Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 91. szám

381 karhatalom ő ellene semmi esetre sem rendeltethetik el; a karhatalom mindazonáltal a szolgabíró sürgetése foly­tán aug. 21-én 2127. sz. a. elrendeltetett. Az eljáró szolga­bíró a mellé vett hatalomkarral aug. 24-én a helyszínén megjelenvén, jövetele czélját előadta, Lovász Grábor ügy­védével leendő értekezhetés végett egy heti halasztást kért, mert miután ő a birtokot megvette, sőt nevérei át­íratásért is folyamodott, mindenesetre alapos és jogos tu­lajdonú igénye van ahhoz, ide járul még, hogy a termést saját költségén takaríttatta be, miértis a végrehajtás fel­függesztését kívánja. Fleiszner László képviselője tiltako­zott minden halasztás ellen, mert az ellentállónak elég ideje volt ügyvédével értekezni, igényeit pedig, ha ahhoz bizik, maga utján érvényesítheti. Ezek után az eljáró szol­gabíró a bérleti birtokot a rajta levő terményekkel és egyéb ingóságokkal együtt leltár mellett átadta, a végre­hajtási költségeket megállapította. Ezen eljárás valamint a karhatalmat elrendelő végzés ellen is Lovász Gábor fel­folyamodott, azon okból, mert a peres jószágnak időköz­ben ő jogos tulajdonosa lett, ő ellene tehát, ki a perben nem állt, végrehajtást rendelni s foganatositatni nem lehetett. A megye törvszék 1863. szept. 29-én 5549. sz. a. a végrehajtási eljárást végzésileg helybenhagyta. Ezen végzés e. Lovász Gábor szinte felfolyamodott, mert ő Fleisznerrel soha semmiféle viszonyban nem volt, ennek javára tehát ő ellene végrehajtást intézni s fogana­tositatni nem lehetett; különben pedig Fleiszner a szerző­dés által zálogjog bejegyzésre felhatalmazva nem volt, az általa eszközlött bejegyzésnek tehát legkisebb erőt sem lehet tulajdonítani. Ide járul az is, hogy midőn a birtokot megvette, nem volt Fleiszner a bérletben, hanem azt bí­rói ítélet és végrehajtás folytán Gyalokay Antal és neje birták, és ezektől mint jogos és tettleges tu/ajdonosoktól vette azt meg. Végre sérelmes a felfolyamodott végzés azért is, hogy őt a beszedett haszonvételektől is megfosztja, és jogos tulajdonát elvevén, annak visszanyerése végett perutjára utasítja. A ki r. táblán végeztetett: „A megyei törvszék mint másodbiróság által ^ sz. a. hozott ítélet végrehajtása, annak a felperesseli közölte­tése előtt eszközlésbe nem vétethetvén, s ugyan az ez által a felfolyamodástól el nem zárathatván, továbbá a végre­hajtás nem is a perben állott Gyalokay Antal, banem a bérleti birtokot a bérletet megszüntető e. b. ítélet után, vagyis 1863. aug. 10-én megvásárlott Lovász Gábor ellen helytelenül intéztetvén; az pedig, miután a bérleti birtokot a bérlési szerződés 2-ik pótpontja alapján, mely szerint a birtokeladás a bérletet megszünteti, minden joghátrány nélkül megvásárolhatta, s ugyanazt már telekkönyvileg is nevére íratta, az ellene irányzott végrehajtás megakadá­lyozására és igy tulajdonának megvédésére jogosítva le­vén: ezeknél fogva mindkét alsó biróságok által ezen vég­rehajtás tárgyában hozott végzéseknek és az erre alapított eljárásnak megsemmisítése mellett, alperes Fleiszner László az általa 1863. aug. 10-én még az ítélet kihirdetése előtt benyújtott időelőtti végrehajtási kérelmével elutasittatik, és a felterjesztett ügyiratok további sat." (1864. febr. li­kén 13447. P. sz. a.). Ezen végzés ellen Fleiszner László felfolyamodván, a kir. Hétszem. táblán határoztatott: „A megyei törvszéknek 1863. szept. 29-én 5549. sz. kelt végzése indokainál fogva helybenhagyatik, s a felter­jesztett ügyiratok sat.'- ( 1865. 7667. sz. a.). Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 246. Kurcz Adolfnak a cs. kir. alapítványi kincstár elleni 120 frt 20 V2 kr. évi haszonbér leengedése iránti perében ítéltetett: Az A. B. és C. alatti szerződések végpontjaiban felperesnek a haszonbérbőli leengedéshezi joga csak azon esetre lévén kikötve, ha a haszonbérlett földek az ott említett eshetőségek folytán mennyiség, vagy minőség tekintetében, csorbulást szenvednének; miután azonban felp. azt, hogy a csere által a haszonbérelt föl­dek mennyisége megkevesbedett volna, keresetében nem is állítja, azt pedig, hogy a cserébe kapott földek, minősé­gükre nézve a cserébe adottaknál roszabbak voltak lé­gyen — alperes tagadása ellenében — az az iránt kihall­gatott tanuk vallomásával be nem bizonyította, —• a víz­áradás okozta kárnak megtérítése azonban, részint azért, mert a szerződésben kikötve nem volt, részint mert annak mennyisége semmivel sem igazoltatik, meg nem Ítélhető: ugyanazért az eljáró városi törvényszék Ítéletének meg­változtatásával felp. keresetétől elmozditatik, a perköltsé­gek azonban kölcsönösen megszüntetnek, és az iratok sat. (1865. oct. 6-án 14750. sz. a. Elő.: Horváth). 247. Csapó Zsuzsánna özv. Tóth Péterné, Csapó Sára és Csapó Éva felpereseknek — Csapó István ellen folyta­tott osztályos perében Ítéltetett: Alperes azt, hogy a B. C. alatti ház, I 8 telek és szőlő az 1847. évben elhunyt atyjáról maradt, ellenbeszédében nem tagadván, — azon kifogásai pedig, hogy az 1848-i törvény őt érte birtok­ban, hogy a telek után az uri és megyei szolgálatokat ő teljesítette, hogy felperesek a helyi szokás szerint kihá­zasitást nyertek, és hogy a telekjegy zőkönyvben mint tu­lajdonos egyedül ő van bejegyezve, annálfogva, mivel 1854. évig a telekbirtokában a közös anya is özvegyi jognál fogva ben volt, mivel továbbá a telek kizáró hasz­nálata, az uri és megyei szolgálatok teljesítése alperes ré­szére egyéb jogczim hiányában tulajdonjogot nem állapit meg, a kiházasitás pedig csak azon következést vonja maga után, hogy a mit felperesek kaptak, osztályré­szeikbe tudassék, végre annálfogva, mivel a telekkönyvi bejegyzés jogszerű és valódi birtok hiányában alp. javára szinte nem szolgálhat, figyelembe nem vétethetvén, — miután törvény szerint a végrendelet nélkül elhunyt atya vagyonában annak fiu és leánymaradékai teljesen egyenlő részben örökösödnek: ennélfogva, felperesek felebbezésó­nek hely adatván, a B. C. a. ház. % telek és szőlő az 1840. VIII. t. cz. 4. §. értelmében árverés utján eladatni, s a vételárból mindenek előtt alpereseknek az általa 3. sz. szerint Csapó Mihálynak, a peres felek nagybáttyának ki­fizetett 300 vfrt kifizettetni, azután pedig az eladási ár fenmaradt része a peres felek között négy egyenlő rész­ben felosztatni rendeltetik. A haszonvételek kimutatva nem lévén, azok megtérítése iránti kérelmükkel felpere­sek ez úttal elmozdittatnak. A perköltségeket mindenik fél maga köteles viselni. (1865. oct. 6-án 15817. sz. a. Elő.: Babos Kálm. ktb). IIirata ION tudnivalók. A főméit. Hétszem. táblán az I. tanácsban nov. 20-án s a köv napokon előadatnak : Németh Péter s társa csődperügyelője — Özv Németh Istvánné e végrehajtás. Polgár Mih s neje — Polgár Lajos e. '% telek föld s ennek 2 évi haszonvétele. Leitgeb Ján. — Menzner Frigyes a a dunagőzhajózási társulat e 437 frt 75 kr. s 100 frt kötbér Gungl Borbála, Hartmann Mihálynő — Gungl Ján. e atyai örökrész kiadása. Eördögné szül. Endrődy Ilka s társa— Kováts Ág. e. 898 frt 19 kr. Elő.: Lázár ktb Held | Ármin — Fülöp Sámuel e telekkönyv. Aradszky Ján. — Zombor-

Next

/
Thumbnails
Contents