Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 85. szám - A végrendelet mint okirat

357 eazda, cs—i lakos N. Károly volt 1848 iki megyei es- I küdt elfogásáért 1849-ik évben 2 évre elitélve, — az 1836. I nov. egy napján testvérje H. V. Istvánon, s 1849-ik szept. 19-én másik testvérje H. V. Jánoson elkövetett testvérgyilkossági, — továbbá 1863. évi ősznek egy napján gyermekei ellen merényelt veszélyes fenyegetődzési büntettek vádja alól egyszerűen fölmentetik. — Ellenben, a mult 1855. húsvét előtt mintegy másfél héttel édes atyja H. V. J — n véghezvitt apagyilkossági bűntettben bűnösnek kimouda tik, s ebbeli bűnös cselekvényért a mai naptól számitan dó 15 évi vas, közmunka és hetenkint két napi böjttel szigorító tt b ö r tö nr e. Ítéltetik, valamint az általa már elfogyasztott s még ezentúl felemésztendő élelmi czikkek arának, ugy védő ügyvéde részére 40 írtnak megfizetésében elmarasztaltatik. Indokok: „A bárom első r. vádat illetőleg — vádlott H. V. József— miután ellene, határozott tagadása ellenében, jogilag elfogadható bizonyíték a beperesitett bűnügyi iratokból ki nem derül, egyszerűen felmentendő. — Ellenben ámult 1855. évben húsvét előtt mintegy másfél héttel édes atyja H. V. Jánoson elkövetett apagyilkossági bűntettben bűnösnek kimondandó volt a következő törvényes bizonyítékok alapján; — ugyanis: vádlott •/• a. s törvényszékileg hitelesített önvallomásában beismeri, miként édes atyját, H. V. Jánost, midőn ez reá ágyából pörölt, kezénél megfogva, ugy a patkához taszította, hogy az a taszítás következtében elesett. — Vádlott ebbeli vallomásához hozzávetve H. V. Józsefué szül. Sz. Erzsébet hittel erősített azon vallomását, — miként H. V. József — édes atyját H. V. Jánost, midőn őt e szavakkal: „B. az anyád vérét, még te felébb fogod" — pirongatá — nyakánál fogva az ágyról lehúzta, a patkához vágta, sőt hogy ebbeli bűnös tettét valaki az ablakon meg ne lássa, kezével a patkán lévő mécset leütvén, apját fojtogatta, — gyermekeit, midőn ezek nagy apjuk rimánkodására „édes fiam Jóska eresz el, ne fojts meg" — jajgatni kezdettek, a szobából káromkodva kiűzte, továbbá azon bírói figyelmet egy általában nem mellőzhető lényeges ténykörülményt, hogy midőn vádlott viradatkor a terítőn lévő holtat megnézte, tanúhoz e szavakat intézé: „ugy iparkodtam, hogy meg ne látszassák kezem helye a nyakán, és mégis körmeim helyei meglátszanak." — De egybevetve vádlott és H. V. Józsefné szül. Sz. Erzsébet meghitelt tanúnak vallomásával — eskü alatt tanúskodó H. V. Istv., a jelenleg fennálló fenyítő jog gyakorlat szerint semmi törvényes kifogás alá nem eső tanúnak vallomását, — mind az ágyról lerántás, patkához vágás, íojtogatás körülményeire nézve H. V. Józsefné szül. Sz. Erzsébet vallomására csaknem ugyanazonost, — miután ezen leglényegesebb két tanúnak vallomása — H. V. Bori-, ifj. H. V. József, — sőt némileg M. József tanuknak vallomásaival is támogattatik, tekintve, hogy H. V. István vallomásával is igazoltatik az, miként vádlott H. V. József, midőn reggel a holtat megnézé tanú, mostoha anyjának vádlott nejének suttogva e szavakat mondá: „ugy igyekeztem, hogy meg nelátszassék a kezem helye, és mégis a körmeim helyei a nyakán láthatók," — nem marad fenn semmi kétség arra nézve, hogy vádlott H. V. József ellen részint önvallomása, részint H. V. Józsefné szül. Sz. Erzsébet, H. V. István, M. J meghitelt tanuknak vallomásuk alapján, az apagyilkossági bűntett ugy tárgyi, mint alanyi tényálladéka tökéletesen s jogszerüleg bebizonyitottuak tekintessék; annyival is inkább, minthogy a minden bűntetthez megkívántató gonosz szándék, vádlottnak nejéhez Sz. Erzsébethez intézett s törvényes kifogás alá nem eső tanuk által beigazolt nyilatkozatával „ugy igyekeztem, hogy a kezem helye meg ne látszassék és a körmeim helyei mégis meglátszanak," — kellőkép helyre van állítva. — Minthogy pedig az apagyilkossági bűntettnek, melyekkel igazoltatik, hogy a kérdéses este, midőn H. V. János megfojtatott, a háznál pap sem volt, vádlott által tett közvetlen elkövetését a Z. a. lelkészi bizonylat, mint a mely N. V. István aa) H. V. Boris, bb) ifj. H. V. József, cc) a. vallomásaikkal, tekintve az időt, majdnem egészen megerőtlenitetik,— ki nem zárja, — nem pedig annál is inkább, mert maga K. J. mint a Z. a bizonylatot kiállító lelkész dd) a. vallomásában határozottan azt vallja: miként egyházi szokás szerint, ha egy nagy beteg elláttatik a haldoklók szentségeivel, s hosszas betegségé után, bár sokára meghal, ugy vétetik, mintha halála óráján láttatott volna el, s a halottak anyakönyvébe beiratik, — figyelembe vételével a bűntett nagyságára, mint súlyosító, de egyszersmind vádlott indulatos természetének a bűntett elkóvetésekori felhevült állapotának, mint enyhitő körülménynek, — őt az ítéletben kimondott 15 évi sat. marasztalni kellett." Ezen ítéletet vádlott a kihirdetéskor azonnal felebbezvén, a védő részéről felebbezési indokolásában leginkább az ítélet érvei czáfoltatnak, jelesül: hogy abból, miszerint vádlott beismerte, hogy apjávali czivakodása közben ez utóbbi elesett, a vádbeli gyilkosságot a legmerészebb logicával sem lehet következtetni; hogy vádlott nejének vallomása az 1723: 41. s 1729: 26. t. cz. szerint figyelmet nem érdemel, s e nő, még ha — dato, non cncesso, tanuzása figyelmet érdemelne is, vagy bűntársa válik,vagy —egyetlenegy tanú marad, pedig a H. T. I. R. 27 t. cz. szerint „unus testis. nullus testis ;" — hogy vádlottnak István nevű fia a H. T. I. R. 53. cz. ellenére tanuzásra nem bocsátható, mert élő törvénynyel ellenkező gyakorlat meg nem állhat; — hogy az Ítélet főérve, miszerint t. i. vádlottnak neje és fia István egyezően azt vallják, hogy vádlott apjának kiterített holtteste fölött a szobában levők által eléggé hallhatólag azt mondá, ..körmeim helyei mégis meglátszanak a nyakán" — megdől, nemcsak a két vallónak törvény előtti meg nem allhatósága miatt, hanem annálfogva is, hogy ezen szavakat kívülük senki más hallottakul nem emliti, sőt még azok, kik a hullát mosdatták, sem emlékeznek ily ,,köröm helyekről;" hogy vádlott többi gyermekeinek vallomásuk nemcsak semmiben meg nem erősiti, de sőt — lényeges körülményekre nézve eltérő lévén, még inkább gyöngíti s nagy mértékben gyanússá teszi vádlott nejének s fia Istvánnak vallomásaikat; — hogy az anyakönyvi kivonat a tanuzások által még inkább megerősíttetik, semhogy gyöngittetnék, mert a tanuzások szerint öreg H. V. J... a halálát megelőző időben egészséges lévén, következik, hogy a halálozás óraiban kellett a halottak szentségeivel elláttatnia, mi megfojtás esetében nem történhetett volna. Ezen bűnügy, melyben borzadállyal látjuk, hogy a fiu saját édes atyját, s a nő férjét a legborzasztóbb bünténynyel vádolja, nagyon is érdemesnek mutatkozik a kir. it. tábla kiválóbb figyelmére. Ügyvédi értekezlet Pest város főbirájánál. Oct. 28. d. u. 4 órára az újonnan kinevezett városi főbiró, TbanhofFer Pál ur, mintegy 40. ügyvédet, s ezek közt az ifjabb nemzedék néhány képviselőjét is bizalmas értekezletre hivta meg, aziránt tanácskozandókat, mikép lehetne a legégetőbb törvénykezési bajokon, a városi hatóság hatáskörén belül segiteni. Javaslatba jött egy bizottmány, melynek feladata lenne a hiányokat kijelelni és orvoslásukra formulázott javaslatot előterjeszteni, mi