Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 86. szám

362 Ezen végzés ellen Lehóczky Boldizsár felfolyainodást és semmiségi panaszt nyújtott be a következő okokból ; mert a kir. tábla 1863. évi oct. 7. 1458. sz. a. hasonnemü ügyben és pedig Nógrádmegye tiszti főügyészének Thu­ránszky Kristóf ellen 25 nehéz gira vagyis 105 frt lefize­tése iránti ügyében következő végzést hozott : „miután a széksértés alapjául vett cselekmény nem a biróság fzeme előtt és nem személyesen történt, s egyszersmind azt rosz szándékból eredetinek venni nem lehet: ez okon alperes a reá rótt birság alól feloldatik, egyúttal azonban hely­telen és a biróség tekintélyét sértő irásmodora komolyan roszaltatik." Tehát azon elvnél: quoduni justum alteri ae­quum folyamodó a pénzbírság alól annyival inkább fel­mentendő volt, mivel jelen esetben nem is a felfolyamodó által elkövetett tény képezi a vétség tárgyát, hanem a becsatolva levő bizonyítvány szerint megbízójának ténye ; mert az •/. 2/. 3/. a. táblai határozatok bizonyitják, hogy az eljáró "bíróság Visznyovszky Emília 3 rendű ügyében törvényellenesen járt el, sigymind Visznyovszky Emília, mind pedig felfolyamodó által elkövetett sértést képező tény beszámítás alá sem vehető sat. A kir. Hétszem. táblán határoztatott: „A kir. it. táblának határozata az abban felhozott indokokból helybenhagyatik, s az ügyiratok sat." (1864. nov. 20 án 1087. P. sz. a.). Kúriai Ítéletek Magánjogi ügyekbec. A kir. Hétszemélyes táblán. 52. A m.-szigeti cs. kir. pénzügyi ügyészségnek, mint a m.-szigeti kir. kincstári könyvnyomdai pénztár képviselő­jének — Szontag Ferencz és érdektársai elleni 200 frt tőkés járulékai iránti perében ítéltetett: Alperesek beismerik, hogy a keresetbe foglalt 200 frt kölcsön a m.­szigeti könyvnyomda alapból nekik kiszolgáltatott, s azt elfogadták ; ennek ellenében pedig arra nézve, hogy azok érvénytelensége a kölcsönzés idején Mármarosmegyében nyilvános lett volna, semmi bizonyítékot sem hozván fel, valamint azon körülményt, hogy a felvett két db 100-as jegyet érvénytelenségük miatt alperesek nem használhat­ván, azokat elégetés végett rendeletre beadták, nem iga­zolván, végre tekintve azt, hogy két év folytán a kereset­beli tőkétől a kamatok fizettettek, arra nézve pedig,hogy a kamatok I. r. alp. fizetéséből illetéktelenül vonattak le, felszólalás nem történt. Ezeknél fogva perbe fogott alpe­resek a keresetbeli 200 frt tőke öszveg, s ettől 1851. oct. 22. kielégítésig járó 6°/fl kamatok és 10 frtba megálla­pított perköltségeknek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe melletti megfizetésében elmarasztatnak. Ezek szerint az alsóbb biróságek ítéletei megváltoztatván, a periratok sat. (1865. szept. 5-én 13826. sz. a. Elő.: Lázár Mihály ktb). A kir. itélő táblán. 242. Néh. SzűllőLajosné szül. Cseffalvay Agn., Szül lő Geiza s többeknek — néhai Vranovics utáni hagyatéki tömeg, és Kunszt Ferencz cs. kir. főhadnagy elleni zálog­váltó perükben végeztetett: A kérdéses zálog valósága, és az, hogy annak majdani kiváltása bejelentőket illeti, — az A. alatti íelülfizetési szerződéssel teljesen van ugyan bizonyítva, miután azonban azon szerződésbe, mely egye­dül a bejelentők szép annya,báróRzikovszky Anna, előbb Szüllő Zsigmondné, utóbb Munkácsy Sándorné után, örö­kösödés utján, egyenes leszármazóit illető részjószágok iránt, — még 1793 ik — évben gr. Forgách Judit, Ber­talanffy Alajosné ellen indított, majd utóbb Vranovics Pál, ugy is mint Máholányi Erzsébet, Naszvády Józsefné részének actualis birtokosa, — és neje, utóbb özvegye fe­lül fizetést adó Csuzy Judita ellen, 1815-ik évben nyerte­sen bevégzett — de végre nem hajtott perre hivatkozik, arra nézve, hogy ezen zálog miből áll, épen semmi sem foglaltatik, a bejelentők részéről pedig, nem is a felülfi­zetési szerződésbe igy körül irt ezen perből, de szépannyok elődje, br. Máholányi Klára, br. Rzikovszky Antalné, fel­peressége alatt, testvérei, illetőleg egyikének maradékai ellen, még előbb nyertesen bevégzett, és 1775-ik évben végrehajtás alá került osztály igazitási perből, hitelesített másolatban kiadmányozott B. és C. alatti rekesztvények­kel ezen hiány kipótoltnak azért nem tekintethetik; mert a B. alatti melléklet, mely nevezett br. Máholányi Klára, br. Rzikovszky Antalné és testvérei, illetőleg egyikének maradékai között 1753-ik évben létrejött osztályt tartal­mazván, ilyenképen általuk e részben főbizonyitéknak volt szánva, mint azon osztály igazitási pernek C. alatti csatolmánya, hogy ezen pernél eredeti alakban léteznék, a hitelesítő záradékban nem emlitetik, e nélkül pedig ki­vált azon perben nem állott örökhagyó örökösei, illetőleg jog utódja ellen, azon igy hitelesített másolatot, melynek eredetije azon bíróságtól megszerezhető nem is vala, az előmutatni kívánt, és bejelentők által előbb meg is aján­lott eredetivel, egyen értékű bizonyítéknak venni nem lehet; — mert továbbá bejelentők különben is azt, hogy szép annyuk br. Rzikovszky Anna, Szüllő Zsigmondné,— a B. alatti osztály levél szerint, testvéreivel osztozkodott, és a C. alatti végrehajtási jelentés szerint, osztály kiiga­zítást nyert br. Máholányi Klárának, br. Rzikovszky An­talnénak, egyedüli örököse lett légyen, következőleg a kérdéses zálog tárgyát, annak osztályrésze egészben ké­pezné, — legkevésbé sem bizonyították, sőt a bejelentés­sel megtámadott hagyaték részéről 7. és8-ik sz. a. erede­tiben, illetőleg azzal egyen értékűnek vehető alakban becsatolt szerzemény levelekből, melyeknek bizonyító eréjét azon egyszerű tagadás, hogy B. Rzikovszky Klá­rának, Antónia nevü testvére nem volt, nem csak meg nem dönti, sőt Rzikovszky Klárára nézve beismeri, ekként annak ellenkezője kiviláglik, ugy hogy bejelentők azon követelése , miszerint zálogváltási joguk , Vranovics Pálné hagyatékának, és azon Vranovics Pálné jogutódja felső kaapi birtokának egy harmad részére feljegyeztes­sék, — törvényes alappal már éppen nem bir, arra nézve pedig, hogy a követelt zalogváltási jog a hagyaték egy harmad részénél mindenesetre kevesebbre ugyan, de az ennél kissebb mértékben is, mire, és mennyire terjedhet, bejelentök helyett, kik a jelen, bár egyedül a jog meg­óvását czélzó ügyben, teljes mértékben nem kívánható bizonyitást, még megközelítő mértékben sem teljesítet­ték, a megtámadott hagyaték, melynek részéről az első­től 25-ik számig jeleken — legnagyobb részben eredeti­ben is bemutatott szerzemény levelekkel, az is teljesen van bizonyítva, miként ezen hagyaték, a három Máholá­nyi testvértől szerzett birtokokon felül, még több mások­tól ugyan csak a kérdéses községekben vett birtokokat is magában foglalja, ennél több és részletes ellenbizonyitás­sal nem tartozhatnak, és igy a tárgyilag ki nem mutatott zálogváltási jognak még kevesebbre is feljegyzése, eszkö­zölhető sem lenne, ezeknél fogva az eljáró megyei tör­vényszék mint telekkönyvi hatóság végzésének megvál­toztatásával, bejelentők, az általuk miség, és mennyiség tekintetében, legkevésbé sem igazolt zálogváltási joguk (eljegyzése iránti kérelmüktől elmozditatnak,és bejelenté­süknek jelen végzés jogerőre emelkedésével, kitörlése el­rendeltetik, a felterjesztett ügyiratok sat. (1865. aug. 29 én 1302. sz. a. Előadó: Nyeviczkey). Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY 1STV.4N. Xyomatott rtstcn 1865. A" o c s i Sándor állal (krköcy, Galgvcztj és Kocái njomdojnóon). "-' —

Next

/
Thumbnails
Contents