez meghivattak, s a költségvetésbe nyilván vagy hallgatag belegyeztek volna. Alperesek ezt tagadják, felperes pedig be nem bizonyitá. Egyebekben ismétlik ellenbeszédi kifogásaikat és kérelmüket. Ezekután Tolnamegye törvszéke 1863. nov. 20-án 2779. sz. a. hozott Ítéletével a birói illetőség elleni kifogás elvettetett, s alperesek a kereseti iisszeg és járulékainak megfizetésében egyetemlegesen elmarasztaltattak. Mert: itt nem vizjog fölött, sem vizépitvény engedményezése iránt, hanem az egyes érdekelt felek által a reájok esett részletben fizetni tartozó fen tartási költség s tartozásról levén szó, melynek megbirálása előbb a szolgabíró és alispányi bíróság hatásköréhez, ezekután pedig a szolgai birák, illetőleg a megyei törvszékekre ruháztatott, s igy ennek eldöntésére a megyei törvszék illetékesnek tari tandó volt. A tárgy érdemére alperesek az 5/. a. maguk ' mellett felhozott végrehajtási okmánynyal igazolták,hogv a sárréti Nádor csatorna' fentartására a kajdacsi 4861/l hold birtok után több évre járó hátralék összeg tőlük végrehajtás utján behajtatott, a társulatnak, mint törvény által megállapítottnak ebbeli jogát kétségbe nem vonták, s azért a B. a. nagygyűlés utján hozott határozata nyomán eszközölt A. a. kivetés teljes hitelű okiratnak s az abban kiszámított s közgyülésileg helybenhagyott összeg bíróilag valónak volt tartandó, mert alperesek azt, hogy ) 4861/i hold birtokukat jelenleg is birlalják, tagadásba nem vették. Ez ellen nem használván az osztály tételben alapuló kifogásuk, mert attyuk után örökölt eme birtokon fekvő csatorna fentartási terhet tudván, az osztályt, ha az bizonyittatott volna is, csak ezen teherrel lehetendett teljesíteni. Azon kifogásuk is elvetendő, hogy ez öszszeget gr. Zichy László tartozott volna fizetni, mert hogy ezen haszonbéri szerződést, s a haszonbérlő által elvállalt kötelezettségeta társulatnakbejelentették volna, még igazolni sem kisértették meg, ily fentartás hiányában a csatorna, társaságnak ez iránti küvetelési jogát magukról el nem háríthatták. Nem fogadható el végre a templom alapítvány mint egyik örökös alperes azon kifogása sem, hogy ezen tartozás iránt őt soha sem értesítették, mert ebbeli kötelezettség az osztozó feleket illette volna sat." Ezen ítélet ellen özv. b. Hrabovszky Jánosné és a pesti p. ü. ügyészség, mint a Hrabovszky Anna féle egyház alapítvány képviselője külön beadványokban felebbezéseket nyújtottak be, mindkét beadványban a perfolyam alatt tett kifogásokra történik hivatkozás; özv. Hrabovszky Jánosné felebbezésében különösen kiemeli, hogy az 5/. a. végrehajtási levéllel kétségtelenül be van győzve, miszerint a Hrabovszky család csatorna fentartási összes tartozását 1855. apr. 26-ig megfizette. Megtámadja továbbá az egyetemleges marasztalást, minthogy a pénzügyészség képviselte egyház alapítvány és a Hrabovszky család közt már 1855-ben minden közösségi viszony megszűnt és igy felperesnek állott volna kötelességében a birtokarányt annál tüzetesebben kimutatni, minthogy a tettlegesitett elosztáskor a sárréti bozót föld legnagyobb része az egyház alapítványnak jutott, és ez azt a kajdacsi adózó közlakosságnak 7500 írtért már örökösen el is adta. Mindkét felebbező kéri az e. b. ítélet megváltoztatását, és felperesnek költségekben leendő elmarasztaItatását. A kir. táblán ítéltetett: „A birói illetőség ellen elkésetten emelt kifogás figyelembe nem vétethetvén és az első bírósági Ítéletnek a birói illetőséget megállapitó része ez okból is helybenhagyatván, ellenben a per érdemét illetőleg, miután felper e s a 1 p e r e se k et keresetlevelében birtokár ánylag kérte elmarasztaltatni, de a birtokarán y t a per során ki nem m u t a t á, keresetével ez okból ezúttal elutasittatik, s ekkép az e. b. Ítélete e részben megváltoztatván, a perköltségek pedig az Ítéletek