Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 84. szám

353 elitéltetik, iji telek föld s egyéb vagyon korlátlan uraivá lesznek, s pazarlási szomjuknak eleget tehetnek. — Mert ha ez nem volna oka a föladásnak, hogyan hallgattak volna vádlók 9 évig, s hogyan történt az, hogy a feladás tárgya jelenleg sem egyenesen az apa és testvér gyilkosság, hanem vádlott által tett fenyegetés, és az előbbi súlyos körülmény csak mellesleg mondatott el vádlott gyermekei által, akkor, midőn látták, hogy a fenyegetés vádja nem sokat nyom? De maga a törvszék sem látszott nagy súlyt fektetni az apa és testvér gilkosság vádjára, mert vádlott feleségét szabadon bocsátá, daczára annak, hogy a gyermekek álliták, miszerint az apa gyilkosságot vádlott neje tudtával hajtotta végre.— Hogyan lehet egyikre nézve sulyositó, a másikra nézve felmentő körülmény a vádlók ugyanazon bemondása? Megfoghatlan védő előtt, hogy vádló tiszti ügyész sulyositó körülménynek említi azt, mikint 29 évvel ezelőtt H. V. István meggyilkoltatott, holott a sz jelentéshez csatolt Csanád községi anyakönyvi kivonat Y. s. a 12/. a. községi bizonyitvány világosan igazolják, hogy az időbeli érs. urod. erdöcsősz Jáger János követte el ezen gyilkosságot. Ép oly megfoghatlan azon vád, mintha vádlott másik fivérét H. V. Jánost 1849. évben megölte volna, miután e vádra nézve legkisebb bármi tekintetben terhelő körülmény vádlott ellen nincs. — Egy tanú hozatik föl, ki mit sem látott, csupán azt hallotta, hogy vádlott és János testvére czivakodtak, de arra, váljon összevág e a meggyilkolás napjával vagy csak idejével eme czivakodás ? nem emlékszik, — ez tehát oly tanú, ki még polgári ügyben sem érdemel hitelt. — Vádló tiszti ügyész mindenkit, kiről tudva van, hogy vádlott irányában ellenséges indulattal viseltetik, kihallgattat, mig ellenben vádlott tanúit mellőzteti. — Mindaddig, mig H. V. János halálára ennek özvegye S. Zsófia jelenleg s—i lakosnő és B. Ferencz cs—i lakos kihallgatva nem lesznek, védő a vizsgálatot e tárgyra nézve tökéletlennek, a vádat pedig vádlottnak határozott tagadása mellett teljesen alaptalannak nyilvánitja, mert a Htk. II. R. 2 7 czime szerint egyetlen tanú (jelen esetben F. J.) még az esetben sem bizonyít semmit, ha magára a tanuzás tárgyát képező tényre nézve positiv tanúságot tenne is. Az apagyilkosságra nézve emelt vádat szinte alaptalannak mondja védő a következő okokból: Minden bűntett igazolására hazai törvényeink s a fenyitő ügyi gyakorlat szerint legalább két, minden kifogás (suspitio) alul mentes, az eseményt saját érzéki tapasztalataiból tudó tanúnak mindenekben tökéletesen összevágó vallomása kivántatik, megkívántatik továbbá, hogy a tanú egészen érdektelen legyen, ellenesetben vallomása az 1723: 41. s még inkább az 1729: 26. t. cz. szerint semmis. — Végre kell, hogy szemmel látó tanú legyen, mint a Htk. II. R. 41. t. cz. rendeli. Ily tanuk vádlott ellen nincsenek. — Ugyanis egyetlen egy tanú sem vallotta, hogy látta, midőn atyját megfojtotta. Tehát nincs meg a Htk. II. R. 41. czimének kelléke. Niacs meg az 1723: 41. és 1729: 26. t. cz. kelléke, a mennyiben jelen ügynél vádiókul lépnek fel vádlott neje, kit már a megholt öreg pazarlónak tartott, s a gyermekek, kik mig egy részről 2/t telek s egyéb birtok korlátlan urai lesznek, másrészt egy, ebbeli vágyukban gátul szolgáló szigorú apától szabaduhiak meg, ha vádlott elitéltetik. Igen természetes tehát, hogy itt a vagyon utáni kapkodás az érdek. Nincs meg az öszhangzás sem a vallomásokban, miután vádlott neje azt mondja, hogy a gyermekek, t. i István és József az istállóban töltötték az éjet, hogy vádlott a tett után kiment a szobából sat. István és József azt mondják, hogy őket anyjuk a tett után egy órával visszavezette a szobába, hogy ott töltötték az éjet, hogy István oda akart menni az öreghez, de atyja visszatartotta, tehát ennek is ott kellett lenni sat. — Ennélfogva vádlott nejé nek vallomása már lényegesen különbözik a többiekétől. H. V. József, István és Borisra nézve főleg figyelmet érdemel a H. T. I. R. 53. czime, mely szerint gyermekek apjuk ellen fenyitő ügyben nem tanúskodhatnak. A mondottaknál még fényesebben igazolja az egész apagyilkossági vád alaptalanságát a Z. a. öreg H. V. József haláláról kiadott anyakönyvi kivonat, mely határozottan mondja, hogy „omnibus morientiumsacramentisprovisus" — halt meg öreg H. V. József. Ez minden kétségenkivüli hiteles okirat, melylyel igazolva van, hogy öreg H. V. József a halottak szentségeivel ellátva, tehát meggyóntatva, megáldozva, az utolsó kenetet fölvéve halt meg, mi gyilkosság esetében nem történhetett volna. M. József és M. Erzsébet tanuk az apagyilkosságra mit sem vallanak. A Htk. I. R. 14. és II. R 27. cz. a praxis criminalis XIV. czikke sat. világosan és elvitázhatlanul tanúsítják, hogy bűnügyekben a bizonyitá,snak „luce meridiana clarius-''nak kell lennie, az apagyilkosságra nézve felhozott érvek és bizonyítékok pedig mitsem igazolnak. A gyilkossági vád alul kéri tehát védő vádlottat, egyszerűen fölmentetni anynyival inkább, mert az állítólagos bűnrészesét, vádlott nejét a törvszék szinte szabadon bocsátotta. Ami végül azon vádat illeti, hogy vádlott gyermekeit megöléssel fenyegette sat. Erre nézve bátran mer vádlott legközelebbi szomszédjai K. Gr. és M. F. P. cs—i lakosokra hivatkozni, kik igazolandják, hogy vádlott rosz hirét egyenesen gyermekei költötték, nevezetteket tehát kihallgattatni kéri. (Vége következik). Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itéló táblán. 240. Özv. Radoszáv szül. Hadzsics Draginyának — Radoszáv Máta elleni 5250 frt s járulókai iránti perében Ítéltetett: Alperes azt, hogy a kereseti kötelezvény ala nevét- s azon kijelentését „a fentebbi összeg fizetője" sajátkezüleg irta, és hogy az abba foglalt öszveg valamint fiának Radoszáv Jefának mint hitelezőnek neve, — bár más kézzel — de az ő tudtával és beleegyezésével lett beirva, tagadásba nem vévén, s ez által azon jogot, hogy az 1729-iki 37. törv. czikk alapján azon öszveg leszámításának bizonyitását követelhesse, önmaga elejtvén, a minthogy azon védelmével, mintha ezen külömben valódiság tekintetében meg sem támadott kötelezvény, általa az annak keletkezésekori körülmények kényszerűségéből csakis színleg lett volna kiállítva, egészen más védelmi térre lépvén, eaen védelme indokolásául felhozott körülmények azonban, nemcsak nem igazoltatván, sőt annyiban, hogy ezen kötelezvény kiállításával más tartozása fizetésétől akart menekülni, ezen tartozásának saját beismerése szerint utóbb önmaga által teljesített kifizetésével, azt megezáfolván, de azon állítása is, hogy ezen kötelezvényt fiától még életében visszakövetelte, és hogy ezen visszakövetelésre immár elhalt fia —életében annak hol elveszését, hol megsemmisítését állítva, csak kitérőleg nem pedig annak visszaadását határozattan megtagadólag válaszolt, a pótlólag kihallgatott tanuk mind kettejének vallomása csak annyiban lévén összehangzó, hogy a vissza követelés részéről csakugyan még fia életében is történt,