Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 82. szám

344 csakugyan van-e, és ruikép kielégítve, miután a felperes az előjegyzés igazolására csak a hagyatéknak az adós ré­szére lett átadását tartozott bebizonyítani, nem pedig azt is, hogy az alperes a hagyatékra nézve még kielégitve nincs, valamint az alperes is az igazolási kérdést bízvást hallgatással mellőzhette, mivel az előjegyzés a hagyaték tárgyalás eredménye szerint nem őtet illette, hanem egy harmadik személyt, a ki a perben nem is állott, és a ki­nek jogait védeni az alperes nem tartozott, mert azokra a telekkönyvi hatóság hivatalból felügyelni tartozik, ez ok­ból lévén reá az igazolási keresetek tárgyalása átruházva. Ezen észrevétel mellett tehát a kir. táblai Ítéletnek indo­kolását tökéletesen osztom. Miután azonban a fenforgó kérdés felett némely jogtudóssal értekeztem, és az előjegy­zésnek ezen nemérőli fogalmukat nem oszthatom, szüksé­gesnek tartottam, a kérdést bővebben s nyilvánosan meg­vitatni. Ugyanis is az osztr. polg. tk. 822. §-ával kapcsolat­ban megengedi a telekk. rend. 74. §-a, hogy a hitelező adósa ellen akkor, ha valami örökség szállott reá, az örök­ségnek beszavatolása, illetőleg átadása előtt, de az örök­ségi nyilatkozat beadása után előjegyzést kérhessen ; az ily előjegyzés azonban csak a fentebbi záradékkal rendel­tethetik el, hogy t. i. az a hagyaték tárgyalásánál előfor­duló igényekre nézve sérelmes ne legyen, és csak a be­szavatolás után lépjen hatályba. A törvénynek ezen ren­delete kivételes, mert a telekk. r. 71. §-a szerint előjegy­zést, és bekeblezést csak az ellen lehet megengedni, a ki maga is mint tulajdonos, vagy hitelező bekeblezve, vagy előjegyezve van; de ezen kivételes előjegyzésnek felté­tele az adósnak örökségi nyilatkozata, az igazolásnak fel­tételepedig a beszavatolás; más szavakkal az ily előjegy­zés megengedéséhez megkívántatik, hogy az adós nyilat­kozzék, miszerint az örökséget elfogadja; az igazoláshoz pedig megkívántatik, hogy az örökség csakugyan az adósnak által adassék; ezt jelentik a 74. §-nak fentebb érintett zárszavai. Ideigl. törv. szabályaink sem örökségi nyilatkozatot, sem forma szerinti beszavatolást nem ismernek ugyan, és ebben rejlik törvényeinknek fentebb érintett egyik hiánya: de igen is lehet, és kell ilyen hiány mellett a hagyaték­tárgyalás, vagy a birtokbizonyitvány iránti folyamod­ványt örökségi nyilatkozatnak, és a birtokbizonyitvány kiadását beszavatolásnak tekinteni; mert különben ha azt állítjuk, hogy törvényeink sem örökségi nyilatkozatnak, sem pedig beszavatolásnak helyettesitőjét nem ismerik, akkor, noha a telekk. rendelet általában, tehát annak 74. §-a is, ugyszinte az ezzel kapcsolatban lévő osztr. ptk. 822. §-a az ideigl. törv. szab. 21 és 156. §§-ai értelmében, ép­ségben tartatott meg, mégis azt kellene állitnunk,hogy ezen két §§ ban foglalt rendeletek gyakorlatilag alkalmazhat­lauok ; ámde a törvényhozóról azt, hogy oly törvényt ha­gyott volna meg érvényben, melyet gyakorlatban alkal­mazni nem lehet, nem tehetjük fel. Ezekből kitetszik, hogy a közlött esetben sem az elő­jegyzést megengedni, sem pedig és annál kevésbbé azt iga­zoltnak nyilvánítani nem lehetett. És pedig nem az elsőt; mert az előjegyzésérti folyamodvány 1862. nov. 6-án nyújtatott be, a hagyaték tárgyalása pedig csak 1862. nov. 19-én kelt végzéssel, és pedig sem az adós, sem test­vérje kérelmére, hanem hivatalból rendeltetettel; továbbá az előjegyzés nov. 26-án kelt végzéssel elrendeltetett, ho­lott a hagyaték tárgyalás csak 28-án tartatott meg, tehát sem akkor, midőn az előjegyzés kéretett, sem akkor, mi­dőn megengedtetett, nem lehetett tudni, váljon az adós el fogja-e örökségét fogadni; nem az utóbbit, mert a hagya­ték nem az adódnak, hanem testvérjének adatott által. Ezen állítás alapossága aligha kétségbe vonathatik, mert a mi az örökösnek át nem adatott, vagy a mit ő bármi más módon nem szerzett, az annak tulajdonát sem képezi, s igy arra előjegyzés, vagy bekeblezés által zálogjogot sem lehet nyerni. Lássuk most az első bírósági Ítéletnek a legfőbb bí­róság által is elfogadott indokait. (Vége követk). Büntető jogeset. Német Sádor hires tolvaj és megrögzött gonosztevő Burg Károly feketehegyi evang. tanító által tolvajlás al­kalmával 1863. márt. 29-én éjjel agyonlövetett. Az ez iránt megindított vizsgálat folytán Burg Károly 36 éves, az iratok közt levő községi bizonyítvány szerint minden tekintetben jó előéletű evang. tanító önvallomásában elő­adja, miszerint márt. 29-én éjjel mintegy 3/4 4 órakor padlásán zörejt hallva, azonnal fölkelt, s mivel tartott tőle, hogy több rabló van padlásán, puskáját magához véve az udvarra kiment, s padlásán világosságot vett észre. A nyitva talált kis kaput bezárván, a konyha ajtó mögé vonult, s kevés vártatva észrevette, hogy padlásá­ról egy tele zsák bocsáttatott le, s utána egy ismeretlen ember ugrott le a földre. 0 rá kiáltott, hogy álljon meg, de ez inkább futásnak eredt, mire nevezett Burg Károly, a törvszéki hitelesítéskor tett hozzáadása szerint, hogy lár­mát csináljon, utána lőtt, de a tolvajt a sötétben nem tudta hová lett. A lövésre és lármájára a szomszédok kö­zül többen jöttek udvarába s kérdezték, mi baj ? ő feleié, hogy tolvajok vannak az udvarban, mire lámpát gyújtva kutattak, de tolvajokra nem akadtak, mig végre Schor Fülöp kutatására Hannel Ferdinánd pitvarában egy holt embert találtak, kiben helybeli lakos Német Sándorra is­mertek, az esemény a helybeli bírónak azonnal bejelen­tetvén. Az esemény színhelyén jelen volt 4 tanú a törvszék előtt hit alatt vallják, miszerint a lövésre felébredvén, a hallott zaj után Burg Károly lakásába mentek. Keresés után a paplakon Hannel Ferdinánd pitvarában Schor a holttestet megtalálta, kiben oda való lakos Német Sán­dorra ismertek, hozzáadják még tanuk azt is, hogy kuta­táskor Burg Károly padlása lépcsőjénél a földön egy bú­zával töltött zsákot találtak. A ineglóvött neje Németh Sándorné szül. Kerekes Zsuzsanna 32 éves ref. hit alatt vallja, hogy férje a mon­dott éjjel mintegy 2 órakor a szobából azon ürügy alatt, hogy lovait eteti, kimenvén, vissza nem jött, de mivel azt hitte, hogy kint az istálóban lefeküdt — nem kereste, mig végre reggel 4 óra tájban hallotta, miként férje a paplak gangjában agyonlőve fekszik, mikor is oda men­vén látta, hogy férje csakugyan hátulról agyonlőve volt. A járási orvos által kiadott látlelet szerint kétségen­kivülinek mondatik, hogy nevezett Németh Sándor a kö­rülbelül 30 lépésről a test hátsó felére mintegy 1 négy­szög lábnyi területen elszórtan kapott lövés okozta vér­vesztésben halt meg, s hogy a lövés után még mintegy 30 lépésnyire futott. A vizsgálat agyonlőtt Német Sándor községi bizo­nyítványának, melyben nevezett megrögzött gonosztevő­nek és tolvajnak ismertetik el — becsatolásával befejez­tetvén: Bács-Bodrog megy e törvszé ke által 1863. nov. 11-én 597. sz. a. végeztetett: „A NB. a. tiszti jelentéshez csatolt községi jelen-

Next

/
Thumbnails
Contents